Az állatasszisztált terápiák szerepe a természetes egyensúly helyreállításában

Az együttélés állatokkal évezredek óta alapvető és természetes az ember számára. A civilizáció hozta eltávolodás a természeti környezettől, a természet ritmusától, az állatoktól, az emberi kapcsolatoktól ‒ végső soron önmagunktól ‒ számos mentális zavar kialakulásában és fenntartásában szerepet játszik. A visszavezető út ‒ az elidegenedéstől a természet és az ember egységének újra megéléséig ‒ kézenfekvően az állatokon keresztül vezet. Ennek köszönhető az elmúlt években öngyógyító módon a társállatok megszaporodó száma, a folyamatosan növekvő igény a zöldbe kiköltözés iránt, az erdők és kirándulóhelyek újra felfedezése. Az ember keresi az elveszített kapcsolatát a természettel ⁽¹⁾. Kutatások bizonyítják, hogy a kapcsolat a természetes környezettel számos módon csökkenti a mentális zavarok kockázatát ⁽²⁾.

A felfokozott életritmus, a nagy teljesítményelvárások, a kapcsolati konfliktusok okozta stresszt csökkenthetjük az állatok közelségével. A lovak az emberénél alacsonyabb légzésszáma és pulzusa, testének magasabb hőmérséklete, ringató mozgása nyugtatóan hat az emberre. Egy ló képes az optimális energiaszintünk beállítására, ellazít, ha túl stresszesek vagyunk, és energetizál, ha kimerültünk. Egy kutya vagy egy nyúl puha szőrének simogatása hozzásegít a nyugalmi állapot visszanyeréséhez.

Az állataink a jelenben tartanak, ők mindig az itt és mostban léteznek, azokra a hatásokra reagálnak, amelyek éppen érik őket, ezért amikor kapcsolatba kerülünk velük, segítenek nekünk, hogy magunk is a jelenben maradjunk. Ilyenkor nem nyomaszt a múlt, nem aggaszt a jövő, cselekvő módon vagyunk jelen.

Az állatasszisztált terápia alapvetően nonverbális és cselekvő. A lovakkal kialakított kapcsolatban tisztán megjelenik a betegeink működése, nem csupán beszélnek a problémáikról, hanem azok láthatóvá, megtapasztalhatóvá válnak. De nemcsak az elakadások, nehézségek jelennek meg, hanem a megküzdés a helyzettel is a valóságban, cselekvésben történik. Nem pusztán beszélünk róla, az adaptív válasz megélhető, a sikeres megküzdés azonnal megerősítést nyer.

Krónikus szkizofrének megdöbbentően gyors állapotjavulását tapasztalták pszichoterápiás lovaglás hatására egy klinikai vizsgálatban

A kapcsolat, amely állat és ember között kialakul, nagyon hasonló az ember szignifikáns kapcsolataiban megjelenő mintázathoz. Az állatokkal kialakított kapcsolatban megjelennek a kötődési mintázatok, és korrekciós élmény jön létre a terapeuta által vezetett folyamatban. Az állatasszisztált terápia a korai sérülések és traumák átdolgozásában a nonverbalitása és a biztonságos érintés megtapasztalása miatt ‒ amely a hagyományos terápiákban általában nem megengedett ‒ nagyon jól használható.

Az állatok jégtörő funkciója az egyébként nehezen megközelíthető betegeket is elérhetővé teszi a terapeuta számára, mivel a kezdeti szakaszban megtörténő nyitás az állatok felé lassan áttevődik a terápiás térben jelen lévő terapeutára is, így elérhetővé válnak a célzott terápiás intervenciók.

