TÉR-EPI: eszköz, amely új dimenziókat nyit az egészségmonitorozásban

A szakpolitikának kutya kötelessége, hogy a szakmai javaslatok alapján hatékony népegészségügyi programot alapozzon meg, amelynek kialakítása során a tér-informatikai rendszerek és a mesterséges intelligencia is főszerepet kap – így fogalmazott Takács Péter egészségügyi államtitkár  azon a keddi konferencián, ahol a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjában működtetett, az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium projekt keretében kifejlesztett TÉR-EPI rendszert mutatták be, amely a népegészségügyi szükségleteken alapuló ellátások fejlesztésére, a gyógyító-megelőző ellátások értékelésére is alkalmas.

Térképre tesszük az egészségügyet, nagyító alá helyezzük a tájat – ekként mutatta be a TÉR-EPI rendszert Oroszi Beatrix, a központ igazgatója, aki szerint a nagy adathalmazokat használó technológia támogatja a precíziós népegészségügy megvalósítását, azaz a rendelkezésre álló adatok felhasználásával a megfelelő programokat a megfelelő időben célzottan tudják a megfelelő népességcsoportokhoz irányítani.

A TÉR-EPI-ben az országos adatok alábonthatók, azok járási és települési szinten is elemezhetők, a rendszer nemcsak a hatékonyabb szolgáltatások tervezésében és megvalósításában nyújt segítséget, hanem azok monitorozására és értékelésére is alkalmazható.

Kevesebb pénzből több feladat?

Bár a szakpolitika evidencia alapú döntéshozatali tervezőrendszerben gondolkodik, de eddig ez nemigen valósult meg – mondta Baticz Orsolya, a Belügyminisztérium Népegészségügyi Főosztályának vezetője, aki arról beszélt, „át kell programozni az ellátórendszert prevenciós irányba”, aminek négy kiemelt, a népegészségügyi stratégiára épülő szakpolitikai prioritása 2023-2025 között:

• országos lefedettséget biztosító egészség-monitoring rendszer kialakítása;
• daganatszűrések fejlesztése;
• az alapellátás népegészségügyi szolgáltatásainak erősítése együttműködésben az egészségfejlesztési irodákkal (EFI);
• komplex egészségfejlesztés a köznevelési intézményekben.

Olyan területi egészségközpontok létrehozását tervezik, amelyekben a háziorvosi praxisok, a védőnői szolgálatok és az EFI-k együttműködve erősítik az „egészség, mint érték” szemléletet. Az EFI-k fontos feladata lenne a járási egészségtervek kidolgozása – az egészségtervek elkészítését az Alapellátási törvény írja elő az önkormányzatok számára –, ám a közösségi egészségtervezésben nemcsak az jelent akadályt, hogy mindössze 60 százalékos az irodahálózat országos lefedettsége, hanem az is, hogy nem egységes módszertan mentén, „lélegeztetőgépen működik”.  A TÉR-EPI támogatásával lényegesen hatékonyabb lehetne az egészségtervezés – vélte a főosztályvezető, aki azt ugyan elismerte, hogy az egészségügyre összességében kevesebbet költünk, mint az uniós átlag, de hangsúlyozta, hogy a büdzsén belül az alapellátásra fordított költségarány megegyezik a tagországok átlagával. Ugyanakkor megemlítette azt is, hogy évről évre csökken a népegészségügyi feladatokra szánt forrás.

Az adatok felhalmozása önmagában nem tudomány

Újrastrukturálja és komplex módon, empirikus formában újraelemzi a digitalizált világban születő adatokat a KSH. Az újfajta adatökoszisztéma – amelyet az egyes, különálló adatbázisok összekapcsolásával hoznak létre – kiaknázása a hivatalos statisztika relevanciájának javulását eredményezi – vázolta Jakobi Ákos, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem docense. A KSH szerkesztője a térinformatika nehézségeként említette, hogy a nyilvánosan elérhető adatok jellemzően nem mennek megyei szint alá, ugyanakkor elmondta azt is, „házon belül” részletes, településre, de akár utcákra is lebontható adatokkal rendelkeznek. A jövő az adatbázisok összekapcsolása lesz, ezekbe az adathalmazokba már nemcsak a népszámlálás, a minisztériumok és más hivatali rendszerek adatai kerülnek be, hanem például a kamerarendszerek által rögzítettek is. A szakember ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az adatok felhalmozása önmagában nem tudomány, azok feldolgozása és térképre vitele az, ami segíthet a kutatásokban és döntés előkészítésben.

Míg Martin McKee, a London School of Hygiene and Tropical Medicine professzora arra mutatott rá, hogy a hiányos adatgyűjtés torzíthatja a statisztikákat – példaként említve, hogy számos európai ország megtagadta a rasszok szerinti egészségügyi adatgyűjtést, miközben ennek meghatározó szerepe van a népegészségügyben –, Linda Beal, az Esri (földrajzi információs rendszerek szoftvereit fejlesztő cég) térinformatikai szoftverfejlesztő csoportjának vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyes területi adatok értelmezése során számos tényezőt kell figyelembe venni. A halálozási adatokat torzíthatja például, ha a vizsgált régióban stroke- vagy kardiológiai centrum működik.

Annyit ér, amennyit használják

A térinformatikai rendszerek hasznosítása a társadalom minden szektorában tetten érhető, ám a hasznosulás mértéke attól függ, hogy a probléma feltárását követően akarják-e valóban hasznosítani azokat – hangsúlyozta Ádány Róza, a Debreceni Egyetem professor emeritusa, a survillance központ tanácsadója. A megvalósulás monitoringja nélkül nem lehetséges a tevékenység értékelése sem, de a TÉR-EPI erre is lehetőséget kínál – vélte, és hozzátette azt is, hogy a rendszer nemcsak a Nemzeti Népegészségügyi Program 2023-2030 végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározásában, hanem a várható és kezelendő népegészségügyi problémák előrejelzésében is releváns támogatást nyújthat.

Míg Juhász Attila, az Epidemiológiai és Surveillance vezető kutatója gyakorlati tanácsokkal vezette be a hallgatóságot a TÉR-EPI térképezési funkcióinak használatába, jelezve, hogy a megjelenített adatok több szempontból, attribútumok szerint szűrhetők, és a rendszerben összehasonlítások is végezhetők, Nagy Csilla igazgató-helyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy az elkerülhető halálozás egyenlőtlenségei információul szolgálhatnak az egészségpolitikai irányítás és a döntéshozók számára a célzott és megelőzhető beavatkozások, valamint az egészségügyi szolgáltatások tervezéséhez. Monitorozással azonosíthatóak a korai halálozás szempontjából különösen veszélyeztetett lakosságcsoportok, így ezeken a területeken lehetőség nyílik prevenciós programokkal, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításával az időben történő ellátás elmaradásával összefüggő halálozás mérséklésére.

A tér-idő elemzés a járványok előrejelzésében, terjedésének jobb megértésében, a járványügyi szempontból sebezhető csoportok azonosításában nyújthat támogatást – foglalta össze második előadásában Oroszi Beatrix, hozzátéve, hogy a TÉR-EPI már bizonyított a koronavírus pandémia során, mert segítséget nyújtott a járvány megértésében és „követésében”. Ez pedig egy jövőbeni járvány esetén lehetőséget ad a döntéshozó számára a terjedés lassítását szolgáló intézkedéscsomag bevezetésére is.