Antipszichotikumok hosszú távú veszélyei

Lex Wunderink és munkatársai tanulmányának eredményei sokkolták a pszichiáter szakmát, írja a kutatásról beszámoló cikkében Clare Wilson, a New Scientist munkatársa. Habár a szkizofrénia tipikusan az érintettek 20-as életéveiben kezdődik, és a jelenlegi gyakorlat szerint élethosszig tartó gyógyszerszedéssel próbálnak küzdeni ellene, eddig nem vizsgálták az alkalmazott, esetenként kötelezően szedendő gyógyszerek hosszú távú hatásosságát, biztonságosságát (eddig a maximális vizsgálati időtartam általában néhány hónap, illetve maximum 1 év volt).

A randomizált vizsgálatról beszámoló tanulmány (Recovery in Remitted First-Episode Psychosis at 7 Years of Follow-up of an Early Dose Reduction/Discontinuation or Maintenance Treatment Strategy Long-term Follow-up of a 2-Year Randomized Clinical Trial) összehasonlította azon betegek funkcionális gyógyulását, akik abbahagyták a gyógyszer-szedést azokéval, akik az utánkövetés 7 éve alatt rajta maradtak a gyógyszeres terápián. (A funkcionális gyógyulás azt jelenti, hogy az illető képes az önálló életvitelre, képes dolgozni és ellátni magát.)

Sokkoló eredmények

Azok, akik abbahagyták a gyógyszerszedést, több mint kétszer nagyobb eséllyel érték el a funkcionális gyógyulást, mint azok, akik rajta maradtak a gyógyszeres terápián (40,4 versus 17,6 százalék).

A vizsgálat első két évében azok, akik a gyógyszerszedést abbahagyók csoportjába kerültek, többször kerültek relapszusba, azonban a harmadik évben a gyógyszert szedők ebből a szempontból felzárkóztak, és a követés 7 éve alatt összességében a két csoport között nem volt különbség a relapszusok számában.

A tanulmány szerzői mindazonáltal felhívják a figyelmet arra, hogy mivel ez az első vizsgálat a témában, további vizsgálatok szükségesek, mielőtt az eredményeket a klinikai gyakorlatban is alkalmazhatnánk.

A New Scientist-cikk szerzője megjegyzi: az ’50-es évek óta használja a pszichiátria az antipszichotikumokat, és már kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy több kellemetlen mellékhatásuk is van, azonban eddig úgy könyvelte el a szakma, hogy a betegségtünetek csökkentése miatt megéri ezeket elszenvedni. A közelmúltban azonban gyűlnek a bizonyítékok, hogy az antipszichotikumoknak több a mellékhatásuk, mint korábban gondoltuk, írja Clare Wilson, ráadásul most az is valószínűvé vált, hogy a hasznuk sem olyan sok, mint eddig véltük.

Az antipszichotikumok mellékhatásai kapcsán a New Scientist-cikk idézi  David Healy  pszichiátert, aki az öngyilkosságok szaporodását is ilyen mellékhatásnak tartja, mivel kutatásai szerint a szkizofrének körében 100 éve még nem volt gyakoribb az öngyilkosság, mint az átlagpopulációban, napjainkban viszont minden 10 szkizofrén közül egy megöli magát. Healy hozzáteszi: az antipszichotikumok hatására olyan tapasztalatokat élhet meg a beteg, amik a legkellemetlenebb emberi tapasztalatok közé tartoznak. Márpedig az a boldogtalanság, ami így létrejön, és az erősen agitált állapot, ami szintén az antipszichotikumok mellékhatása, potenciálisan letális kombináció.

Tavaly az is kiderült: az antipszichotikumok hosszú távú használata következtében zsugorodik az agy (Nancy C. Andreasen és munkatársai, Relapse Duration, Treatment Intensity, and Brain Tissue Loss in Schizophrenia: A Prospective Longitudinal MRI Study, Am J Psychiatry 2013).

Alternatív kezelési stratégiák

A szkizofrénia azonban roppant kellemetlen betegség (pozitív és negatív tünetei, így pl. a hanghallucinációk, paranoid téveseszmék vagy a memória- és koncentrációs problémák) egyaránt sok szenvedést okoznak), szükséges valahogy kezelni. Mik lehetnek a gyógyszeres kezelés helyett vagy az alacsony dózisban, rövid ideig, csak az akut fellángolások idején alkalmazott gyógyszeres kezelés alternatívái, teszi fel a kérdést Clare Wilson.

Mint írja, a szkizofrénia igen stressz-szenzitív betegség, így minden pszichoterápia, ami a stresszkezelési képességet, a küzdési kapacitást növeli, segít a fellángolások elkerülésében. Az egyik legígéretesebb megközelítési mód a kognitív viselkedésterápia, ami új gondolkodási és viselkedési módokat tanít meg a pácienseknek (pl. Til Wykes és munkatársai, Cognitive Behavior Therapy for Schizophrenia: Effect Sizes, Clinical Models, and Methodological Rigor).

Ezzel próbálkozik a kísérleti stádiumban lévő számítógép-asszisztált tanulási módszer is. Ez utóbbi révén a pszichiáter követi a betegét annak privát poklába, és segít neki pl. megküzdeni a sértegető hangokkal, mondja Julian Leffpszichiáter, aki munkatársaival a londoni Institute of Psychiatry-ben vizsgálja az új módszert, amiről publikációja is megjelent már a British Journal of Psychiatry-ben (Computer-assisted therapy for medication-resistant auditory hallucinations: proof-of-concept study).

Egy másik megközelítés a betegséggel járó memória- és koncentrációs zavarokat próbálja enyhíteni agytrénelő kompjúterprogramokkal. Az akut fellángolás idején azonban az egyetlen opció az antipszichotikumok használata, mondja David Taylor, a londoni Maudsley Hospital, Nagy-Britannia legnagyobb pszichiátriai oktatókórháza főgyógyszerésze. Ilyenkor ugyanis minél előbb enyhíteni kell a tüneteket.

A demens betegeknek is több kárt okoz

A fenntartó terápia területén pedig további vizsgálatokra van szükség, és a felesleges gyógyszerfogyasztás lehetőség szerinti megszüntetésére – ez utóbbi területen Finnország és New York városa úttörő szerepet vállalt, írja a New Scientist. Mindez azért is fontos, mert mint egy 2012-es brit vizsgálat megállapítja (Differential risk of death in older residents in nursing homes prescribed specific antipsychotic drugs: population based cohort study), csak Nagy-Britanniában évente 1800 elkerülhető halálesetért felelősek a demens betegeknek legtöbbször feleslegesen felírt antipszichotikumok. Azaz hosszú távú használattal nemcsak a szkizofréneknek, de a demens betegeknek is több kárt okoznak, mint hasznot ezek a gyógyszerek. Ezért, mint a BBC egészségügyi hírportálja írja, a brit Nemzeti Demencia Stratégia egyik legfontosabb célkitűzése, hogy kétharmaddal csökkenjen a demens betegeknek felírt antipszichotikumok mennyisége.