Tudományos eredmények

Hoagwood és munkatársai 2017-ben az állatasszisztált terápiával foglalkozó összefoglaló tanulmányukban a 2000 óta megjelent 1535 publikációt vizsgálva mindössze 24-et talált, amelyek megfeleltek a szigorú tudományos kritériumoknak ⁽³⁾. Közülük emelnék ki néhány vizsgálatot. Ezekben főként lovak és kutyák bevonásával dolgoztak, 21 évesnél fiatalabb korosztályban. A vizsgálatok kiterjedtek az autizmus spektrum zavarra (ASD), a poszttraumás stressz zavarra (PTSD), az érzelmi és viselkedési zavarra és a figyelemhiányos hiperaktivitásban szenvedő (ADHD) gyerekcsoportokra. Összefoglalóan a szociális készségekben, a pozitív viselkedések számában, a problémás viselkedés gyakoriságának csökkenésében, a szorongás csökkenésében, a terápia során tapasztalható együttműködési készségben találtak szignifikáns pozitív változásokat. A legnagyobb szignifikáns pozitív változást autisták terápiájában lovakkal, valamint traumatizált gyerekek esetében kutyákkal végzett terápia hatására találtak.

Boshoff és munkatársai (2015) 39, 14‒18 éves, viselkedésproblémával küzdő, gyermekvédelmi intézetben élő serdülőt vizsgáltak, akik nyolcüléses, a megküzdési potenciálra és a szubjektív jóllétre fókuszáló lóasszisztált csoportos terápián vettek részt. Egyértelmű szignifikáns javulást találtak a problémafókuszú és az érzelmi fókuszú megküzdés, valamint a szubjektív jóllét megélésében ⁽⁴⁾.

Pendry és munkatársai (2014) 113, 5‒8 éves, érzelmi és viselkedészavarral küzdő gyermek ló által facilitált (EFL) egyéni és csoportos, 11 üléses folyamatát vizsgálták, és a szociális kompetenciák, valamint a viselkedés szignifikáns javulását találták ⁽⁵⁾.

Vagnoli és munkatársai (2015) 50, 4‒11 éves gyereket vizsgáltak vérvétel közben. Azokon a gyerekeken, akik esetében a vérvétel alatt kutya is jelen volt, szignifikánsan alacsonyabb distressz- és cortisolszintet mértek, mint azokon, akik estében a vérvétel kutya nélkül történt ⁽⁶⁾.

Dietz és munkatársai (2012) 153, 7‒17 éves traumatizált gyereket és serdülőt vizsgáltak. Három vizsgálati helyzetet hoztak létre, az elsőben a gyerekek csak kutyával dolgoztak, a másodikban kutyával és történetekkel, a harmadikban csak történetek feldolgozásával. Azok a gyerekek mutattak szignifikánsan alacsonyabb szintet a szorongás, a depresszió, a harag, PTSD és a disszociáció területein, akik esetében a kutyás terápiát történetek feldolgozásával kombinálták ⁽⁷⁾.

Bass és munkatársai (2009) 34, 4‒10 éves, ASD-vel élő gyereket vizsgáltak, akik 12 hetes lovasterápiában részesültek. Szignifikáns javulást tapasztaltak a szociális funkciók, a szenzoros keresés és az intervenciók alatti figyelmetlenségben⁽⁸⁾.

Gabriels és munkatársai (2015) 127, 6‒16 éves, ASD-vel élő gyerekek és serdülők tízhetes lovas terápiás kezelésének hatásait vizsgálták. Szignifikáns csökkenést találtak az irritáltság, a hiperakvititás szintjében, javulást a szociális kogníció, a szociális kommunikáció terén, a szavak számában és az új szavak használatában ⁽⁹⁾.

Schuck és munkatársai (2015) 24, ADHD-val élő gyerek kognitív viselkedésterápiás keretbe illesztett kutyás terápiáját vizsgálták kutya nélküli kognitív viselkedésterápiás kontrollcsoporttal összehasonlítva. Mindkét csoportban egyértelmű javulást tapasztaltak a szociális készségek, a pozitív viselkedések megjelenése és a problémás viselkedés csökkenése terén, a változás a kutyával asszisztált CBT csoportban volt nagyobb mértékű ⁽¹⁰⁾.

