Támad az állam ahelyett, hogy megszervezné az ellátást

Részletek az adásból:

Mi az akadálya annak, hogy az állami egészségügy képes legyen időben megoperálni a betegeket? 

Hegedűs Zsolt: A covid sokat ártott, tolódtak, egyre csak tolódtak a műtétek. 

Ez öt éve volt. 

Hegedűs Zsolt: Igen, de a rendszerből kikerült a hálapénz, ami fontos motiváció volt arra, hogy az orvos maga próbálja rendezni a beteg sorsát, felemelje a telefont, megbeszélje a kardiológussal, az altatóorvossal a következő lépést. Ez nagyon fontos volt, és semmi sem lépett a helyére. Az Egyesült Királyságban bejön 10 beteg és én közülük kilencet előjegyzek műtétre, itthon ez nem olyan egyszerű, például a túlsúlyos betegeknél az új várólistarendszer miatt. 

Dózsa Csaba: Régen a szakmát alig lehetett visszafogni, dübörgött, mindenki műteni akart. Több kórház, több sebészet, több ortopédia működött 10-15 évvel ezelőtt, de nem volt elég pénz, hogy operálhassanak. Az orvosok válaszul kimentek magánba, külföldre. Most hiába adnának öt- vagy tízmilliárd forinttal többet, már nincs annyi orvos, műtősfiú, műtősnő. Rövid távon nem tudok ötven Zsoltot ideparancsolni. 

Nemhogy ötven Zsolt nincs, még egy sem, legfeljebb kétötöd. A hét másfél napján dolgozik egy közkórházban.

Hegedűs Zsolt: Két és fél napot egy magánkórházban dolgozom, és nyolc hétből kettőt Angliában. 

Tehát nem az történik, hogy noha a beteg csak két évre kap műtéti időpontot, de közben az orvosok majd megszakadnak az állami kórházakban a rengeteg műtétben. 

Dózsa Csaba: Nem, az egészségbiztosító nem fizeti ki a műtét teljes költségét a kórházaknak, így azok nem érdekeltek a listák leoperálásában.

Mert ráfizetést termelnek.

Hegedűs Zsolt: Sok tartalék van a rendszerben. Ha egy betegcsere a műtőben nem 40–50 perc, hanem 25 perc, akkor még egy beteget meg lehetne operálni. Vagy ha szombaton is lehetne dolgozni az állami kórházakban, akkor a hétvégén ügyelő fiatal kolléga nagyon örülne, ha megoperálna három-négy beteget, akár az én asszisztálásommal, és egy-két év alatt „kitermelnénk” egy másik gyakorlott orvost. 

Miért nem operálnak szombaton? Van ilyen szabály, hogy nem lehet? 

Hegedűs Zsolt: Van elég nővér? Működik a labor hétvégén? Innen kellene indulni. Meg kellene nézni, most mekkora a kapacitás, és hogyan tudnánk növelni. A magánkórházban sokkal magasabb a sikerdíj, a fizetés, ott így érik el, hogy a személyzet minél hatékonyabban dolgozzon. Az államiban pedig arcfelismerő kamerával akarják felmérni, mikor megy be az orvos? Még a maradék is el fog menni! Sehol a világon ilyen nincs. Nekem Bristolban reggel 7 óra 10 perckor nyit az ambulanciám, és délután háromig fullra vagyok tömve beteggel. A rendszer jelzi, mikor ment be és ki a páciens, vagy ha kiírtak nekem négy nagy ízületi műtétet, de nem csinálom meg, azt is azonnal jelzi.

Dózsa Csaba: Ha már mélyen vagyunk egy gödörben, legalább ne ássunk tovább biometrikus azonosítással. Ha valahol szűk a keresztmetszet, az határozza meg a műtétek számát. Meg kell szervezni az ellátást. Évtizedek óta nincs elég pénz, és sokan már akkor sem láttak perspektívát abban, hogy műtősasszisztensek, műtősnők, műtősfiúk legyenek. A politika legyintett, úgy gondolták, mindig lesz, aki beáll, csinálja és robotol. Hát nincs, és rövid távon nem is lesz. 

2019 és 2023 között meg tudott háromszorozódni a magán-egészségügyben a nagy ortopédiai műtétek száma, és valószínűleg nem a Fülöp-szigetekről hoztak segítő személyzetet. Ők miért tudták megszervezni magukat? 

Hegedűs Zsolt: Kiszámíthatóbb, jobban szervezett munkát végez a magánegészségügy. Rájöttek, hogy a műtéti idő nagyon drága, ki kell használni a műtőket. Külön esetmenedzsereket állították rá, hogy minden gördülékenyen menjen. 

Dózsa Csaba: Az állami egészségügyből az emberek azért dobbantottak, mert folyton hitegették őket, hogy majd lesz béremelés. Mire lett, addigra elinflálódott az értéke. Most már valóban keresnek 700-800 ezer forintot a nem orvosok is, de ez ma csak a fele, harmada annak, amit Nyugat-Európában fizetnek ugyanebben a pozícióban, és hatvan százaléka annak, amit a magánban kínálnak. Most erre jön a biometrikus azonosítás. A világ nem erre megy, hanem arra, amit a Zsolt mond, a közegészségügyben is a minőségi munkát díjazzák. Nem azt, hogy egy orvos fizikailag ott van. A fix bérezés nem ösztönöz teljesítményre, nem ösztönöz minőségre. 

Hegedűs Zsolt: Angliában arra ösztönöznek, hogy hétfőtől csütörtökig kitöltsem a heti 40 órámat, 10 órát dolgozzak minden nap. Úgy gondolkoznak: „Lesz egy pénteked és egy szombatod, és kapsz egy extra listát, ha megoperálod, azért nagyon megfizetünk. Téged kérünk erre, mert figyeljük a minőségi mutatódat, és te vagy a legjobb, ezért hozzád fordulunk először. Ha azt mondod, köszönöd, de a családoddal akarsz lenni, akkor ott a második legjobb, vagy a harmadik”. És ez működik. 

Nemcsak az új betegek miatt kell annyit várni, de egy éven belül újra meg kell operálni a Magyarországon műtöttek 2,29 százalékát, mert nem sikerült az operáció. A legrosszabb intézményi átlag 4 százalék, Angliában egy százalék alatti ez az érték az összes kórházban.

Hegedűs Zsolt: Angliában ezt negyedévente visszajelzik a sebésznek. 

Itthon nem? 

Dózsa Csaba: Nem. Nincs olyan intézmény, amely ilyen adatokat rendszeresen előállítana. Egy kutató három év alatt esetleg összegyűjti azt, ami Nyugat-Európában egy gombnyomásra rendelkezésre áll. 

Hegedűs Zsolt: Óriási motiváló erő, amikor megkapom az adatomat, és látom, hogyan állok az Egyesült Királyságban és hányadik vagyok a kórházamban. Folyamatos verseny, folyamatos fejlődés, folyamatos tanulás. Az adatok a betegek számára is elérhetőek, ezek alapján választhatnak orvost, de még azt is meg tudják nézni, milyen közel van a parkoló a kórház bejáratához. 

Dózsa Csaba: Kétségkívül beleöntöttek valamennyi pénzt a magyar rendszerbe, de az orvosok azt fix bérként kapták, nem nézték meg, mennyit dolgoznak és milyen sikerrátával. Arra már nem jutott belőle, hogy felvettek volna több száz betegkoordinátort, aki megmondja, a betegnek mikor hova kell mennie. Sajnos, ennek meglátszik a hiánya. 

Továvábbi részletek a Válasz Online-on.