Vágjon bele, Miniszterelnök Úr!

Az IPSOS nemzetközi közvélemény-kutató felmérése szerint a magyarok a világon a legnagyobb mértékben, 76%-ban aggódnak az egészségügyért, és ez a szám egy hónap alatt nyolc százalékkal nőtt. Bár a hazai közvélemény kutatók egészségüggyel kapcsolatos munkáit gyakran politikai viták övezik, az ágazattal kapcsolatos negatív értékelések, és a javítás iránti igény mérőszámainak folyamatos emelkedése figyelhető meg. És végül, hogy nemzetközi kitekintést is legyen, a Politico és a Harvard egyetem közös felmérése szerint a közelgő amerikai választások előtt az amerikaiak számára a legfontosabb választási kérdés az egészségügy.

 

(...)

 

Ordító felismerés, hogy a kormány a folyamatosan növekvő társadalmi igény ellenére sem vállalja fel az egészségügy rendbetételének politikai felelősségét. Ez a félelem bizonyos mértékig érthető, hiszen aki eddig a darázsfészket bolygatta, fájdalmas csípéseket kapott. A feladat azonban nem halasztható tovább, a kihívás pedig méltó egy háromszor kétharmados többséget szerzett politikai erőhöz és egy olyan politikushoz, aki a rendszerváltozás óta egyedül tudott folyamatosan meghatározó politikus lenni Magyarországon, hazai és nemzetközi ügyekben politikai érzéke és éleslátása megkérdőjelezhetetlen.

Most mégis úgy érzem, politikai érzéke megcsalhatja Önt, nem érzékeli, hogy ha a nagy felhatalmazás ellenére sem vállalja be nyíltan az egészségügy – mint a magyarokat legjobban aggasztó probléma – programszerű rendbetételét, a választók meg fogják büntetni érte. Miért hiányzik a bátorsága, mikor korábban pontosan a bátorságával ragadta magával híveit, amikor bevezette a bankadót, kitessékelte a Világbankot, mindenki által kritizált unortodox gazdaságpolitikát vezetett be – amit azóta maga a Világbank ajánl elismerően válságba jutott országoknak.

 

(...)

 

Eddig mindig felismerte a feladatot, és energikusan, hitelesen állt bele a munkába, ami Ön mögé állította az embereket. Most is egyértelmű: az ország gazdasági, pénzügyi stabilizálása után az egészségügy és az oktatás rendbetétele a legfontosabb. Próbálkoznak ugyan, de ez nem elég. Egyórás évértékelő beszédet tartani úgy, hogy a választópolgárokat legjobban aggasztó egészségügyről egy szó sem esik? Hosszan beszélni közben azokról a témákról, melyeknek ugyan van igazságtartalma, de még a saját tábor számára is egyértelmű, hogy ideológiai jellegű és improduktív – jelzi, hogy a politikai iránytű elromlott.

 

(...)

 

Néhány példa. Ha a kórházi fertőzések számának emelkedése tagadhatatlanná válik, kínos, évekig tartó folyamat, amíg az intézményekben megjelennek a kihelyezett kézfertőtlenítők. Ez persze már vagy húsz éve nemzetközi standard. Ha a statisztika kegyetlenül bizonyítja, hogy hazánkban kevés az érsebész és sok az amputáció – az érsebészek kiegészítő támogatást kapnak. Ugyanígy, ha két budapesti vezető intézményben a traumatológusok egy-egy csoportja azonnali felmondással fenyeget, a traumatológiai szakma is kiegészítő támogatást kap. Végül a két szakma plusz támogatását (2019 szept. 1-ig visszamenőleg) az Emmi hiába utalja ki a traumatológiai és érsebészeti ellátást biztosító intézeteknek, a cikk írásakor a helyzet az, hogy a kiutalt pénzeken való marakodás még mindig folyik, a hatalmas deficittel küzdő kórházak a váratlanul jött pénz minél nagyobb részéből hiány menedzselést kívánnak végezni, melyhez egyes helyeken a pénzügyminisztérium részéről delegált költségvetési felügyelők is támogatást, bátorítást nyújtanak. Tehát a kormányon belül, az Emmi és a PM között van nézeteltérés, más a kommunikáció és más a végrehajtás. De ki itt az egészségügy vezetője? A kórházakban parttalan tárgyalások folynak, és a két minisztérium a szereplők kérésére sem nyújt segítséget a pénz elosztásával kapcsolatban – szürreális állapotok.