Pendry és munkatársai (2014) 131 gyereket vizsgáltak, random várólistás kontrollcsoportos helyzetben, ahol a gyerekek cortisolszintjét mérték 11 üléses lóasszisztált terápiás foglalkozások hatására. Azoknak a gyerekeknek, akik 90 perces lovas terápiás foglalkozásokon vettek részt, alacsonyabb volt a cortisolszintjük, mint a kontrollcsoporté ⁽¹¹⁾.

A felnőttek körében végzett vizsgálatok közül a mai napig a legjelentősebb Scheidhacker és Kupsch 2010-ben megjelent tanulmánya. A kontrollcsoportos, összesen 176 főt bevonó klinikai vizsgálatban krónikus szkizofrének pszichoterápiás lovaglás hatására bekövetkező megdöbbentően gyors állapotjavulását írták le. Már az első három terápiás ülés után jelentős szignifikáns különbséget találtak a vizsgálati és a kontrollcsoport értékei között a szorongás és a depresszió szintjében, a szociális készségek, az énhatékonyság, valamint a szubjektív életelégedettség és a szubjektíven megélt testi deficitek és mentális állapot területén. Az első terápiás ülések hatására csupán a pszichotikusságban nem találtak különbséget a két csoport között. A szubjektív életelégedettség és az énhatékonyság a terápia hosszával egyenes arányban változott. A terápia végére mind a hét vizsgált változó erősen szignifikáns változást mutatott ⁽¹²⁾.

Kevés könyv jelent meg a témában, ezek közül Hediger és Zink nemrég bemutatott könyve, A lóval támogatott traumaterápia kiváló munka a lovas pszichoterápia módszeréről, annak gyakorlati alkalmazásáról traumatizált, PTSD-ben szenvedők terápiájában ⁽¹³⁾.

Nem csupán az állatasszisztált terápia hatásait vizsgáló kutatások születtek az elmúlt években, hanem az etológia oldaláról is fontos eredmények láttak napvilágot. Az elmúlt években egyre több olyan tanulmány született, amelyben bizonyították, hogy a ló azon képessége, amely szerint a túlélése érdekében képes nagyon finom nonverbális jelzések mentén a fajtársaival összehangolódni, megjelenik az emberrel kialakított kapcsolatában is. Keeling (2009) „Esernyő” vizsgálata a modern tudományos igényeknek megfelelően felépített módon bizonyította, hogy ló és ember képesek összehangolódni. A vizsgálat során az emberek lovat vezettek egy adott útvonalon három alkalommal egymás után, miközben mérték a ló és az ember pulzusszámát. Az első két alkalommal semmi nem történt, de a harmadik séta előtt a lovat vezető ember fülébe súgták, hogy az út egy bizonyos pontján váratlanul ki fog nyílni egy esernyő. A lovas emberek tudják, hogy ez alapvető félelmet keltő helyzet, mert a lóból valamilyen váratlan inger előhívja a menekülési ösztönt. A séta során természetesen az esernyő nem nyílt ki, a lovat vezető ember, és ami számunkra fontosabb, az esernyőről mit sem sejtő ló pulzusszáma mégis megemelkedett. Ez a kutatás nagyon szép bizonyítéka annak, hogy a ló és az ember között testi funkciók szintjén is létrejön az összehangolódás, a ló átveszi az ember feszültségét, jelzi a szorongást ⁽¹⁴⁾.

További kutatások is igazolják a ló és az ember szinkronicitásának létrejöttét. Wilkins (2016) vizsgálatában a szívritmus összehangolódását figyelte meg ló és ember találkozása során. Smith és munkatársai (2016) a lovak emberi arcfelismerését vizsgálták és arra jutottak, hogy a lovak kiválóan megkülönböztetik a negatív és pozitív emberi arckifejezéseket ⁽¹⁵⁾.

