A protonpumpa-inhibitor kezelés hatása a kromogranin A szérumszintjére

A granincsaládba tartozó kromogranin A (CgA) egy savas jellegű szekretoros fehérje, mely a neuroendokrin sejtek denz maggranulumaiban található. Újabban a CgA-t széles körben használják szenzitív markerként a neuroendokrin tumorok (NET) diagnosztikájában, és hasznosnak bizonyult a terápiás válasz nyomonkövetésében is. Atrófiás gastritisben magas gasztrin- és CgA-szintek mérhetők. Hasonló helyzet áll elő savcsökkentőkkel kezelt betegeknél: egyes klinikai adatok arra utalnak, hogy az effektív antiszekretoros terápia szignifikánsan megemeli a szérum gasztrin- és CgA-szintjét, mely az ECL-sejtek hiperfunkcióját vagy proliferatív eltéréseket tükrözhet. Az adatok zöme közepes vagy hosszú távú kezelések tapasztalataiból származik, azonban keveset tudunk a rövid távú terápia hatásairól, és egyáltalán nem rendelkezünk adatokkal az ultrarövid (néhány napos) kezelés ilyen irányú hatásairól.

Bizonyítékok vannak arra, hogy Helicobacter pylori-pozitivitás mellett a gasztrin és a CgA szinje is magasabb, mint H. pylori-negatív személyeknél. Az összefoglalt prospektív vizsgálatban a kiindulási CgA- és gasztrinszinteket hasonlították össze H. pylori-pozitív és -negatív betegeknél, majd elemezték a CgA- és gasztrin-szérumszintek időbeli változásait a betegek két csoportjában: újonnan diagnosztizált gastro-oesophagealis refluxbetegségben (GERD) a PPI-terápia megkezdése után, továbbá a GERD-betegek egy másik csoportjában, akik már legalább 6 hónapja részesültek PPI-kezelésben. Ezt követően az utóbbi betegcsoport azon tagjainál, akiknél mód volt a PPI adásának felfüggesztésére, további elemzéseket végeztek a gyógyszerszedés abbahagyásának a CgA- és gasztrinszintekre kifejtett hatásait felmérendő. Az alábbiak tisztázása volt az elsődleges cél: hogyan változnak a CgA- és gasztrinszintek az ultrarövid PPI-kezelés során, miként befolyásolja a hatásokat, hogy a PPI-szereket milyen adagolási séma szerint alkalmazzák, illetve miként hat a PPI-terápia felfüggesztése.

Betegek és módszerek

A szerzők előzetes vizsgálatába olyan betegeket vontak be, akik dyspepsiás tünetek miatt endoszkópos vizsgálatra kerültek (HP csoport, n = 39, 22 nő és 17 férfi; 17 H. pylori-pozitív és 22 H. pylori-negatív személy). Kizárási kritérium volt a 18 év alatti életkor; olyan malignus vagy egyéb rosszindulatú kórállapot, melyben a szérum gasztrin- és CgA-szintje megemelkedik; illetve a kórelőzményben szereplő savcsökkentő kezelés.

Az A csoportot klinikailag és endoszkóposan újonnan diagnosztizált GERD-betegek alkották, akiknél PPI-kezelést indítottak. Kizárási kritériumok: 18 évesnél fiatalabb életkor; neuroendokrin tumor vagy egyéb rosszindulatú betegség, endokrin vagy autoimmun kórkép fennállása; korábbi gyomorműtét vagy vagotómia; veseelégtelenség; májbetegség; szteroidkezelés; pangásos szívelégtelenség; magas vérnyomás; savcsökkentő kezelés a vizsgálat megkezdése előtti 6 hónapban; H. pylori-pozitivitás és szövettani vizsgálattal igazolt atrófiás gastritis.

A B csoportba olyan H. pylori-negatív betegeket soroltak, akik legalább 6 hónapja álltak folyamatos PPI-kezelés alatt. Ezen belül megkülönböztettek egy B-1 alcsoportot, melynek tagjainál GERD állt fenn, ám a PPI-szerek adását nem lehetett függeszteni, mivel a beteg tünetmentes volt vagy az endoszkópos vizsgálat gyógyulást igazolt. Nem voltak beválaszthatók azok a betegek, akiknél a szérum CgA-szintjének emelkedésével járó kórállapot volt ismert (kivéve korábbi PPI-terápia, hasonlóan az A csoporthoz).

A HP csoport tagjaitól éhomi vérmintát vettek a CgA- és gasztrinszintek meghatározására. Az A csoportban (n = 54) a GERD diagnózisát a klinikai tünetek és az endoszkópos lelet alapján állították fel. A vérvételre a PPI-kezelés megkezdése előtt került sor (0. nap). A GERD súlyosságától függően igen különböző PPI-szereket és dózisokat alkalmaztak, eszerint az A csoportot tovább osztották különböző kisebb csoportokra az alábbiak szerint: kis dózisú PPI, szokványos dózisú PPI és nagy dózisú PPI. Újabb vérvétel történt a PPI-lezelés megkezdését követő 5., 10. és 28. napon.

A B csoport tagjai legalább 6 hónapja szedtek szokványos dózisban valamilyen PPI-szert. A vérminta vételére folyamatos gyógyszerhatás alatt került sor. Ezt követőn a B-1 alcsoportban (n = 11) a vérvételt átlagosan 5 (3−8) nappal a gyógyszeradás felfüggesztése után megismételték.

Eredmények

A 28 napos kezelési periódus alatt a CgA-szintek szignifikáns, lépcsőzetes emelkedését észlelték 5 nap elteltével minden PPI-dózis esetében. A szokványos és nagy dózisú PPI-terápia mellett a gasztrinszintek ugyancsak szignifikánsan emelkedtek. A legjelentősebb CgA-szintnövekedést a nagy dózisú PPI-kezelésben részesült alcsoportban figyelték meg. A szérum CgA- és gasztrinszintjei jelentősen emelkedtek a PPI-kezelés 6 hónapját követően, ugyanakkor a PPI-adás felfüggesztése után 5 nappal szignifikáns csökkenést tapasztaltak.

Következtetések

A szerzők elsőként igazolták, hogy a PPI-kezelés megkezdése után nem sokkal (5 nappal) már kis dózisok mellett is megemelkedik a szérum CgA-szintje GERD-ben. E tekintetben nem észleltek jelentősebb különbségeket az egyes PPI-molekulák között. A legszembetűnőbb emelkedést a nagy dózisú PPI-sémák alkalmazása mellett figyelték meg. A legalább 6 hónapja PPI adásában részesülő betegeknél szigifikánsan megemelkedtek a szérum CgA- és gasztrinszintjei. Abban az alcsoportban, ahol mód volt a PPI-szer adásának felfüggesztésére, a terápia abbahagyása után 5 nappal a CgA- és gasztrinszintek egyaránt szignifikánsan csökkentek.

(Forrás: Pregun I, et al. Effect of proton-punp inhibitor therapy on serum chromogranin A level. Digestion. 2011;84:22−28.)