A világon már csak ketten élnek vastüdőben
A járványos gyermekbénulás legutolsó túlélői máig ki vannak szolgáltatva a vastüdőnek. A Dívány összeállítása az életmentő készülék történetéről.
Az első vastüdőt 1928-ban, a bostoni gyermekkórházban használták, ahol egy gyermekbénulásban megbetegedett nyolcéves kislány életét mentette meg a negatív nyomást alkalmazó szerkezet. A huszadik század első felének hatalmas technikai vívmánya volt a készülék, amely méregdrága és hatalmas volt, de megszámlálhatatlan életet mentett meg.
(...)
A vastüdő a múlt század közepén a gyermekbénulást kezelő gyerekosztályok kötelező kellékévé vált.
Az életmentő szerkezetbe bekerülni ettől függetlenül borzasztó volt. Sokan borzalmas fájdalmak közt, delíriumközeli állapotban, légszomjtól szenvedve kerültek vastüdőbe, és a későbbi gyógyulás folyamata sem volt egyszerű. Az olyan beavatkozásokhoz, mint vértranszfúzió, intravénás cukoroldat szervezetbe juttatása, katétercsere vagy a beállítások változtatása, a pácienseket ki kellett emelni a gépből. A mosdás vagy a vastüdőben használt ágynemű cseréje lehetőség szerint a nyílásokon keresztül történt, de a betegek orrának kifújását vagy hajának megfésülését is a segítőknek kellett végezniük.
A vastüdőket ugyanakkor nem arra tervezték, hogy évtizedeken keresztül álljanak szolgálatban egyetlen beteg mellett. A legtöbben hetek vagy hónapok alatt felépültek, így többé nem volt szükségük a szerkezetekre, de sokan egy életre ahhoz kötve maradtak.
Az orvosok módszereket dolgoztak ki, melyek segítségével egyre hosszabb és hosszabb időre hozták ki a szerkezetből a lábadozókat, akiknek mellkasi izmaik így erősödtek, és lassacskán képessé váltak az önálló lélegzésre is.
(...)
Martha Lillard és Paul Alexander a két utolsó ember lehet, akik még vastüdőbe zárva élnek: Martha tavaly októberben, Paul idén tavasszal még életben volt. Martha 1953-ban kapta el nyolcévesen a betegséget, miután születésnapját egy vidámparkban ünnepelte, Paul pedig mindössze hatesztendős volt ekkor. A kislányt azonnal kórházba vitték, ahol megállapították nála a gyermekbénulást, a kisfiú azonban otthonában betegeskedett egészen addig, míg már nem tudott megfogni egy zsírkrétát sem, és köhögni sem volt ereje.
