Vágjon bele, Miniszterelnök Úr!
Dr. Tóth László orvos a Mandineren írt nyílt levelet Orbán Viktornak, önálló minisztérium létrehozását, és Kásler Miklós helyett új miniszter kinevezését is javasolja.
A rendszerváltás óta eltelt időszakban az ágazat folyamatos devalválódása és térvesztése a társadalmilag fontosnak ítélt területek között meghozta az eredményét, lassan leszakadásunk súlyosabb, mint a Kádár-rendszerben volt.
Persze lehet felmutatni folyamatosan növekvő költségvetési számokat, de ez a trükk a lényegen nem változtat, hiszen ugyanebben az időszakban a világban az egészségügyi költségrobbanás folytatódott. Így hát az ágazat politikai súlyát csak a GDP-arányos költésből és ennek a hasonló fejlettségi szinten lévő országokkal való összevetéséből lehet lemérni. Nos, az erre vonatkozó 2017-es KSH adatok szerint az egészségügyre fordított kiadás a GDP 6.9 %-a volt, ebből is csak 4,8 %-ot állt az állam, a többit a betegek és családtagjaik fizették. Sajnos a tendencia egyértelmű, a magánköltések aránya folyamatosan nő! Az persze örvendetes, hogy az egyre erősödő közép- és felsőosztály már képes pénzt áldozni az egészségére, de a többség bizony ezt még nem teheti meg.
(...)
Néhány példa. Ha a kórházi fertőzések számának emelkedése tagadhatatlanná válik, kínos, évekig tartó folyamat, amíg az intézményekben megjelennek a kihelyezett kézfertőtlenítők. Ez persze már vagy húsz éve nemzetközi standard. Ha a statisztika kegyetlenül bizonyítja, hogy hazánkban kevés az érsebész és sok az amputáció – az érsebészek kiegészítő támogatást kapnak. Ugyanígy, ha két budapesti vezető intézményben a traumatológusok egy-egy csoportja azonnali felmondással fenyeget, a traumatológiai szakma is kiegészítő támogatást kap. Végül a két szakma plusz támogatását (2019 szept. 1-ig visszamenőleg) az Emmi hiába utalja ki a traumatológiai és érsebészeti ellátást biztosító intézeteknek, a cikk írásakor a helyzet az, hogy a kiutalt pénzeken való marakodás még mindig folyik, a hatalmas deficittel küzdő kórházak a váratlanul jött pénz minél nagyobb részéből hiány menedzselést kívánnak végezni, melyhez egyes helyeken a pénzügyminisztérium részéről delegált költségvetési felügyelők is támogatást, bátorítást nyújtanak. Tehát a kormányon belül, az Emmi és a PM között van nézeteltérés, más a kommunikáció és más a végrehajtás. De ki itt az egészségügy vezetője? A kórházakban parttalan tárgyalások folynak, és a két minisztérium a szereplők kérésére sem nyújt segítséget a pénz elosztásával kapcsolatban – szürreális állapotok.