Az állatasszisztált terápiák egyre nagyobb érdeklődést váltanak ki, egyre többen keresik és ajánlják azokat, nagyon sok a pozitív tapasztalat. A bizonyítékokon alapuló orvoslás kritériumainak azonban szigorúan véve még nem tudott megfelelni, mert hiányoznak azok a megfelelő nagyságú, tudományos igényességgel felépített vizsgálatok, amelyek ezt lehetővé tennék. A 2012-ben Bánszky és munkatársai által készített, az Állatok által asszisztált terápiák pszichiátriai vonatkozásai című összefoglaló tanulmány megállapítása sajnos még mindig igaz, miszerint az állatasszisztált terápia hasznossága mellett számos pozitív tapasztalat és növekvő számú kutatási eredmény szól, de várat magára annak alátámasztása nagyszabású, jól felépített tudományos vizsgálattal ⁽¹⁶⁾. Az állatasszisztált terápia szakirányú képzettséggel rendelkező képviselői az eltelt öt évben csak alig kerültek közelebb ahhoz, hogy a bizonyítékokon alapuló orvoslás kritériumainak megfeleljenek, és egyértelműen el tudjanak határolódni a sokasodó „alternatív” gyógyítótól. Az egyre növekvő népszerűségű állatasszisztált terápiával kapcsolatos megfelelő elemszámú, összehasonlítható módszertannal történő kutatások tehát fontos cél lehetnek a közeljövőben.

Irodalom:

^1. Molnos Zs. Ökopszichológia-alapkönyv. Budapest: Ökopszichológiai Intézet, 2016.

^2. Ruijsbroek A, Mohnen SM, Droomers M, et al. Neighbourhood green space, social environment and mental health: an examination in four European cities. Int J Public Health 2017;62(6):657−67.

^3. Hoagwood KE, Acri M, Morrissey M, Peth-Pierce R. Animal-assisted therapies for youth with or at risk for mental health problems: a systematic review. Appl Dev Sci 2017;21(1):1−13.

^4. Boshoff C, Grobler H, Nienaber A. The evaluation of an equine-assisted therapy programme with a group of boys in a youth care facility. J Psychol Africa 2015;25(1):86−90.

^5. Pendry P, Carr AM, Smith AN, Roeter SM. Improving adolescent social competence and behavior: a randomized trial of an 11-week equine facilitated learning prevention program. J Prim Prev 2014;35(4):281−93.

^6. Vagnoli L, Caprilli S, Vernucci C, et al. Can presence of a dog reduce pain and distress in children during venipuncture? Pain Manag Nurs 2015;16(2):89−95.

^7. Dietz TJ, Davis D, Pennings J. Evaluating animal-assisted therapy in group treatment for child sexual abuse. J Child Sex Abus 2012;21(6):665−83.

^8. Bass MM, Duchowny CA, Llabre MM. The effect of therapeutic horseback riding on social functioning in children with autism. J Autism Dev Disord 2009;39(9):1261−7.

^9. Gabriels RL, Pan Z, Dechant B, et al. Randomized controlled trial of therapeutic horseback riding in children and adolescents with autism spectrum disorder. J Am Acad Child Adolesc Psych 2015;54(7):541−9.

^10. Schuck SE, Emmerson NA, Fine AH, Lakes KD. Canine-assisted therapy for children with ADHD: preliminary findings from the positive assertive cooperative kids study. J Atten Disord 2015;19(2):125−37.

^11. Pendry P, Smith AN, Roeter SM. Randomized trial examines effects of equine facilitated learning on adolescents' basal cortisol levels. Hum Anim Interact Bull 2014;2(1):80−95.

^12. Scheidhacker M, Kupsch M. Die Wirksamkeit von Psychotherapeutischem Reiten als stationäre Kurzzeitgruppenpsychotherapie. Schizophrenie 2010.

^13. Hediger K, Zink R. Pferdegestützte Traumatherapie. Wien: Ernst Reinhard Verlag, 2017.

^14. Tóth Bettina. A ló az ló. Budapest: KSZPP Lovarda Kft., 2006.

^15. Smith AV, Proops L, Grounds K, et al. Functionally relevant responses to human facial expressions of emotion in the domestic horse (Equus caballus). Biol Lett 2016;12(2):20150907.

^16. Bánszky N, Kardos E, Rózsa L, Gerevich J. Az állatok által asszisztált terápiák pszichiátriai vonatkozásai. Psychiatria Hungarica 2012;27(3):180−90.