Az alapellátó fogorvosok finanszírozásának a háziorvosokétól való különválasztása és évek óta szégyenteljesen alacsony szinten tartása szakmai szemmel érthetetlen, hiszen egy fogorvosi praxis működtetése eszköz- és anyagigénye miatt nyilvánvalóan költségesebb egy háziorvosi praxisénál. Ezt a tényt a növekvő számú betöltetlen praxisok, és a fogorvosok figyelmeztető munkabeszüntetésének a nyomására létrejött tárgyalásokon Lázár János felismerte, és 2017 év végén egyszeri hárommillió ft-os forrás kiegészítést adott a fogorvosoknak. Akkor megígérte, hogy ez a kiegészítés a következő év havi finanszírozásába beépül. Nem sikerült. Tudjuk, Lázár ment, így az ígéretet számon kérni sem volt kin, nem csoda, hogy az általa ígért támogatásnak 2018-ban csak a felét kapták meg a fogorvosok. Csúnya lenne arra gondolni, hogy a nagyobb kifizetés és ígéret a 2018-as választásig tartott… Aztán 2019-ben újra kezdődtek a sztrájkok, pont az önkormányzati választások előtt. A legutolsó lehetséges napon aztán az Államtitkár Asszony beígérte a másfél millió ft kiegészítést, ezzel egy év kihagyás után teljesítette Lázár János ígéretét. 2020 januártól 250 ezer ft plusz rezsitámogatást kapnak a fogorvosok, ami örvendetes, de még mindig fennmarad a fél millió ft-os megmagyarázhatatlan különbség a háziorvosi praxisok finanszírozásához képest. A finanszírozás kiegészítései soha nem előre kalkulálhatóan érkeztek, fejfájást okozva ezzel a vállalkozóknak, könyvelőknek. Oly mértékben megalázó és méltatlan volt a vezetés(?) viselkedése a fogorvosokkal, hogy csak arra lehetett gondolni, hogy meg akarják szüntetni a közfinanszírozott fogászati ellátást. Ez is lehetséges, csak akkor az új koncepciót ki kell mondani, fel kell vállalni. 

Sok példát lehetne felhozni még, mely azt bizonyítja, hogy alulfinanszírozottsága mellett a koncepció és a határozott vezetés hiánya okozza a rendszerszintű zavarokat.

amik a biztonságos működtetés alapját képeznék. A kórházak finanszírozásának évek óta folyó rendezetlensége kinek a felelőssége? Most éppen a beszállítóknak járó pénzt gondolják soknak, és akarnak a meglévő szerződések ellenére kevesebbet fizetni nekik. Lehet, hogy igazuk van! De akkor mi volt az elmúlt években? Miért nem végzik már el ezt a munkát?

Bizony, egy erős, politikailag és a költségvetés által támogatott egészségügyi minisztériumra van szükség! Magyarországon a politikai erőtér mára úgy alakult ki, hogy a kormánypártok legitimitását gyakorlatilag Ön adja, így elsősorban Önnek kellene egy kormányátalakítást követően meghirdetni ezt a munkát. Természetesen találnia kellene egy feddhetetlen szaktekintélyt a minisztérium élére, aki fiatalabb, energikusabb és határozottabb, mint Kásler Miklós. (Mint például Merkely Béla rektor úr – bocsássa ezt meg nekem.) Kásler professzor egyébként minden tiszteletet megérdemel a hazai onkológia területén végzett kitűnő munkájáért, de az Emmi élén nem képes kellően képviselni és támogatni az egészségügyet.  

Arról, hogy Ön a feladatot a súlyának megfelelően támogatja, talán azzal tudná a választópolgárokat, és politikai ellenfeleit legjobban meggyőzni, ha egy, vagy több Önnek oly kedves sport beruházásról vagy rendezvényről is le tudna mondani – az áldozatvállalás még hitelesebbé tenné.