Láb nélkül könnyebb futni?

Oscar Pistorius a tavalyi világbajnoksághoz hasonlóan a londoni játékokon is bejutott az elődöntőbe férfi 400 méteren. A sprinter 45,44 mp-cel előfutamának második helyén ért célba augusztus 4-én délelőtt, s ezzel biztosan, „helyen” lépett tovább a következő körbe. (Igaz, ott csak utolsóként végzett augusztus 5-én.)

Az idei legjobbját elérő Pistorius szereplése sokáig kérdéses volt Londonban, ugyanis annak ellenére, hogy tavaly sikerült teljesítenie az erősebbik ötkarikás kvalifikációs szintet (45,25 mp), s a tegui vb-n – egyedüli dél-afrikai 400-asként a mezőnyben – elődöntőt futott, hazája szövetsége kikötötte, hogy idén is A szintet kell futnia, ami nem sikerült neki. Végül a dél-afrikaiak úgy döntöttek, a váltóban és egyéniben is szerepelhet.

Nem túl érdekes olimpiai hír, ugye? Izgalmassá attól válik, ha tudjuk, hogy Pistoriusnak mindkét lábát térd alatt amputálták, s két művégtaggal fut. Háromszoros paralimpiai bajnok, de a most 25 éves sportoló már a pekingi olimpia előtt is küzdött azért, hogy részt vehessen az egészségesek olimpiáján is.Most végül elérte célját.

A futók azt mondják, hallják, amikor Pistorius hátulról közeledik feléjük: valami csattogásfélét hallanak, mintha egy ollót csattogtatna valaki a levegőben, s a hang – Pistorius Flex-Foot Cheetah típusú protéziseinek zaja – egyre erősödik. A művégtagok J alakú, szénszálas lábszárak, amelyek többeket arra a népszerűtlen kérdésre késztettek,hogy vajon nem jelentenek-e tisztességtelen előnyt a természetes lábukon futókkal szemben. A tudósok hosszas vitába bonyolódtak arról, hogy szabad-e megengedni Pistoriusnak, hogy induljon a 2012-es londoni olimpián.

A futó szárkapocs csontok nélkül született, s ezért nem tudott járni. 11 hónapos korában mindkét lábát térd alatt amputálták, de a növekvő gyermek nem hagyta, hogy állapota bármiben akadályozza. 12 évesen rögbit játszott, 18 évesen 6. helyezett lett a dél-afrikai bajnokságon 400 méteres síkfutásban, és most kvalifikálta magát a londoni olimpiára, alig 3 héttel az olimpia kezdete előtt. De vajon szabad-e hagyni versenyezni?

Mi tagadás, a kérdés abszurdnak hangzik. Ugyan miféle előnyt jelenthet a lábszárak hiánya a lábakkal rendelkező futókkal szemben? A vita akkor vált tudományossá, amikor 2007-ben egy német kutatócsoport kimutatta, hogy futás közben Pistorius 25%-kal kevesebb energiát használ fel, mint az egészséges futók. Ezt az általa és más paralimpiai futók által használt speciális, izlandi gyártmányú protézis magyarázza, a Flex-Foot Cheetah. Az Össur nevű cég gyártotta protézis J alakja futás közben deformálódik, görbülete nő, amint a láb a földre nehezedik, s így energiát tárol és elnyeli azt a nagy erőt, ami egyébként a futó bokájára, térdére, medencéjére és derekára nehezedne. A futás másik fázisában, amikor a futó felemeli a protézist a földről, a J alak visszanyeri eredeti alakját, s segíti a futó elemelkedését a földtől.

A német jelentés megjelenése után a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) eltiltotta Pistoriust a normál versenyeken való részvételtől, azonban ő ebbe nem nyugodott bele, és egy sportolókat képviselő, nagyon tekintélyes ügyvédhez fordult segítségért. Kiderült, hogy az IAAF tanulmánya nagyon rosszul volt megtervezve, ezért amikor Pistorius csapata új vizsgálatot kért, megkapták. A Rice Egyetemen összegyűlt kutatókat bízták meg azzal, hogy derítsék ki, mi történik Pistorius testével futás közben.

A kutatócsoport egyik tagja Peter Weyland élettanász volt, egy másik, Rodger Kram, biomechanikus, és társuk volt Hugh Herr, egy ismert biofizikus, akinek szintén amputálták mindkét lábát. Ez a trió és más szakértők megmérték futás közben Pistorius oxigénfogyasztását, megvizsgálták lábának mozgását, az erőt, amit a földre gyakorolt stb. Megvizsgálták Pistorius láb-visszahelyezési idejét is, azaz azt az időt, ami ahhoz szükséges, hogy a futó lábát hátulról előre lendítse.

Több hónap után a kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy Pistorius „fiziológiailag hasonló, de mechanikailag eltérő” az egészséges futókhoz képest. Ugyanúgy használja fel az oxigént, mint a normál lábú futók, de teste másképpen mozog. Az eredményeket a Journal of Applied Physiology közölte.

