A szekunder osteoporosis laboratóriumi diagnosztikája

A cikk csak röviden taglalja a laboratóriumi vizsgálatok jelentőségét primer osteoporosisban. Szekunder formának tarthatók azok az esetek, amikor a csontritkulás hátterében egyértelműen kimutatható egyéb adott kórállapot. A közlemény főként ennek laboratóriumi diagnosztikájával foglalkozik. A háttérben álló ok kezelése javíthatja a csont minőségét és/vagy a csonttörések számát és súlyosságát. Azon fiatal nők esetében, ahol az osteoporosis nem magyarázható valamely okkal, a laboratóriumi tesztek célja inkább a szekunder okok kizárása, mintsem specifikus eltérés igazolása.

Az osteoporosis általános diagnosztikájában használt vizsgálatok

A fiatalabbak (45−70 éves) 1-es típusú primer, illetve idiopátiás osteoporosisában általában nem történik rutin laboratóriumi diagnosztika, de ha mégis, akkor − az e csoport legnagyobb részét kitevő, 50 év feletti − nőknél alacsony ösztradiol-, LH- és FSH-szint mutatható ki a szérumban. Ilyen esetekben a laboratóriumi diagnosztika elsősorban a szekunder okok kizárására irányul. Ennek fontos eleme a 25-hidroxi-D-vitamin szérumkoncentrációjának meghatározása, mely sokszor szuboptimális értéket jelez. Az Institute of Medicine (IOM) álláspontja szerint a felnőttek napi D-vitamin-szükséglete 600−800 NE, és a bevitt mennyiség napi 4000 NE-ig valószínűleg biztonságosnak tekinthető. Biszfoszfonátkezelés mellett – a szer potenciális nefrotoxicitása miatt – szükség lehet a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) rutin nyomonkövetésére.

Premenopauzális nők idiopátiás osteoporosisában a laboratóriumi leletek normálisak, ezen belül nem mutatható ki eltérés a 25-hidroxi-D-vitamin szérumszintjében, a vizelettel ürülő kalcium mennyiségében és a csontturnover markereiben. Csont-hisztomorfometriával egyes esetekben magasabb csontturnovert tudtak kimutatni, mint a kontrollszemélyeknél.

A szekunder osteoporosis laboratóriumi kivizsgálása

Endokrin okok

Az osteoporosis szekunder okának feltárása (pl. gyógyszerek okozta osteoporosis) nem feltétlenül igényel laboratóriumi vizsgálatokat, mivel már a kórelőzmény és a fizikális vizsgálat elvezet a diagnózishoz. A glükokortikoidhatásra létrejövő osteoporosis hátterében például nagyobb valószínűséggel áll glükokortikoidterápia (pl. prednizolon), mint endogén Cushing-szindróma.

Hypogonadismus kapcsán csökken a csúcs-csonttömeg és/vagy fokozódik az idősödéssel összefüggő csontvesztés. Amennyiben a gonadális tünetek hátterében ismert ok áll (pl. fiatal nők anorexia nervosája, sebészeti menopauza), általában nem szükséges a szekunder osteoporosis specifikus laboratóriumi vizsgálata. Ismeretlen okú hypogonadismusban azonban − nőknél − meg kell határozni az ösztradiol és a gonadotrop hormonok (LH és FSH) szintjét. Férfiak testicularis elégtelenségében jellemző a csökkent tesztoszteron- és emelkedett LH- és FSH-szint. Speciális esetekben sor kerülhet a szexhormonkötő globulin (SHBG, sex hormone binding globulin) és az albumin meghatározására is. Prolactinoma gyanújakor mérni kell a prolaktin szintjét. Turner- és Klinefelter-szindrómában szükségessé válhat a kromoszómaanalízis is.

A pajzsmirigyfunkció zavarai közül hyperthyreosisban fokozódik a csontturnover és egyes vizsgálatok szerint csökkent a csonttömeg. A diagnózishoz a TSH meghatározásán túl el kell végezni a szabad tiroxin (szabad T4), az össz-tiroxin és a thyroidea-kötő proteinek mérését is.

A mellékvese-betegségek közül a Cushing-szindróma a glükokortikoid-túlsúly miatt jelentős csont- és izomvesztéssel jár, ami együttesen nagyban fokozza a csonttörési kockázatot. A glükokortikoidtöbblet a vizelettel 24 óra alatt ürülő szabad kortizol meghatározásával vagy dexamethason-szuppressziós teszttel igazolható.

