hirdetés
2024. március. 29., péntek - Auguszta.

Vannak-e mentális álfogyatékosok a paralimpián?

Egyes paralimpiai sportágakban jól látható az atléták fogyatékossága, például az, ha tolószékben vannak vagy művégtagjuk van. Az intellektuális fogyatékosság azonban láthatatlan, és sokkal nehezebb osztályozni, ami pedig szükséges lenne ahhoz, hogy egyenlő  esélyekkel induljanak a sportolók.

A mentális fogyatékossággal élő sportolók először 1996-ban, Atlantában indultak a paralimpiai játékokon. Négy évvel később ismét jelen voltak Sydney-ben, azonban itt nagy botrány tört ki, amikor a spanyol kosárlabdások 12 tagja közül 10-ről kiderült, hogy csalók – egyáltalán nem voltak fogyatékosak. Hiába nyertek aranyérmet, utóbb azt elvették tőlük.

Ezután a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) úgy döntött, hogy mindaddig, amíg nem létezik valamilyen megbízható rendszer a mentális fogyatékosság igazolására, az ilyen sportolók nem vehetnek részt a paralimpián.

Az egyik sportoló, aki e tiltás következtében nem vehetett részt az athéni és a pekingi paralimpián, a svéd Jeffrey Ige súlylökő volt, aki többször is világcsúcsot javított saját kategóriájában. „A legjobb formámban voltam, és könnyen lehet, hogy érmet kaptam volna, ha versenyezhetek. Szomorú és feldúlt voltam” – mondja Ige.

Csak 2009-ben, amikor egy szigorú, új rendszert vezettek be az intellektuális fogyatékosság igazolására, engedélyezte ismét az IPC, hogy az ilyen sportolók is részt vehessenek a paralimpiákon, elsőként a 2012-es londonin.

Londonban háromféle sportágban versenyezhetnek:

-         atlétika: távolugrás, súlylökés, 1500 m-es futás;

-         úszás: 200 m-es gyorsúszás, 100 m-es mellúszás, 100 m-es hátúszás;

-         asztalitenisz.

Csak azok a mentális fogyatékosok vehetnek részt a paralimpián, akik megfelelnek az Egészségügyi Világszervezet (WHO) intellektuális fogyatékosságra vonatkozó definíciójának, azaz:

-         IQ-juk 75 alatt van;

-         adaptív funkcióik károsodtak, például nem megfelelő szintűek szociális, kommunikációs vagy háztartási képességeik;

-         a fogyatékosságuknak 18 éves koruk előtt kellett kialakulnia.

Sok országban valamilyen standard teszttel mérik fel, hogy a személy tudja-e használni a tömegközlekedést, kezelni a pénzt és az időjárásnak megfelelően viselkedni. Ha ezeket a kritériumokat fogadják el, akkor a népesség mintegy 2%-a minősül intellektuálisan fogyatékosnak.

Most először egy pszichológusnak kell eljuttatnia a megfelelő nemzeti tisztviselőhöz azt a felmérést, amellyel igazolja, hogy egy adott sportoló mentálisan fogyatékos. Ezt a véleményt aztán két vagy három független pszichológus ellenőrzi, akiket az INAS kér fel erre, az intellektuálisan fogyatékos parasportolók nemzetközi szövetsége.

De ez még csak a kezdet. Ha elfogadták, hogy a sportoló mentálisan fogyatékos, akkor még keresztül kell mennie egy sportspecifikus osztályozáson. Ezt a folyamatot a szóban forgó sport nemzetközi szövetsége kíséri figyelemmel, vagyis az IPC, illetve az Asztaliteniszezők Nemzetközi Szövetsége.

Ebben a fázisban azt kell igazolni, hogy az intellektuális károsodás hatással van a sportteljesítményre” – mondja Jan Burns, az INAS egyik vezetője. „Az első komponens bizonyos intellektuális és kognitív képességek vizsgálata, olyan képességeké, amelyekre mindenkinek szüksége van, aki magas szinten űzi a sportot. Ilyen például a reakcióidő vagy a mintázatfelismerés, amelyeket érintőképernyő segítségével tesztelünk” – mondja Burns.