A Rice Egyetemen végzett vizsgálat eredményeit a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) elé terjesztették Svájcban, 2008-ban, amely megváltoztatta az IAAF határozatát,és úgy döntött, hogy Pistoriust engedni kell futni az egészséges futók versenyén. Pistoriusnak csak 0,7 mp hiányzott 2008-ban a pekingi olimpián való kvalifikációjához.

A tudományos vita azonban ezzel nem ért véget. A Rice Egyetemen korábban együtt dolgozó kutatók nagyon eltérő elképzeléseket fejtettek ki arról, hogy mit is jelent pontosan a „mechanikailag eltérő” kifejezés. Egy részük szerint Pistoriusnak komoly előnyt jelent a mozgása, míg mások ezt tagadták.

A vita egyik középponti kérdése a végtag-visszahelyezési idő volt. Az átlagos élsportoló 0,37 másodperc alatt lendíti hátulról előre a lábát. Az öt legutolsó világrekorder esetében a 100 méteres síkfutás során 0,34 mp volt ennek az időnek az átlagos értéke. Pistoriusnak viszont csak 0,28 mp-re volt szüksége ehhez a mozdulathoz, nagyrészt azért, mert művégtagja sokkal könnyebb, mint egy emberi láb. Pistorius versenytársainak egy kb. 5,7 kg súlyú lábszárat kell előre lendíteniük, míg a rokkant sportoló műlábszára csak 2,4 kg-ot nyom.

Kram és azok a társai, akik szerint a művégtag nem jelent előnyt, erre azzal válaszoltak egy közleményben, hogy megmérték Walter Dix, egy egészséges sprinter lábmozgását 100 méteren, és esetében a láb-visszatérési idő még rövidebb volt, mint Pistoriusé. A probléma ezzel a vizsgálattal az volt, hogy a kutatók televíziós felvételt használtak Dix mozgásának mérésére, nem pedig az ilyen célra kifejlesztett nagy sebességű kutatási videorekordert, noha ennek a fajta mérésnek ez a standard eszköze.

„A mérni kívánt időkülönbségek olyan kicsik, hogy egy TV-felvétel alapján nem lehet megállapítani ezeket” – mondta Jesus Dapena, a bloomingtoni Indianai Egyetem biomechanikus kutatója. Weyand elmondta, hogy létezik nagy sebességű felvétel is Dixről, ugyanabból a szezonból, mint amikor a TV-felvétel készült, s ezen világosan kiderül, hogy a láb-visszahelyezési idő Dixnél is nagyjából ugyanannyi, mint az átlagos olimpikon sprintereknél.

A láb-visszahelyezési idő azért fontos, mert ez meghatározza, hogy milyen gyorsan tud futni az ember. Ha Pistorius esetében ez az idő rövidebb, mint az egészséges futóknál, ez azt jelenti, hogy hosszabb ideig tudja műlábát a földön tartani. S minél tovább van a láb a földön, annál több erő keletkezik, amit aztán a futó a földtől való elrugaszkodáshoz használ fel. A nagyobb erő pedig általában nagyobb sebességet jelent.

Kram erre az érvre azt válaszolja, hogy mivel a művégtag szénszálakból készül és jóval könnyebb az emberi lábnál, nem tud akkora erőt kifejteni a földre, mint a természetes láb. Ha Pistorius azt akarja, hogy előrerugaszkodáskor ugyanolyan nagy legyen az előrehajtó erő, mint az egészséges futóknál, sokkal erősebben kell a földhöz nyomnia a művégtagot.

Más kutatóknak egészen másféle feltevéseik vannak arról, hogy mi jelenthet előnyt Pistoriusnak. Mivel művégtagja nem fárad el, „lábszára” az egész verseny alatt erős és rugalmas marad. A legtöbb 400 méteres futónak a futás második fele jelent nehézséget, mégpedig azért – mondja Jim Martin, a Utahi Egyetem kutatója –, mert a lábszáruk elgyöngül és ez lassítja a futás tempóját. Martin úgy gondolja, hogy ha Pistorus 600 méteres távon versenyezne, fel tudná állítani a világrekordot.

Az érvek egy része erősen vitatható. Az a tény, hogy Pistorius más módon fut, mint a többiek, nem jelent szükségszerűen előnyt a számára, hiszen minden jó futónak megvan a maga futási stílusa – mondja Jill McNitt-Gray, a Dél-Kaliforniai Egyetem kutatója. Az egyik például erősebben mozgatja a medencéjét, mint a másik, vagy jobban támaszkodik a karmozgására.

Pistoriust több okból is nehéz vizsgálni. Csak egyetlen példány van belőle, és csak egyetlen jó vizsgálatot végeztek rajta. A féllábú futók mozgásából semmilyen következtetést nem lehet levonni rá nézve, mivel ők gyökeresen másképp mozognak, mint Pistorius. Emellett a tudomány egyelőre nem is ismeri pontosan a futás mechanikáját. Bármiképp legyen is, a londoni olimpián már ott volt az elszánt futó, s eredménye nem is volt rossz.