A laboratóriumi vizsgálatok minőségi indikátorai a preanalitikai hibák kimutatására

Lundberg szerint a TTP kilenc lépésből áll: kérés, mintagyűjtés, azonosítás, szállítás, szeparálás vagy preparálás, elemzés, leletkészítés és cselekvés. Bár e koncepció már majdnem negyven éves, még mindig alapelvnek tekintik a minőség és biztonságosság szempontjából mind az orvos, mind a beteg szemszögéből. Az utóbbi évtizedekben tizedére csökkent az analitikai hibák aránya, mely az analitikai technikák, reagensek és berendezések nagyobb megbízhatóságán és standardizálásán túl az információtechnológia, minőségkontroll és minőségbiztosítás fejlődésére vezethető vissza.

Miközben azonban a laboratóriumi technikai minőségbiztosítás elsősorban az analitikai folyamatok teljesítőképességére és hatásosságára összpontosít, a legfrissebb bizonyítékok arra utalnak, hogy a hibák többsége nem magában az analitikai fázisban következik be, és a pre- és posztanalitikai lépések során inkább fennáll a hibák esélye. Jelenleg nem sok figyelem fordul a laboratóriumon kívüli tényezők felé, noha bizonyítékok sora igazolja, hogy továbbra is sok hiba következik be a preanalitikai fázisban.

A preanalitikai fázisban előforduló hibák

Jelenleg a preanalitikai hibák teszik ki az összes laboratóriumi diagnosztikai hiba akár 70 százalékát, melynek forrása leginkább a beteg előkészítése, a mintagyűjtés, a szállítás, valamint az analízis előkészítése és a tárolás. Az első két tényező (beteg előkészítése és mintagyűjtés) a hibák jól ismert forrása, ezért nagyobb gondossággal kellene eljárni a minták szállítása során. Ezen a téren jelentős javításokra van szükség, mivel a laboratóriumi folyamatok ésszerűsítésével és centralizálásával mind nagyobb az igény a minták akár nagy távolságokra történő szállítására. A leggyakoribb preanalitikai hibák: a) a minta és/vagy a vizsgálati kérőlap hiánya, b) hiányzó vagy helytelen azonosítás, c) szennyeződés, d) hemolizált, megalvadt vagy elégtelen minták, e) nem megfelelő tárolóedény, f) nem megfelelő vérminta/alvadásgátló arány és g) nem megfelelő szállítási vagy tárolási feltételek. Bár régóta ismert, hogy a preanalitikai fázis során könnyen következnek be hibák, csak mostanában került sor adatgyűjtésre annak kimutatására, hogy a hibák többnyire a laboratórium falain kívül végzett eljárások során történnek olyan egészségügyi dolgozók által, akiknek munkáját nem közvetlenül a klinikai laboratórium kontrollálja. Ennek ismeretében a minőségjavítási kezdeményezések során számításba kell venni mind a „klasszikus” preanalitikai lépéseket, mind pedig az úgynevezett „preanalitikai fázis” első szakaszát, melyek rendszerint nem a klinikai laboratóriumban történnek és – legalábbis részben – nem a laboratóriumi személyzet végzi azokat.

Minőségi indikátorok

A megbízható minőségi indikátorok (QI, quality indicator) kiválasztása alapvetően fontos, ha értékelni kívánjuk a betegellátás kiválasztott aspektusának minőségét. A QI egy objektív mérés, mely potenciálisan alkalmas az összes kritikus betegellátási domén értékelésére (betegbiztonság, hatásosság, egyenlőség, betegközpontúság, időszerűség-pontosság és hatásosság). A laboratóriumi szolgáltatások minőségének értékelésekor fontos a szisztematikus és következetes adatgyűjtés és elemzés, melynek során alapvető szempont a betegellátásra és az egészségi kimenetelre gyakorolt hatás. A QI-k kiválasztásának szempontja: a) relevancia és alkalmazhatóság a klinikai laboratóriumok széles körében nemzetközi szinten is, b) tudományos megbízhatóság, c) hozzáférhetőség és d) korszerűség.

Minőségi indikátorok a preanalitikai fázisban

Ahogyan korábban már szó volt róla, a preanalitikai fázis két részre osztható: a „pre-pre-analitikai” fázisra és a „valódi” preanalitikai fázisra, mely a laboratórium falain belül történik a vizsgálati minta befogadását követően. Az ezt megelőző fázisban – mely az első lépéseket foglalja magában, melyek rendszerint nem a klinikai laboratóriumban és legalábbis részben nem a laboratóriumi szakszemélyzet felügyelete alatt kerül sor − történik meg a vizsgálatkérés, a beteg és a vizsgálati minta azonosítása, valamint a mintagyűjtés. Az ezt követő fázis magában foglalja a minta elemzését előkészítő eljárásokat. Betegközpontú szemlélet alkalmazásakor a QI-ket úgy kell megválasztani, hogy lefedjék a preanalitikai fázis minden lépését, beleértve a teszt megfelelő kiválasztását, mely alapvető feltétele a klinikai hatásosságnak.

Következtetések

A laboratóriumi folyamatok akkreditációs programjának alapvető lépése a megfelelő QI-k kiválasztása és alkalmazása. A QI-k kulcsszerepet játszanak a klinikai gyakorlatban előforduló hibák kiküszöbölését célzó fejlődési folyamatban. Azonban különösen a preanalitikai fázisban (mely azokat az eljárásokat vizsgálja, melyek általában a laboratóriumon kívül történnek) a QI-kre vonatkozó adatok gyűjtése és monitorozása nem eredményez automatikusan minőségjavulást. A TTP első (és utolsó) lépései csak akkor javíthatók eredményesen, ha folyamatos erőfeszítéseket teszünk arra, hogy egyetértés szülessen a minta előkészítésének, az eljárások alkalmazásának és a folyamat monitorozásának standardizálására már a laboratóriumi vizsgálatok első fázisaiban is.

(Forrás: Plebani M. Quality indicators to detect pre-analytical errors in laboratory testing. Clin Biochem Rev. 2012;33:85−88.)