Vérelszívás - az orvosok fele eltűnt az országból

Magyarországon nincs sok fogalmunk róla, az uniós csatlakozás óta hányan hagyták el hazánkat. Szeretjük azzal hitegetni magunkat, hogy a szerény migrációs veszteséget elszenvedő országok közé tartozunk, ám - egyébként is csökkenő népességünk mellett - már százezer tartósan kint maradó magyar is pótolhatatlan, hiszen ez a szám is több, mint amennyi gyermek egy év alatt születik. A legbiztosabb adat, hogy 2004 és 2010 között 73 ezren jegyeztették be magukat munkavállalóként az Egyesült Királyságban, illetve Írországban. Emellett hatvanezernél több magyar jelezte a német hatóságoknak, hogy kint szeretne maradni.

Európa Mexikója

Magyarországnak némi stabilitást ad családtámogatási és szociális rendszere, innen nézve drámai, ami tőlünk északra és keletre történik. 2008-ban az EU országaiba 3,8 millió bevándorló érkezett, ebből 2,3 millió maga is uniós polgár volt - zömmel az új keleti tagállamokból. A bővítés legfontosabb következménye az lett, hogy a régi tagállamok az öregedő népességük miatt hiányzó munkáskezeket már nem elsősorban Európán kívülről, korábbi gyarmataikról pótolják. Mára Kelet-Európa lett a vérfrissítés legfontosabb forrása. Az alacsony születésszámmal küzdő Spanyolország 2008-ban egy év alatt 193 ezer, Olaszország 213 ezer, az Egyesült Királyság 198 ezer uniós bevándorlóval erősítette munkaerőpiacát - úgy, hogy képzésükre egy fillért sem kellett fordítaniuk. Belehúztak a kis államok is: az ezer helyi lakosra jutó bevándorlók számában Luxemburg, Málta és a magyar vendéglátósok körében is kedvelt Ciprus áll az élen.

Az uniós csatlakozás utáni migráció még a nagy kivándorlási hagyományokkal rendelkező, Európa Mexikójának tartott Lengyelország számára is sokkot okozott. A lengyelek zöme korábban idénymunkára, egy-két hónapra maradt külföldön, s kinti keresményük zömét hazavitték. A csatlakozás óta eleve többéves kint tartózkodást terveznek, a fiatalok párjukkal együtt mennek el, keresetüket pedig mind gyakrabban helyben költik el.

A német nyitástól való rettegésnek van alapja: már 2009-ben is négyszázezer lengyel dolgozott legálisan Németországban. Az elemzők attól tartanak, hogy a május elsejei nyitás után újabb ötmillió lengyel veszi a sátorfáját.

Román negyedek Itáliában

Pedig eddig a legnagyobb sokk nem is Lengyelországot, hanem Romániát érte. 2008-ban keleti szomszédunktól 384 ezer emigráns érkezett Nyugat-Európába, közel felük Olaszországba, 19 százalékuk Spanyolországba. A románoktól a korábbi években csak Spanyolországba egymillió állampolgár ment ki, Olaszországban is él egy nyolcszázezres népesség, miközben az országnak 21 millió lakosa van (volt). A kivándorlást könnyíti a "járt út" hatás, az újabb útnak indulók már román negyedekbe érkeznek meg.

A harmadik legnagyobb kibocsátó Bulgária, mely világháborús mértékű veszteséget szenvedett el, 2007-es uniós csatlakozása óta hétmilliós lakosságának több mint tizede távozott. A hiány akkora, hogy az már megbénítja az egészségügyet, az orvosoknak és az ápolóknak legalább fele eltűnt az országból.

Hazafias kampányok

Járványszerűen terjed a kivándorlás a balti államokban is. A legnagyobb veszteséget elszenvedő baltikumi ország Litvánia. Évente két százalékkal apad a lakossága, ráadásul úgy, hogy a távozó litvánok helyére zömmel fehéroroszok érkeznek. A 2,3 milliós Lettország is azt számolgatja, mikor lesznek kétmilliónál kevesebben, évente ugyanis 0,6 százalékkal fogynak pusztán a kivándorlás miatt. A kormány itt korán kapcsolt, kampányokat indított a célországokban. A hazafias szólamok azonban hatástalanok maradtak, ahogy a román, bolgár vagy lengyel kabinet sem tudta hazavinni távolra szakadt fiait.

A külföldön munkát vállalók nem sokat éreznek az öreg Európát büszkeséggel eltöltő munkakörülményekből: Írországban öt euró a minimálóradíj, ám a lettek csak 2,5-et kapnak, ráadásul a hét minden napján kell dolgozniuk, nemritkán 16 órát egy nap. Gyakran alkalmazzák őket gombaszedésre, de nem munkavállalóként, hanem vállalkozóként, mert így ki lehet játszani a munkaidőre és a minimálbérre vonatkozó törvényt.

Elveszett nemzedék

A kivándorlók a gyermekeket gyakran nem viszik magukkal a fogadó országba. Csak Romániában 350 ezer gyermeknek él legalább egyik szülője külföldön, 126 ezer tíz év alatti migrációs árvát tartanak nyilván: olyan gyermeket, akinek szülei otthon hagyták. A lettek a probléma nagyságrendjét akkor kezdték érzékelni, amikor megugrott a gyermekek körében elkövetett öngyilkosságok száma. "Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy nem lesz anyukám többé. Csupán egy dolgot akarok: még egyszer otthon találni őt." "Az apukám csak három nappal az elutazása előtt szólt, hogy elmegy tőlünk. Hétéves voltam akkor, fél évig az ő pólóját hordtam otthon, annyira hiányzott" - idézett egy litván kutató két gyermekvallomást a témáról.

Alvóövezet Ausztria mellett

Magyarország ehhez képest a béke szigete. Kedvező helyzetünk részben földrajzi elhelyezkedésünknek köszönhető. Ausztriába nem kell kitelepedni a munkavállaláshoz, elég a határ mellé költözni, a Burgenland melletti 30 kilométeres alvózónába. Néhány éve még csak Kelet-Magyarországról telepedtek ide, az utóbbi időben aztán jöttek az erdélyi magyarok és románok is és Hardi Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia regionális kutatóintézetének győri főmunkatársa szerint már az oroszok is megjelentek a térségben.

A határ menti transzmigrációs sáv nem egyedülálló Európában, Trieszt mellett is van hasonló, amit az Olaszországban munkát vállalók használnak alvóövezetként. Magyarországnak azonban nemcsak migrációs vesztesége, hanem nyeresége is van. A lendületesen fejlődő szlovák főváros agglomerációja elér a határ menti első magyar településig, Rajkáig, olyannyira, hogy a pozsonyi helyi busz magyar területen is közlekedik.

A teljes cikk a Heti Válasz oldalán olvasható.