Több százezer dolgozó marad ki az egészségprogramokból

A Personal Best 5000 fős mintán alapuló hazai kutatása szerint a magyar munkavállalók 18 százaléka esett ki a munkából az elmúlt 12 hónapban mozgásszervi panaszok miatt. Ez a szám azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen a jelenlévők produktivitása is jelentősen romlik a fájdalom hatására. A felmérés adatai alapján a dolgozók 29,9 százaléka hamarabb elfárad, 18,1 százaléka pedig lassabban dolgozik a sajgó ízületei miatt.

A mozgásszervi panaszok az Európai Unió tagországaiban is a betegszabadságok közel feléért felelősek. Ugyanakkor a statisztikák szerint éppen a fizikai munkát végző dolgozók vesznek részt a legkisebb arányban a munkahelyi egészségfejlesztő programokban. Pethő Krisztián mozgásszervi szakértő szerint eljött az idő, hogy a vállalatok felismerjék: a termelés hatékonysága közvetlenül függ a „kékgalléros” dolgozók ízületeinek állapotától.

A mozgásszervi állapot már nem csupán egészségügyi kérdés, hanem mérhető teljesítmény és direkt gazdasági mutató is – fogalmazott a szakember.

Ijesztő tüneti térkép

A kutatásból kiderül, hogy a derékfájdalom a válaszadók 52 százalékát érinti gyakran vagy rendszeresen. A nyaki fájdalom és merevség a dolgozók 47 százalékánál mindennapos probléma. A munkavállalók közel egyharmada tapasztalt kisugárzó fájdalmat vagy zsibbadást a végtagjaiban az elmúlt 3 hónapban. Ennek ellenére a többség – 66 százalék – az elmúlt egy évben nem fordult szakemberhez, és több mint 60 százalékuk semmilyen gyógyszert nem szed a fájdalomra.

Mindez arra utal, hogy a dolgozók jelentős része úgymond »lábon hordja ki« a mozgásszervi betegségeket, amíg azok krónikussá nem válnak – hangsúlyozta Pethő Krisztián. A szakember egy tévhitre is felhívta a figyelmet: attól, hogy valaki egész nap mozog a gyárban, még nincs védve a mozgásszervi problémáktól.

Az ülőmunkára mondják, hogy népegészségügyi szempontból az »új dohányzás«. De az egyoldalú állómunka vagy a folyamatos ismétlődő mozgás ugyanilyen veszélyes – tette hozzá.

A fizikai munkakörökben a domináns panaszok ráadásul eltérnek az irodaiaktól. Míg ülőmunka esetében a felső háti szakasz és a vállak érintettek a monitor előtti görnyedéstől, a gyárakban a térdízületi panaszok, a csípőproblémák és a vádligörcsök dominálnak az állandó állás és a kemény talajon való járás miatt. A munkavédelmi bakancsok kemény talpa tovább rontja a helyzetet: hiába tesz meg a dolgozó napi 20 000 lépést, ha azt nem ideális környezetben teszi, a testét mikrosérülések érik.

Paradigmaváltás szükséges az egészségfejlesztésben

A szakértő szerint a hagyományos, évi egyszeri kampányok, egészségnapok, szűrőkamionok nem hoznak tartós eredményt a fizikai állapot kérdésében. A programokban való részvételt olyan strukturális akadályok gátolják, mint a több műszakos munkarend, a termelésből való kiesés, az időhiány, illetve az, hogy sok fizikai dolgozót külső helyszíneken foglalkoztatnak.

Szervezeti szinten gyakran probléma az is, hogy a kommunikáció alapvetően irodai csatornákra – céges e-mail, intranet, belső hírlevelek – épül, amelyekhez a fizikai dolgozók nagy része nem fér hozzá. A megoldás egy olyan komplex mozgásszervi egészségstratégia lehet, amely négy pillérre épül: az edukációra, az állapotfelmérésre, a célzott intervencióra és a folyamatos visszacsatolásra.

„Nem az a kérdés, hogy a fizikai dolgozóknak szükségük van-e segítségre, hanem az, hogy hogyan lehet őket elérni" – emelte ki a szakember. A jövőben olyan személyre szabott rendszerekre és digitális megoldásokra van szükség, amelyek figyelembe veszik, hogy az adott dolgozónak éppen mi fáj, kiküszöbölik a céges e-mail-cím hiányát, és rövid, munkába illeszthető mikromozgásokat javasolnak az egyoldalú terhelés ellensúlyozására.

A termelésben az 50+-os generáció a hátország

A szakértő arra is figyelmezteti a döntéshozókat, hogy a fizikai állomány magját gyakran az 50 év feletti korosztály adja. Náluk a megelőzés mellett már a kialakult problémák hatékony kezelése a cél, hiszen a munkából való kiesésük pótolhatatlan veszteséget jelenthet a cégeknek. A gyártó, szolgáltató és logisztikai vállalatoknak fel kell ismerniük, hogy a mozgásszervi egészségfejlesztésbe való befektetés közvetlen üzleti hasznot jelent, hiszen ezáltal csökken a táppénzes napok száma, javul a munkamorál, és nő a munkavállalói elégedettség.

A Work Foundation által készített jelentés szerint a krónikus mozgásszervi fájdalom 100 millió európai lakost érint, közülük több mint 40 millió a munkaerőpiacon dolgozik. A becslések alapján a mozgásszervi betegségek közvetlen és közvetett költségei az EU teljes GDP-jének akár 2 százalékát is elérhetik, elsősorban termelékenységvesztés és hosszabb távollétek miatt.

Az idegrendszerünk úgy működik, mint egy Wall Street-i befektető: amiből nem remél profitot, azt leépíti. Ha nem használjuk a teljes mozgástartományunkat, az ízületeink beszűkülnek – magyarázta a mozgásszervi szakértő – A cél az, hogy a dolgozók ne csak »túlélő üzemmódban« létezzenek a műszak végére, hanem megőrizzék mozgásszabadságukat.