2021. május. 07., péntek - Gizella.
hirdetés
hirdetés

A Covid-járvány hatásai a kardiológiában

Az ST-elevációs infarktus miatt kórházba kerültek száma a nemzetközi adatok szerint 30−40%-kal csökkent. Ennek oka elsősorban a fertőzéstől való félelem, s nem az események számának valós csökkenése. Ha a panaszok olyan súlyosak voltak, hogy mégis orvoshoz fordultak a betegek, akkor az ún. iszkémiás idő francia felmérés szerint a háromszorosára nőtt, és ezzel természetesen a terápiás beavatkozás sikerességének a valószínűsége is arányosan csökkent – mondta lapunknak dr. Tóth Kálmán professzor, a Pécsi Tudományegyetem klinikaigazgató egyetemi tanára.

Már egy éve küzdünk a Covid-járvánnyal. Mennyiben alakította át a kardiológiai ellátást, és hogyan sikerült alkalmazkodnia a szakmának az új kihívásokhoz?

Olyannyira egy éve küzdünk vele, hogy szinte napra pontosan beszélgetésünk előtt egy éve vezették be az első komoly korlátozásokat hazánkban. A Magyar Kardiológusok Társasága ekkor készült az első nagy tavaszi kongresszusra, a Debreceni Kardiológiai Napokra, amit a szervezőknek az utolsó pillanatban kellett lemondaniuk. Ez azt jelenti, hogy már egy éve nem volt jelenléti konferenciánk. Az ellátást is alapvetően átalakította a járvány. Ijesztőek a hazai és a nemzetközi statisztikák is. Egyes adatok szerint például az ST-elevációs infarktus miatt kórházba kerültek száma 30−40%-kal csökkent. Ennek oka elsősorban a fertőzéstől való félelem, s nem az események számának valós csökkenése. Ha a panaszok olyan súlyosak voltak, hogy mégis orvoshoz fordultak a betegek, akkor az ún. iszkémiás idő francia felmérés szerint háromszorosára nőtt, és ezzel természetesen a terápiás beavatkozás sikerességének a valószínűsége is arányosan csökkent. Elvesztegetjük a hezitálás miatt az első aranyórákat, amikor a beavatkozás a legjobb eredménnyel kecsegtetne. A hezitációs idő Magyarországon eddig is magas volt, de a félelem miatt ez most veszélyesen megnőtt. Az újkeletű pitvarfibrillációs epizódok észlelése is csökkent, körülbelül 30−50%-kal. Mivel a betegek panaszaik miatt kevésbé fordultak orvoshoz, a hospitalizáció is természetesen csökkent. Ugyanakkor viszont a stroke előfordulása és a halálozás növekedett, hiszen a nem felismerten pitvarfibrilláló beteg nem kapott antikoaguláns kezelést, és hetek-hónapok múlva stroke alakult ki. A helyzet némi javítását próbáltuk elérni felhívások közzétételével, betegedukációval, de a fertőzéstől való félelem sajnos mindent felülírt.

Reméljük, hamarosan túljutunk ezen a nehéz helyzeten. Van-e olyan, amit a tanultakból majd „békeidőben” is hasznosítani tudnak és szeretnének?

Pozitív hozadéka a járványnak, hogy gyakrabban használtuk a telemedicina lehetőségeit. Több területen eddig is megvolt rá az adottság, de kevésbé éltünk vele, most viszont a helyzet rákényszerített minket és betegeinket is a használatukra. A legegyszerűbb közülük a telefonos vizit. Járóbetegeink nagy részét ma így kontrolláljuk, emellett transztelefonikus EKG-t is használunk, ami a háziorvosoknak is jó konzultatív lehetőséget jelent. Sokkal fegyelmezettebb lett a betegek megjelenése. Korábban gyakran hiába adtunk időpontokat, a betegek általában nem pontosan jöttek, zsúfoltak voltak a várók. A járvány kezdete óta a betegek időpontra jönnek, a pretriázs után rögtön bejutnak a rendelőbe, és utána nem beszélgetnek a váróban, hanem azonnal távoznak. Ez azt jelenti, hogy adott esetben ugyanolyan betegforgalom mellett is negyedannyian ülnek a váróban, mert betartják az időpontokat. Nagyon feltűnő ez a változás, és jó lenne, ha megmaradna a járvány lezajlása után is. 

