A hepatitis C vírus epidemiológiája

Krónikus hepatitis C-fertőzés kapcsán gyakoribb a hepatocelluláris karcinóma (HCC) előfordulása: az évente regisztrált több mint 500 ezer HCC-eset 22 százaléka tulajdonítható HCV-infekciónak. A prospektív vizsgálatok szerint az akut HCV-fertőzés 80 százaléka progrediál krónikus infekcióba, melynek 10−20 százalékában alakul ki 2-3 évtized múltán valamilyen szövődmény, például májcirrózis, és 1−5 százalék a májrák előfordulása. A HCV-vel társul májbetegség gyorsabb progressziójával hozták összefüggésbe a jelentős alkoholfogyasztást (főként nőknél), az életkort és a HCV/humán immundeficiencia vírus (HIV) egyidejű jelenlétét.

A fertőzés átvitele

Még manapság is meglehetősen hiányos információkkal rendelkezünk a HCV globális epidemiológiájáról. Ezen kívül sok a megválaszolatlan kérdés arra vonatkozólag is, hogy a különféle rizikófaktorok és életmódbeli tényezők milyen szerepet játszanak a HCV terjedésében a világ egyes pontjain. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok kifejezett geográfiai variabilitást mutatnak. Tekintettel arra, hogy a HCV szexuális úton is terjedhet (bár egészséges személyek esetében meglehetősen ritkán), további vizsgálatok szükségesek annak tisztázására, hogy az egyidejűleg fennálló, szexuális úton terjedő betegségek egyidejű fennállása (pl. HIV/AIDS) milyen szerepet játszik a progresszióban és a szövődmények előfordulásában.

A hepatitis C globális prevalenciája

A HCV világszerte előfordul, minden életkorban, mindkét nemben, az összes etnikai csoportban. Az országok többségében eddig még nem elemezték a HCV-fertőzéssel összefüggő társadalmi-gazdasági terheket, de a krónikus hepatitis C következményei, a HCC és a végstádiumú májcirrózis egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi ellátó rendszerekre.

Mivel az akut HCV-fertőzések többsége (60−70 százalék) tünetmentes, az új HCV-esetek incidenciáját nem könnyű meghatározni, ezért erre vonatkozóan kevés adattal rendelkezünk. Egyértelműen nagy a HCV-infekció prevalenciája az alábbi kockázati csoportokban: hemofíliás betegek, hemodializált betegek, nem szűrt vérrel vagy vérkészítménnyel transzfundált betegek, foglalkozásuknál fogva HCV-expozíciónak kitett személyek stb. Az akut fertőzés incidenciájára vonatkozó megbízható statisztikai adatok hiányában a becslések többsége a közzétett prevalenciaadatokra támaszkodik, melyek 130−170 millióra teszik az érintettek számát világszerte, mely a Föld lakosságának 2-3 százaléka.

Ami a prevalencia trendjeit illeti, a HCV az 1930-as években kezdett terjedni az intravénás drog- (amfetamin) használók között, illetve az orvosi beavatkozások kapcsán (pl. vértranszfúziók, fertőzött fecskendők). A HCV-fertőzés prevalenciája jóval kisebb a fiatalabb generációkban, mint az idősebbek (˃55 évesek) körében (0,1−0,2 százalék vs. ˃2 százalék). Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a HCV-fertőzöttek száma összességében csökkent. A HCC incidenciája az utóbb fél évszázadban folyamatosan emelkedett, miközben Japánban csökkenő tendenciát észleltek, mely főként a HCV-asszociált HCC prevalenciájának csökkenésére vezethető vissza. Hasonló trendet figyeltek meg Olaszországban is.

Afrikában a HCV-prevalenciára vonatkozó adatok hiányosak, ugyanakkor igen széles variabilitást mutatnak az egyes vizsgált populációkban: 0 és 51 százalék közötti adatokat adnak meg ezzel kapcsolatosan. Ezen a kontinensen több mint 28 millió embernél áll fenn krónikus HCV-infekció, és egyelőre nehéz lenne meghatározni a jövőbeni trendeket.

Ezen a téren az európai adatok sem mindig teljesek, sokszor túlhaladottak vagy egymásnak ellentmondóak. A jelenlegi becslések szerint 7,3−8,8 millió a krónikusan HCV-vel fertőzöttek száma az Európai Unióban, mely az 1997-es első becsléshez képest csaknem kétszeres növekedést jelent.

A genotípusok tekintetében azt mondhatjuk, hogy az 1-es, 2-es és 3-as genotípus világszerte elterjedt, a 4-es és 5-ös genotípus elsősorban Afrikában található meg, míg a 6-os genotípus Ázsiában.

A HCV-vel összefüggő májcirrózis és a HCC okozta halálozás valószínűleg drámai mértékben növekszik majd a következő évtizedben például Ausztráliában, Kanadában, Franciaországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Az intravénás droghasználat elterjedése várhatóan Kínában, Indiában és a Közép-Keleten is emelkedő trendeket eredményez majd, és mivel India és Kína a Föld két legnépesebb országa, az egyes országokban bekövetkező 1-1 százalékos emelkedés 25 millió újabb HCV-fertőzöttet jelent.

Prevenciós stratégiák

A HCV terjedésének lassítására és a hepatitis C okozta terhek enyhítésére HCV-prevenciós programok szükségesek helyi, országos, regionális és globális szinten egyaránt. A célok eléréséhez olyan intézkedéseket kell tenni, melyek csökkentik a HCV-fertőzés továbbadásának esélyét. Ezen belül gondoskodni kell arról, hogy a vér és vérkészítmények vírusmentesek legyenek, emellett biztonságos injekciós módszereket kell alkalmazni orvosi körökben és azon kívül is. A fejlődő országokban alapvető jelentőségű az eldobható fecskendők használata a védőoltások és injekciók során, de ugyanilyen fontos a szakszemélyzet és a laikusok edukációja a kockázatokról. Ahol lehetséges, a HCV-fertőzött személyeket azonosítani kell, hogy speciális tanácsadást és gondozást nyújthassunk számukra a HCV-vel összefüggő szövődmények előfordulási valószínűségének csökkentésére. Az egészségügyi dolgozóknak és a közvéleménynek egyaránt tisztában kell lennie azzal, hogy a vérrel terjedő patogének (HCV, hepatitis B vírus, HIV) továbbadásában nagy szerepet játszanak a fertőzött injekciók és más orvosi berendezések, valamint egyes orvosi beavatkozások. A fertőzés terjedésének megelőzésében nagy szerepük van az általános óvatossági szabályoknak, a biztonságos injekciós gyakorlatnak, a megfelelő sterilizációs technikáknak, lehetőség szerint magas szintű dezinfekciónak, a fertőzött eszközök és berendezések ismételt felhasználása és megosztása kerülésének, a többször használatos eszközök fertőződése megakadályozásának.

Összefoglalás

A HCV felfedezése után 21 évvel a helyzet felmérése még messze van a teljestől, és sok országban alig történt előrelépés az utóbbi évtizedben. A globális számadatok nem mutatnak jelentős változást, továbbra is 160 millióra teszik a fertőzöttek számát és 2,35 százalékra a prevalenciát. Az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak és közegészségügyi szakembereknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a fertőzöttek jelentős része nincsen tudatában betegségének. Fontos a minél korábbi kivizsgálás és szükség esetén antivirális kezelés, a további iatrogén fertőződés megakadályozása.

(Forrás: Lavanchy D. Evolving epidemiology of hepatitis C virus. Clin Microbiol Infect. 2011;17:107–115.)