Jövedelmezően működnek az otthoni hospice szolgáltatók
Szöllősi Melinda biológus, szociálpolitikus, az ELTE Szociológia Doktori Iskolájának doktorjelöltje a hazai hospice ellátás gazdasági és politikai hátterét kutatja. Az eLitMed kérdezte.
Mikor és milyen céllal kezdte meg a kutatását a magyarországi hospice ellátásról?
2001 óta foglalkozom a hazai hospice ellátás fejlesztésével, aztán egy hosszabb kihagyás után 2019-ben tértem vissza, és azóta végzem azt a kutatást, amelynek célja, hogy társadalmi, politikai és gazdasági szempontból közelebb kerüljünk annak megértéséhez, miért nem történt meg az áttörés Magyarországon a hospice ellátásban. 2021 óta az ELTE Szociológia Doktori Iskolájában folytatom a munkámat.
(...)
Milyen alapokra épül ma Magyarországon az otthoni hospice ellátás finanszírozása és szabályozása?
Az otthoni hospice ellátás 2004 óta működik közfinanszírozással. Akkor a szakma képviselőivel való egyeztetés alapján alakították ki azt a szabályozási és finanszírozási rendszert, amely lényegében a mai napig változatlan. A szolgáltatók – jellemzően KKV-k és nonprofit szereplők – az egészségbiztosítóval kötött szerződés alapján végzik a munkát. Meg kell felelniük az előírt minimumfeltételeknek, a havonta jelentett ápolási napok alapján a NEAK a mindenkori alapdíjjal számol, és utólag utalja a díjat. Az év végén a keretösszeg maradványát még szétosztják a szolgáltatók között, szintén teljesítményarányosan.
Milyen változások történtek az elmúlt két évtizedben?
Az eltelt 21 év alatt a rendszer maga nem változott, egyedül az alapdíj összege módosult. Amikor a közfinanszírozott otthoni hospice elindult 2004-ben, az alapdíj 3.600 forint volt. 2016-ig csak minimális emelések történtek, de 2023 eleje óta két lépésben majdnem a duplájára emelkedett, így 4.400 forintról 8.400 forintra nőtt.
A kutatásában ezt az alapdíjemelést kulcsfontosságúnak tartja. Miért?
A vizsgálatom egyik fókusza épp az alapdíjemelés hatásainak feltérképezése. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi rendszerbe befecskendezett többletforrás nem eredményez automatikusan jobb ellátást vagy könnyebb hozzáférést. Pedig ez lenne a cél: egy jól működő egészségügyi rendszerben a forrásbővülés a teljesítmény javításához vezet.
Mit ért teljesítmény alatt? Mit jelent ez a hospice ellátás kontextusában?
Teljesítmény javulásáról akkor beszélhetünk, ha a hozzáférés, a minőség és a finanszírozás hármasában javulás mutatkozik. Ha több beteg és megfelelő időben jut a megfelelő ellátáshoz, ha az ellátás bizonyíthatóan eléri a célját, vagyis javítja az életminőséget, ha szakmai irányelvek mentén, megfelelő ellenőrzés mellett működik a rendszer – ez mind-mind a teljesítmény része.
Léteznek ehhez megfelelő mutatók vagy adatok Magyarországon?
Nagyon nehéz dolgunk van, mert hazánkban nincsen átfogó teljesítménymérés az egészségügyben. A hospice ellátásban kutatások is alig születtek eddig. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy a nyilvánosan elérhető adatokból próbálok képet alkotni arról, hol is tartunk valójában. Az ellátáshoz való hozzáférés és az ellátás minőségének alapvető kérdései sincsenek feltárva: például, hogy a rászorulók mekkora része jut egyáltalán hozzá az ellátáshoz, hogy hány szolgáltató biztosítja valóban a minimumfeltételekben és az irányelvekben meghatározott, szerződésben vállalt teammel az ellátást, hogy az esetek mekkora részében történik valóban érdemi hospice ellátás, hány esetben mutatható ki javulás a beteg és hozzátartozók életminőségében, hogy vannak-e területi egyenlőtlenségek a különféle mutatókban. A fájdalomcsillapítás terén is komoly problémák vannak: ma is döntően a fentanil tapaszt kapják a betegek, ami sem a hazai, sem a nemzetközi szakmai irányelveknek nem felel meg.
(...)
Milyen szakmai hiányosságokra bukkant a kutatás során?
Előzetes adataim vannak már arról, hogy van olyan szolgáltató, aki a 2024-es alapdíjemelés után az emelés teljes összegét beépítette az ápolóknak, orvosoknak kifizetett bruttó vizitdíjakba. Ugyanakkor olyan szolgáltató is van, aki az ápolóknak csak bruttó 400 forint emelést adott vizitenként a 2.760 forint emelésből. Ha ezeket az adatokat összevetem a szolgáltatók gazdasági elemzésével, valamint az érdekvédelmi szervezetek törekvéseivel és érvelésével, azzal lehet igazán jól megérteni az ellátórendszer működését. Az előbbi szolgáltató még úgy is tudta növelni a cég jövedelmezőségét, hogy az alapdíjemelésből semmit nem tartott meg a bevételi oldalon, ebben az esetben tehát megvalósulni látszik az, ami ebben a szabályozási és finanszírozási környezetben a lehető legjobb megoldás, amikor a szektor működése sem kerül veszélybe, és az ápolók helyzete is javul a finanszírozási alapdíj emeléséből. A második esetben az alapdíjemelés, hiába az elmúlt 20 év legnagyobb emelése, annál a szolgáltatónál nem járul hozzá érdemben az ápolók helyzetének a javulásához. A rendszernek jelenleg nincsenek olyan elemei, amelyek garantálni tudják, hogy a tulajdonosi vagy menedzsment érdekek és az ápolók érdekei egyszerre és kiegyensúlyozottan érvényesüljenek. Ennek szabályozási, felügyeleti és finanszírozási okai is vannak. Itt ezért különösen nagy jelentősége van a kutatásoknak és az eredmények nyilvánosságának.
(...)
Mit mutatnak ezek a gazdasági adatok? Tényleg összeomlóban van a rendszer?
Nem, sőt. Az adatok azt mutatják, hogy az otthoni hospice szolgáltatók jellemzően jövedelmezően működnek, a cégértékük nő, sokszor osztalékot tudnak fizetni, és a tulajdonos-ügyvezetők nem ritkán magas bért adnak maguknak. Nincs jele összeomlásnak. Épp ellenkezőleg: növekedés figyelhető meg.
Ezzel párhuzamosan vizsgálja a dolgozók helyzetét is?
Fontos azt is leszögezni, hogy ennek a közfinanszírozott ellátási formának a célja nem a feladattal megbízott szolgáltatók jövedelmezőségének növelése, hanem az otthonukban hospice ellátásra szoruló betegek és hozzátartozók gondozása. És úgy látszik, hogy nem csak az ellátás teljesítményével vannak gondok, hanem a dolgozók érdekei is sérülnek. Az, hogy nem javulnak a fő teljesítménymutatók, sőt sok esetben még romlást is látunk, sajnos nem meglepő, mert a valódi teljesítményjavítás nem is volt prioritás.