Milyen célokat fogalmazott meg a társaság erre az évre?

Az idei célunk egyetlen szóval a túlélés. A közelmúltban Balatonfüreden még 2200−2400 fős konferenciákat rendeztünk, míg tavaly már az első rendezvényünk is elmaradt. Több mint egy éve nem vehettünk részt élő kardiológuskonferencián, hiszen a külföldieket sem rendezték meg. A kapcsolattartás kizárólag online folyik, ami alapvetően átalakította a társaság életét. Sajnos így nagyon nehéz pezsgő tudományos-társasági életet fenntartani, főleg egy ilyen nagy létszámú és ilyen sok rendezvényt szervező társaság esetében. Nagyon összetartó, nagy és jól működő társaság vagyunk, nagyon hiányoznak a rendezvények. Őszre terveznénk nyitni és személyes konferenciát tartani, de a jövő sajnos kiszámíthatatlan.

A járványtól függetlenül merre tartanak most a kardiológiai kutatások? Milyen eredmények várhatók a közeli és a távolabbi jövőben?

A kutatások rendületlenül folynak tovább, bár a hangsúly a Coviddal összefüggő problémákra helyeződött. A primer és a szekunder prevencióval kapcsolatos vizsgálatok középpontjában is a Coviddal kapcsolatos kérdések állnak, mint ahogy a vakcina- és gyógyszerfejlesztés fókusza is a Covid. Ezek mellett eredményként emlékezhetünk meg arról, hogy sokat fejlődött a szívelégtelenség eszközös és gyógyszeres kezelése, jelentős tért nyertek ezen a területen az egyes antidiabetikus szerek. A lipidológia fontos eredménye, hogy a klinikai vizsgálatok már a PCSK9-gátlók második generációjával folynak, s ezeket a gyógyszereket már csak félévente kell adni, tehát évente 2 injekcióval lényegében meg lehet oldani az LDL-koleszterin-csökkentés problémáját. Ismét aktuálissá vált a polypill koncepció, amikor egyetlen tablettában veheti be a beteg a kardiovaszkuláris preventív szereket, az ACE-gátlót, hydrochlorotiazidot, béta-blokkolót és statint. A hozzáadott aszpirin egy újabb vizsgálat eredményei szerint további előnyt jelent. Az egyetlen tabletta bevételének lehetősége jelentősen javítja az adherenciát, ami szintén fokozza a terápia sikerét. 

Mennyire rázta meg a kardiológusszakmát az egészségügyi dolgozók jogviszonyának változása? Sikerül-e szétválasztani a magán- és az állami ellátást?

A kardiológusszakmát nem rázta meg a jogviszony változása. Az egyetemünkön nem tudok olyan kardiológusról, aki nem írta volna alá az új szerződést. A kardiológiai ellátást tehát az új körülmények nem befolyásolják negatívan. Egyetemünk Klinikai Központjában nem érte el az 1,5%-ot a nem aláírók aránya, akiknek a nagyobb része szakdolgozó, csak nagyon kisszámú orvos található közöttük. Véleményem szerint is alapvetően fontos a magán- és az állami ellátás szétválasztása. Most az ellátók, munkavállalók szintjén próbáljuk ezt megvalósítani. A második szintet a különböző biztosítások és esetleg biztosítók jelenthetik majd. 

Az interjú a Medical Tribune 2021. évi 3. számában jelent meg. Kiadványunkat digitálisan ITT olvashatja.

Dr. Lipták Judit
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Változó, hogy egy adott életciklusban biológiailag mennyi testmozgásra van szükségünk ahhoz, hogy testileg és lelkileg is egészségesek maradhassunk. Az ausztrál egészségügyi minisztérium külön útmutatóban teszi közzé javaslatait az idősebb, 65 év feletti korosztály számára.

A május elsején hatályba lépő kormányrendeletben meghatározott szabályok nem az alapján osztják ketté a társadalmat, hogy van-e védettségük, hanem az alapján, hogy van-e védettségi igazolványuk.