A nanomedicina veszélyei

A cégek egyelőre nem fordítanak kellő hangsúlyt a lehetséges mellékhatások kutatására, sok területen egyáltalán nem végeztek ilyen irányú vizsgálatokat. A felhasználási területek közül az ortopédia, a fogászat, az onkológia, a génterápia, a neurológia, a kardiológia és részben a belgyógyászat az, ahol a hiányos ismeretek miatt még a kockázat értékelése is lehetetlen, ezért a nanomedicinális készítményeket fokozott elővigyázatossággal és az új vizsgálati eredmények folyamatos nyomon követésével szabad csak alkalmazni. Jelenleg 14-16 szer van forgalomban a kockázatbecslés hiányosságai ellenére. Az egészségre gyakorolt hatások vizsgálatán kívül óriási az adathiány az expozíció, az akut és krónikus toxicitás, a karcinogenitás és a genotoxicitás területén. Hiányos a kémiai tulajdonságok elemzése, környezeti hatástanulmányok csak részben készültek.
Az eddig ismert káros hatások:
lokális hatás: bőrirritáció, gyulladás, tüdőfibrózis (inhalációs beviteli mód);
szisztémás hatás: oxidatív stressz, trombocitaaggregáció, karcinogenitás, valamint mindezek következtében a kardiovaszkuláris rizikó növekedése.
A hiányzó vizsgálatok azért is szembeszökőek, mert az orvostudomány az ötödik a nanoanyagok felhasználásában (8%) a hibrid anyagok előállítása (34%), az informatika (20%), a félvezetőgyártás (17%) és a nanoelektromechanikus rendszerek előállítása (11%) után.
Felhasználási területek a nanomedicinában:
ortopédia, fogászat: implantátumok, protézisek bevonataként hidroxiapatit: elősegíti a csontképződést és a stabilitást;
radiológia: kontrasztanyag;
onkológia: szervspecifikus kemoterápia;
belgyógyászat: inhalációs készítmények;
sebészet: sebgyógyulás elősegítése;
kardiológia: plakk-képződés gátlása;
neurológia: amiloidképződés gátlása;
bőrgyógyászat: jobb hatóanyag-bejuttatás.

Kazai Anita