A kockázatcsökkentő műtétek eredményessége
Az SO hatására kisebb lett az emlő- és petefészekrákkal összefüggő halálozás. Ezek a hatások nem függtek sem attól, hogy melyik gén hordozta a mutációt, sem pedig az életkortól, 50 éves kor után végzett SO esetén is éppen úgy érvényesült, mint a fiatalabbakban.
A BRCA1 vagy BRCA2 (BRCA1/2) gén öröklött mutációját hordozó nőkben igen nagy az emlőrák és a petefészekrák kockázata: az emlőráké az egész életre vonatkoztatva 56–84 százalék, a petefészekráké a BRCA1 mutációja esetén 36–63, a BRCA2 mutációja esetén 10–27 százalék. A kockázat csökkentésének egyik lehetséges módja a preventív emlő-, illetve petefészek-eltávolítás. Mivel a petefészekrák esetében nincs megfelelő szűrési lehetőség, a mutációt hordozók számára erősen javallott a méhkürt és a petefészek műtéti eltávolítása (salpingo-oophorectomia, SO) a termékenységi időszak elmúltával.
Az SO csökkenti mind a petefészekrák, mind az emlőrák rizikóját, azonban néhány vizsgálat alapján elképzelhető, hogy más-más mértékű a csökkenés BRCA1, illetve BRCA2 mutáció esetén, és arról is vannak adatok, hogy másképpen alakul a kockázatcsökkenés az olyan nőkben, akiknek már volt emlőrákjuk, mint azokban, akiknek nem.
A szerzők ezért a mastectomia és az SO emlőrák- és petefészekrák-rizikóra kifejtett hatását úgy vizsgálták, hogy tekintetbe vették a mutáció típusát és az emlőrákos anamnézist. A prospektív, multicentrikus kohorszvizsgálatot 22 európai és észak-amerikai intézményben, 2482, BRCA1 vagy BRCA2 mutációt hordozó nőn végezték, akikben a mutációt 1974 és 2008 között mutatták ki. 1587 nőnek BRCA1, 895-nek BRCA2 mutációja volt. A követési idő 2009 végéig tartott, mediánja a műtéten átesett nőknél a műtét után 3,65 év, a többieknél 4,29 év volt. A követés során a nőket évente szűrték emlőrákra és 4–6 havonta petefészekrákra (vaginális ultrahanggal és a CA 125 [cancer antigen 125] vérszintjének vizsgálatával).
Kockázatcsökkentő mastectomiát 274 nőben végeztek, és egyikükben sem alakult ki emlőrák, míg a műtéten át nem esett 1372 nőből 98 (7 százalék) lett emlőrákos a mintegy 3 éves követési idő alatt. A mastectomia tehát jelentősen csökkentette az emlőrák kockázatát, függetlenül attól, hogy végeztek-e korábban a nőkön SO-t, és attól is, hogy melyik gén mutációja állt fenn.
Kockázatcsökkentő salpingo-oophorectomiát 939 nőn végeztek; mintegy a felüknek már volt emlőrákja a műtét előtt. Az SO-n átesett nőkben ritkább, 1,2 százalékos volt a petefeszékrák előfordulási gyakorisága, míg a nem műtött nőkben 6 százalék volt ez az arány. A BRCA2 gén mutációja esetén egyetlen megműtött nőben sem alakult ki petefészekrák, míg ha a BRCA1 gén volt érintett, akkor a nők 1,5 százalékában lépett fel petefészekrák az SO után.
Az SO nem módosította az emlőrák rizikóját azokban a nőkben, akiknek korábban már volt emlőrákjuk, azonban ennek hiányában erőteljesen csökkentette az emlőrák kockázatát. Míg az SO-n átesett BRCA1 mutációhordozók 14 százalékában alakult ki emlőrák, SO nélkül 20 százalékukban. Még kifejezettebb volt a rizikócsökkenés a BRCA2 mutációhordozók esetén: SO esetén 7, SO nélkül 23 százalékuk lett emlőrákos. Az emlőrák kockázatának csökkenése az életkortól is függött: az 50 éves kor után végzett SO-nak semmiféle hatása nem volt.
Az SO jelentősen csökkentette az összhalálozást a BRCA1 mutációt hordozókban: ennek értéke 3,5 százalék volt, míg SO nélkül 10,6 százalék. BRCA2 mutáció esetén azonban csak tendenciaszerűen csökkent az összhalálozás az SO hatására (2,1, illetve 8,7 százalék). Az összhalálozás csökkenése nem függött az életkortól, 50 éves kor után végzett SO esetén is éppen úgy érvényesült, mint a fiatalabbakban.
Az SO hatására kisebb lett az emlőrákkal összefüggő halálozás (2, illetve SO nélkül 6 százalék) és a petefészekrák miatti mortalitás (0,4, illetve SO nélkül 3 százalék) is. Ezek a hatások nem függtek attól, hogy melyik gén hordozta a mutációt.
Összefoglalva a legfontosabb adatokat: azoknak a nőknek, akiken kockázatcsökkentő SO-t végeztek, 1,1 százalékában alakult ki később petefészekrák, 11,4 százalékukban emlőrák, és összhalálozásuk 3,1 százalék volt. Ezzel szemben SO nélkül a nők 5,8 százalékában lépett fel petefészekrák, 19,2 százalékukban emlőrák, és az összhalálozás 9,8 százalék volt. A kockázatcsökkentő mastectomia rendkívül hatásos eljárás: elvégzése után egyetlen emlőrák sem fordult elő, míg nélküle 7 százalékos volt az előfordulási arány. Az eredmények alapján a veszélyeztetett nőknek mindkét műtétet határozottan javasolni lehet.
Forrás: Susan M. Domchek et al.: Association of Risk-Reducing Surgery in BRCA1 or BRCA2 Mutation Carriers With Cancer Risk and Mortality. The Journal of the American Medical Association, 2010, 304: 967-975.