Az alapellátó fogorvosok finanszírozásának a háziorvosokétól való különválasztása és évek óta szégyenteljesen alacsony szinten tartása szakmai szemmel érthetetlen, hiszen egy fogorvosi praxis működtetése eszköz- és anyagigénye miatt nyilvánvalóan költségesebb egy háziorvosi praxisénál. Ezt a tényt a növekvő számú betöltetlen praxisok, és a fogorvosok figyelmeztető munkabeszüntetésének a nyomására létrejött tárgyalásokon Lázár János felismerte, és 2017 év végén egyszeri hárommillió ft-os forrás kiegészítést adott a fogorvosoknak. Akkor megígérte, hogy ez a kiegészítés a következő év havi finanszírozásába beépül. Nem sikerült. Tudjuk, Lázár ment, így az ígéretet számon kérni sem volt kin, nem csoda, hogy az általa ígért támogatásnak 2018-ban csak a felét kapták meg a fogorvosok. Csúnya lenne arra gondolni, hogy a nagyobb kifizetés és ígéret a 2018-as választásig tartott… Aztán 2019-ben újra kezdődtek a sztrájkok, pont az önkormányzati választások előtt. A legutolsó lehetséges napon aztán az Államtitkár Asszony beígérte a másfél millió ft kiegészítést, ezzel egy év kihagyás után teljesítette Lázár János ígéretét. 2020 januártól 250 ezer ft plusz rezsitámogatást kapnak a fogorvosok, ami örvendetes, de még mindig fennmarad a fél millió ft-os megmagyarázhatatlan különbség a háziorvosi praxisok finanszírozásához képest. A finanszírozás kiegészítései soha nem előre kalkulálhatóan érkeztek, fejfájást okozva ezzel a vállalkozóknak, könyvelőknek. Oly mértékben megalázó és méltatlan volt a vezetés(?) viselkedése a fogorvosokkal, hogy csak arra lehetett gondolni, hogy meg akarják szüntetni a közfinanszírozott fogászati ellátást. Ez is lehetséges, csak akkor az új koncepciót ki kell mondani, fel kell vállalni.
Sok példát lehetne felhozni még, mely azt bizonyítja, hogy alulfinanszírozottsága mellett a koncepció és a határozott vezetés hiánya okozza a rendszerszintű zavarokat.
amik a biztonságos működtetés alapját képeznék. A kórházak finanszírozásának évek óta folyó rendezetlensége kinek a felelőssége? Most éppen a beszállítóknak járó pénzt gondolják soknak, és akarnak a meglévő szerződések ellenére kevesebbet fizetni nekik. Lehet, hogy igazuk van! De akkor mi volt az elmúlt években? Miért nem végzik már el ezt a munkát?
Bizony, egy erős, politikailag és a költségvetés által támogatott egészségügyi minisztériumra van szükség! Magyarországon a politikai erőtér mára úgy alakult ki, hogy a kormánypártok legitimitását gyakorlatilag Ön adja, így elsősorban Önnek kellene egy kormányátalakítást követően meghirdetni ezt a munkát. Természetesen találnia kellene egy feddhetetlen szaktekintélyt a minisztérium élére, aki fiatalabb, energikusabb és határozottabb, mint Kásler Miklós. (Mint például Merkely Béla rektor úr – bocsássa ezt meg nekem.) Kásler professzor egyébként minden tiszteletet megérdemel a hazai onkológia területén végzett kitűnő munkájáért, de az Emmi élén nem képes kellően képviselni és támogatni az egészségügyet.
Arról, hogy Ön a feladatot a súlyának megfelelően támogatja, talán azzal tudná a választópolgárokat, és politikai ellenfeleit legjobban meggyőzni, ha egy, vagy több Önnek oly kedves sport beruházásról vagy rendezvényről is le tudna mondani – az áldozatvállalás még hitelesebbé tenné.
Ezt tartja a legnagyobb problémának, ezt kell megoldani! A jót az emberek hamar megszokják, (pl. hat éve tartó reálbér növekedés) a rosszat hamar elfelejtik. (Balliberális kormányok teljesítménye) Új generáció növekszik, akik a Kádár-korról leginkább kedves filmekből kapnak benyomásokat, a 2010 előtti politikai történésekről pedig nem rendelkeznek saját tapasztalatokkal. Az ellenzék az ideológiák elhagyásának nyílt felvállalásával hirdet koalíciót, és egyáltalán nem biztos, hogy vereségre van ítélve, ha a kormányoldal fárasztó ideológiai háborúkkal terheli a választópolgárokat pragmatikus kormányzás helyett. Erre bizonyíték az önkormányzati választás. Látja, Tarlós István is elbukott! Pedig vitathatatlanul jól végezte a dolgát!
Ez Önnek sem lesz elég - az egészségügy nélkül! Vágjon bele, Miniszterelnök Úr!