A tervezett kórházon kívüli szülések jogi szabályozásáról
Dr. Varga Andrea bírósági titkár Jogi Fórumon megjelent tanulmánya a szülészeti ellátást járja körül, kitérve a még szabályozatlan kérdésekre is.
A magyar kormány hosszas várakozást követően egy 2011-ben alkotott rendelettel szabályozta első ízben a kórhá́zon kívüli szülészeti ellátást, majd 2014. július 1-jétől kezdve lehetővé tette a szülésznői várandósgondozást. Egy különösen érzékeny és megosztó témában kezdődött meg ezzel a jogi rendezés.
Mint a szerző leszögezi: mindez előremutató, pozitív történés, ám véleményem szerint alkotmányjogi kérdést vet fel, hogy milyen elvi alapon zárják ki a támogatásból az egyébként a magyar jog szerint biztosított várandós kismamát pusztán azért, mert a kórházi szülészettől eltérő helyszínt választ a szülésére. Utóbbi lehetőség mindenkit megillető, a strassbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága által Magyarországgal szemben is deklarált alapjog. A helyzet rendezése érdekében szükség volna az ambuláns szülés fogalmának bevezetése, a társadalombiztosítási finanszírozás szabályozására, az intézeten kívüli szülésre alkalmazandó szakmai protokoll elkészítésére, az érvényben lévő gyermekgyógyászati protokoll felülvizsgálatára, de szemléletváltás kellene a szülésznőképzésben, szülésznői szakmai felügyeleti szervet kellene létrehozásni, valamint rendezni a szülészetben elterjedt magánpraxisok társadalombiztosítási finanszírozását, illetve a beutalási rend körüli visszásságokat.
A szerző reményei szerint a következő lépés a külföldön már régóta bizonyítottan jól működő, az állami egészségügyi rendszer által támogatott, de a kórházaktól független születésközpontok hazai megvalósulása lehet. Azon nők számára ugyanis, akik otthon szülni nem szeretnének, de a kórházakban kialakult általánosnak mondható, néhol a végletekig medikalizálódott szülészeti ellátást sem szeretnék igénybe venni, jelenleg nincs választható alternatíva.