A primer hyperparathyreosisra általában már jóval a jelentősebb csontvesztés bekövetkezte előtt fény derül a szérum kalciumszintjének meghatározása alapján. Mindazonáltal a nagyfokú csontvesztés akár a hyperparathyreosis sebészeti kezelésének javallata is lehet. A diagnózis a szérum kalcium- és parathormonszintjének meghatározásával állítható fel. Az értékelésnél nehézséget okozhat, hogy a kalcium albuminhoz kötötten van jelen a keringésben; e problémát az ionizált kalcium meghatározása hidalhatja át.

Mind 1-es, mind 2-es típusú cukorbetegségben kialakulhat csontvesztés és fokozott csonttörési kockázat. Ennek mechanizmusa nem teljesen tisztázott. Mind ez idáig nem állnak rendelkezésre specifikus laboratóriumi tesztek e betegcsoportban, bár az éhomi és posztprandiális vércukorszint és a glikált hemoglobin meghatározása standard módszernek számít a diabetes mellitus diagnosztikájában.

Gasztrointesztinális okok

Egy nemrégiben megjelent áttekintés arra világít rá, hogy egyes gyomor-bélrendszeri kórállapotok fokozott csonttörési kockázattal járnak. E nagy populációs vizsgálat szerint a krónikus pancreatitis (steatorrhoea és/vagy a kalcium- és D-vitamin-felszívódás zavara), a gastrectomia utáni állapot, a cöliákia (gluténszenzitív enteropathia) és a máj-cirrhosis 2,5-szeresére növeli a csonttörések előfordulásának esélyét a kontrollcsoporthoz képest, míg Crohn-betegségben csak kismértékben fokozódik a kockázat.

Gyomoreltávolítás vagy gyomorszűkítő műtét után, illetve gyulladásos bélbetegségben és cöliákiában a csontvesztés fő oka a kalcium- és D-vitamin-feszívódás zavara. A peptikus fekélybetegség kezelésében alkalmazott gyógyszerek (pl. protonpumpagátlók) is növelhetik a törési kockázatot (ám utóbbi esetében nem állnak rendelkezésre specifikus laboratóriumi vizsgálatok a fokozott kockázat előrejelzésére). Biliáris cirrhosis eseteiben nem teljesen tisztázott az osteoporosishoz vezető patogenezis, de a csontképzés csökkenését feltételezik a háttérben. Ilyen esetekben specifikus vizsgálómódszerekkel nem rendelkezünk, a cirrhosis diagnosztikája a májfunkciós vizsgálatok, illetve esetenként az anti-mitokondriális és anti-nukleáris antitestek meghatározása alapján történik – ezek azonban értelemszerűen nem nyújtanak felvilágosítást az osteoporosisról. A krónikus alkoholizmushoz társuló osteoporosis pontos mechanizmusa ugyancsak nem ismert, szerepet játszhat benne hypogonadismus, a nem megfelelő táplálkozás miatti D-vitamin-felszívódási zavar, a napfényexpozíció hiánya, illetve az alkoholhatással összefüggő görcsrohamok kezelésére adott gyógyszerek

Egyéb okok

A szekunder osteoporosis egyéb okai között meg kell említeni a rheumatoid arthritist (sokszor az alkalmazott glükokortikoidkezeléssel összefüggésben), a krónikus obstruktív tüdőbetegséget (COPD, chronic obstructive pulmonary disease) (valószínűleg a fizikai aktivitás hiánya és a dohányzás következtében), a mobilitás egyéb zavarait (pl. stroke, Parkinson-betegség, sclerosis multiplex), a myeloma multiplexet, a mastocytosist (urticaria pigmentosa és pruritus kíséri), továbbá a terhességet és szoptatást (a fokozott kalcium- és D-vitamin-szükséglet miatt).

Szekunder osteoporosist okozhatnak többek között a görcsrohamok kezelésében használt szerek (phenytoin, fenobarbitál, carbamazepid, primidon), a nagy dózisú L-tiroxin, a szérum prolaktinszintjét emelő szerek (pl. neuroleptikumok), az újabb pszichiátriai szerek közül a risperidon, az aromatáz-inhibitorok, a prosztatarák terápiájában használt androgéndepriváció, valamint a korábban már említett glükokortikoidok.

(Forrás: Adler RA. Laboratory testing for secondary osteoporosis evaluation. Clin Biochem. 2012;45:894–900.)