„A tesztek második csoportja arra a sportra specifikus, amelyben a sportoló versenyez; ezek mechanikusabb tesztek. Ha például valaki az 1500 m-es futásban indul, arra kérjük fel, hogy lassítsa le tempóját. Ez a sebességcsökkentés, amit a futók gyakran alkalmaznak, nagyon nehéz feladat az intellektuálisan fogyatékos személyek számára. Ha valaki kiválóan teljesíti ezt, akkor nem indulhat a paralimpián. Az asztaliteniszezőket viszont arra kérjük, hogy mutassanak be bizonyos szervatípusokat vagy egy bizonyos módon válaszoljanak egy másik játékos szerváira.” – magyarázta el Burns.

A magyarok bejövetele - LondonbanA végső próba az, hogy versenyzés közben figyelik meg a sportolókat.

Vagyis, az a sportoló, aki túl jól teljesít, nem felel meg a paralimpiai részvétel feltételeinek. De még a megfelelők képességei is eltérnek egymáséitól, és azoknak, akik a skála felső végén vannak, előnyük van. Dr. Peter Van de Vliet, az IPC főorvosa ezt ahhoz hasonlította, amikor súlycsoportokat állítanak fel például a judóban: „A 70-75 kg-os súlycsoportban például azok, akik közelebb vannak a felső határhoz, előnyt élveznek azokkal szemben, akiknek súlya nem sokkal haladja meg az alsó határt. Emberek vagyunk, nem vagyunk egyformák, de a csoportba sorolás folyamatának azért értelmesnek kell lennie.”

Azok a sportolók, akiknek enyhébb intellektuális fogyatékosságuk van csak – például autizmus –, valószínűleg nem vehetnek részt a paralimpián. De ugyanez áll a fizikai fogyatékossággal rendelkezőkre is. Elképzelhető például, hogy valakit hazájában vakként tartanak nyilván, de látásromlása mégsem olyan súlyos, hogy a paralimpiára alkalmas legyen.

Elméletileg semmi akadálya nincs annak, hogy egy mentálisan fogyatékos sportoló az olimpián induljon, ne pedig a paralimpián, azonban igen nagy nehézséget jelentene számára teljesen egészséges sportolókkal versenyezni.

Verona Elder, a nagy-britanniai paralimpiai csapat menedzsere szerint sokaknak még most is nehezére esik elfogadni, hogy az intellektuálisan fogyatékosoknak is joguk van részt venni a paralimpián. „A fizikai fogyatékosság látható, de például a tanulási fogyatékosság nem az; azt hiszem, beletelik egy időbe, amíg a közönség megérti, hogy mindkettő ugyanúgy fogyatékosság” – mondja.

A kérdés most az, hogy be tudják-e csapni a sportolók a tesztelőket, intellektuálisan fogyatékosabbnak tudják-e feltüntetni magukat, mint amilyenek valójában. „Vannak sportolók, akik mindent hajlandók megtenni céljuk elérése érdekében, és tévedés lenne azt hinni, hogy ez nem vonatkozik a paralimpiára is” – mondja Van de Vliet. De hozzáteszi, hogy: „A tesztelést több alkalommal, újra és újra elvégezzük, és az eredményeket olyan nagy tudású szakértők ellenőrzik, akik alaposan ismerik mind a sportot, mind a vele kapcsolatos orvosi kérdéseket.”

Van de Vliet a mostani tesztelési rendszert rendkívül megbízhatónak tartja. Teljesen valószínűtlennek gondolja, hogy még egyszer megeshetne egy olyan fiaskó, amilyen a spanyol kosárlabdacsapat esetében – írja a BBC News.

Dr. Weisz Júlia
a szerző cikkei

(forrás: BBC News)
hirdetés

Könyveink