A rezidensek nem kérnek a túlélési gyakorlatból

Ahogy az várható volt, a Világgazdaság hagyományos, immár XXII. konferenciáján akkor izzott fel a hangulat, amikor a humánerőforrás helyzet került terítékre. „Akkor is megyek, ha nem akarok” idézte a Bikini együttes népszerű dalát a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. Papp Magor szerint nemhogy jövő, de jelenképük sincs a végzős doktoroknak. „Már évek óta tudjuk, hogy el kell menni, csak nem akartunk vele szembesülni” – idézte a helyzet jellemzésére annak a fiatal orvosnak a mondatát, aki március óta Németországban dolgozik, s aki utolsóként távozott Magyarországról a pesti egyetemen 2009-ben végzett aneszteziológusok közül.

A nagyarányú migráció 2007-ben vette kezdetét, s azóta töretlen lendülettel zajlik. Míg korábban bár sokan kérték a külföldi állásvállaláshoz elengedhetetlen jó hírnév igazolását az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivataltól, ez korán sem jelentette a tényleges migrációt. Ma viszont – mivel a dokumentum mindössze három hónapig érvényes és 20 ezer forintba kerül – csak azok kérik, akik valóban távozni akarnak, vázolta a helyzetet a szövetség elnöke. Gyorsítja az elvándorlást a jövőkép nélküliség, s persze az is, hogy a már külföldön dolgozó egykori társak maguk után „húzzák” a többieket, bár Papp Magor azt sem hallgatta el: a fejvadász cégek sokszor épp ezeket a hazai kapcsolatokat felhasználva csábítják ki a fiatal végzősöket, illetve szakembereket. Ami pedig napjainkat illeti, a ZDF német televíziós társaság az osztrák és a német munkaerőpiac megnyitásának másnapján már Budapesten forgatta oknyomozó filmjét arról, vajon miért megy kevés magyar orvos Németországba...?

Az ágazati humánerőforrás helyzete azonban nem csak ebből a sebből vérzik, derült ki a beszámolóból. Egy-két éven belül azzal is számolni kell, hogy 600-800 orvos vonul nyugdíjba. A rezidens szövetség kalkulációi szerint, ha semmi sem változik, akkor 2013 végéig 4000 orvos hagyhatja el Magyarországot, s így működésképtelenné válik az ellátórendszer.

Annyira azért nem fáj!

Aztán egy tanmese jött: két székely beszélget a tornácon, amelynek végében egy öreg kuvasz fekszik. A kutya egyszer csak hatalmasat vonyít, de nem figyelnek rá, beszélgetnek tovább, aztán újra vonyít, és újra, míg végül megkérdezi társát a székely: miért vonyít ilyen keservesen a kutyád? Szögbe feküdt és fájt neki – hangzott a válasz. Akkor miért nem áll föl? Ja, annyira azért nem fáj!

Ilyen a magyar egészségügy is, szögbe fekszünk, régóta fáj, de nem állunk fel – mondta az elnök, aki arra hívta fel kollegáit: itt az ideje, hogy közösen álljanak fel, harcoljanak, ne vállalják tovább ilyen körülmények között a „folyamatokban való részvételt”. Papp szerint épp a betegek iránt érzett felelősség miatt kell összefogni, megakadályozandó a teljes összeomlást. Erre most még van lehetőség, két-három év múlva már nincs.

Néhány héttel ezelőtt Orbán Viktorhoz fordultak a rezidensek, arra kérve a miniszterelnököt, avatkozzon be, biztosítson többletforrást az ágazatnak, hiszen az államtitkárságnak nincs elegendő mozgástere ahhoz, hogy leállítsa e súlyos folyamatot. Bíznak benne – mondta az elnök -, hogy a kormány feje megérti a kérés súlyát, azt, hogy bár fontos a gazdaság talpon maradása, de az is, vajon az egészségügy talpon marad-e. Ha nem, jóval markánsabb lépések várhatók a fiataloktól. Nem csak a bér rendezéséről, a betegellátás fenntarthatóságáról van szó, hanem az orvosok önbecsüléséről, amiből annyiszor veszítenek, ahányszor megkapják fizetési papírjukat. Itt az ideje, hogy ezt helyreállítsák – mondta a Magyar Rezidens Szövetség elnöke.

Mélységes mély a múltnak kútja

A súlyos szavak hallatán Szócska Miklós érezte megszólítva magát. Az államtitkár egyfelől arra emlékeztetett, hogy egy gazdasági világégés utáni küzdelemben vagyunk, ami alaposan meghatározza a történéseket. Jelezte azt is, a tanmesére utalva, hogy neki – akárcsak másoknak – egy szögekkel kivert pályán kell „játszania”. Az, hogy egy ilyen helyzetből mit lehet kihozni, az nem csak a kormányzaton vagy rajta múlik, hanem számos egyéb tényezőn is. Szócska szerint a probléma, amivel szembesülni kénytelenek, a Rákosi korszak értelmiség értékét beárazó politikájára vezethető vissza, több évtizedes pusztító munka korrekciójára van szükség.

Később arról szólt, annak, hogy felszállnak a repülőre van némi bujdosó romantikája. Ez viszonylag könnyű megoldás, mondta az államtitkár, aki annak a véleményének adott hangot, hogy vállalni kell a küzdelmet a szögekkel kivert pályán. Majd hozzátette: ez egy darwini túlélési gyakorlat, s nem változnak a dolgok, ha csak a kormánytól várják a megoldást.

X kontra Y generáció

Ne felejtsük el, hogy a mai fiatalok nem a szögbeülésre vannak kondícionálva – szögezte le (stílszerűen) Éger István, hozzátéve: mindenkinek egy élete van. S e közhelyes igazság annál fontosabb, minél inkább karnyújtásnyira van egy olyan út, amely nem szögekkel, hanem selyem párnákkal teli. A kormánynak peche van, hisz minden probléma most csúcsosodik ki, tette hozzá a Magyar Orvosi Kamara elnöke, mondván, túl nagy a rendszer, s túl sokan vannak benne ahhoz, hogy összedűljön. Ehelyett lerohad: egyre bizonytalanabb lesz az ellátás, nő az elkerülhető halálozások száma.