Új szerepben mutatkozik be az egykori tiszti főorvos
Falus Ferenccel, a korábbi országos tiszti főorvossal immár mint három párt közös főpolgármester-jelöltjével beszélgetnek a Népszabadságban.
Közpolitikai ambícióit magyarázva Falus úgy fogalmaz, hogy a főpolgármester-választás eredményétől függetlenül szeretne bekerülni a Fővárosi Közgyűlésbe, és egészségüggyel, szociálpolitikával foglalkozni. Természetesen a beszélgetésben többször szóbakerül az egészségügy, alább néhány ilyen kérdést idézünk fel:
– Se politikai múltja, se önkormányzati tapasztalata nincs. Mennyire jelent ez hátrányt?
– Semennyire. Öt évig ültem a főváros egészségügyi bizottságában, az egyik kórház vezetője voltam, elég sok információ eljutott hozzám a főváros döntéseiről, vagyonpolitikájáról, a költségvetés-tervezésről és pályáztatási gyakorlatáról. Amiben hátrányom van, de ezt én előnynek tekintem, hogy a városházi kamarillapolitikáról kevés ismeretem van. Erről nem is szeretnék sokat tudni.
– Mennyi mozgásteret remél az új főpolgármesternek és a közgyűlésnek? Hiszen az elmúlt évek és a folyamatban lévő kormánydöntések nyomán kiüresedik a város.
– A nemzeti együttműködés rendszere arra tanított, hogy a ma érvényes jogszabályok alapján nem tervezhetünk, mert a kétharmad bármikor megváltoztathatja őket. A településvezetői feladatnak egy másik koncepciója jár a fejemben. A település vezetője minden ott élő polgár szószólója. Függetlenül attól, hogy egy intézmény fővárosi, állami vagy magántulajdonban van, működését számon lehet kérni a város vezetőin. Nem lehet ledobni például a budapesti egészségügyi intézmények működtetésének felelősségét azzal, hogy az állam átvette őket. Az itt élőknek fontos, hogy milyen a kórházi ellátás, milyen gyorsan jön a mentő, milyen az oktatás. A városvezetésnek azért is szót kell emelnie, hogy legyen gáz, legyen mivel fűteni télen, függetlenül attól, kinek a tulajdonában van az intézmény.
– Előfordulhat, hogy mire a következő főpolgármester hivatalba lép, már csak a Főkert lesz a városé. Valóban jobb gazda az állam?
– A valódi kérdés az, mit várunk el az adott intézménytől. Milyen szabályozók mellett, milyen áron, milyen finanszírozási rendszerben vesszük igénybe a szolgáltatásokat. A fővárosi egészségügyi intézmények vagyonátadása például máig nem fejeződött be. Nyilvánvalóan olyan súlyos okok húzódnak a háttérben, amelyek a városvezetést eltántorították a szerződés aláírásától. A szociális intézmények nagy része még mindig a fővárosé. Ha megválasztanak, a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet szentelnék az idősellátásra, az otthonok működési feltételeinek javítására, a férőhelyek számának növelésére – olvasható a nol.hu-n.
