Taps helyett elvett pótlék és csökkenő bérek

– A cikkben majd csak úgy említsen, mint „egy ápoló”, ha van rá mód – kezdte az Átlátszó interjúalanya, aki az egyik szegedi egészségügyi intézményben dolgozik ápolóként a Covid-osztályon.

Elkapta a Covid-ot?

– Igen.

Nem kellett kórházba mennie?

– Nem. Nővér nem megy kórházba. Nővér, ha megdöglik, se megy kórházba. Végszükség esetén szatyorban viszi a belét, majd akkor. Nem voltak olyan tüneteim, amiért nekem nagyon kórházba kellett volna menni. Izomfájdalmam volt, fáradt voltam, de úgy, hogy még a hajam is fáradt volt jóformán. Egy általános gyengeség inkább. Nem voltam lázas, nem köhögtem, de egy olyan fáradtság volt, hogy iszonyatos fáradtságba telt, mire kimentem a mellékhelyiségbe.

Nem lehetett könnyű ezután újra dolgozni. Főleg, hogy a munkájukat nem egészen úgy honorálták, ahogy talán kellett volna.

– Hát igen. Attól, hogy tapsol nekünk a fél ország… hát, az tele van akadással (sic!). Köszönjük szépen. Tapsolhatunk most a kőművesnek – lehet, így kéne, hogy kifizessem a kőműveseket, akik majd nálam dolgoznak. Minden műszak végén tapsolok nekik, és mondom, hogy bocsi, engem is ezzel fizettek, most adom tovább. Itt most az orvosok januári béremelésével borzasztó módon szétszakították a népet az egészségügyi rendszerben. Ha csak azt a részét nézem, hogy az az orvos, aki kiesett az egyetemről, és most kezdem majd én mint nővér megtanítani arra, hogy melyik a beteg eleje, melyik az oldala, hogyan kell egyáltalán odamenni a beteghez…

Az alapokat nem tudják! Ha egy beteghez odamegyek, ránézek: jó napot kívánok! Ez és ez vagyok, orvos, meg szeretném vizsgálni. Ez hiányzik, nem tudják. Nem mondja. A beteg meg néz, és azt se tudja, hogy most kivel beszél, főleg most, hogy így a Covid-ban mindenki egyforma volt. Látott egy szempárt a beteg és hallott egy hangot, amit alig értett, mert ugye, rajtunk volt a maszk. Nem tudta, hogy kivel beszél. Nem értette. Elég baja van így is a betegnek, hogy fullad.

Mindezt milyen fizetésért?

– Itt Szegednek egy pozitív dolga volt. A Covid alatt úgy dolgozunk, hogy mondjuk, egy műszakban van hat nővér beosztva, nappalos műszakban. Három bemegy dolgozni, beöltözik. Három óra hosszát bent van, addig a másik három kint várja a csodát a pihenőben. Eltelik a 2 óra 45 perc, a három indul a kinti pihenőből befele, beöltözik. Általában egy ilyenhez az első időben kellett a tíz perc. A vége fele azért ez már ment olyan öt perc alatt is, mikor tudtuk a rendjét a ruha fölvételnek, tehát a védőeszköz fölvételnek, és ugye, beértünk időre, hogy ők tudjanak kijönni. Átadták a betegeket, jöttek ki, pihentek három óra hosszát, és váltottunk. Mindezt 12 órában. Tehát végül is 6 órát dolgoztunk, 12-t fizettek ki.

És akkor hogyan változtak ezek a pénzek? Tavasszal volt szó róla, hogy kiegészítést kapnak, akik „komoly osztályon” dolgoznak. Ez hogy volt?

– Tavaly ősszel a Sürgősségi Betegellátó Osztály (SBO) főnöke, Pető Zoltán jött és elmondta, hogy mi lesz a feladatunk, mit fogunk csinálni, és mik az ő elvárásai. Anyagi juttatásunk az, ugye, normál bér, plusz az úgynevezett „Covid-pótlék”, ami azt jelenti, hogy veszélyességi pótlékot fogunk kapni pluszban. SBO-s pótlék Szegeden, ugye a sürgősségi betegellátóknak külön 40 vagy 60 ezer forint bruttó pótlék. Abban nekik benne van minden. Nahát ebből mi egy petákot nem kaptunk. Amíg nem jött ez a szolgálati jogviszony, addig kaptunk egy infektológiai pótlékot, megkaptuk az ágy melletti pótlékot. Az ágy melletti 24 ezer forint, az infektológiai pótlékunk pedig 20 ezer forint. Március 1-jén megjelent ez az új szolgálati jogviszony. Innentől elvették az ágy melletti pótlékunkat, mert a szolgálati jogviszony nem ismer, csak egy pótlékot.

De ezt nem emelték föl?

– Semmit sem. De még azt sem tették meg, hogy netán alapbérben, vagy bármi más egyéb címen megkapnánk az ágy mellettit. Március óta próbáljuk jelezni a problémát, de bárhova léptünk, mindenhonnan azt kaptuk vissza, hogy a szolgálati jogviszony nem ismer, csak egy pótlékot. Ezt szajkózzák folyamatában, mint a papagáj. A semmit.

És az ápolók ezt így fogadták? Kevesebb bér, több munka. Miért csinálják?

– Mert birkák. Ott van nekünk az a nyomorult nővéri eskünk, amit minden szakvizsga… Teljesen mindegy, hogy hol vizsgázott, bármiféle szakvizsga, ami tanulással járt, akár egy tíz hónapos továbbképzéssel: a szakvizsga úgy fejeződik be, hogy egy nővéri esküt teszünk le. És azok a nővéri eskük nagyon sok mindenkit fognak. És ha én fölállok és befejeztem, akkor onnantól kezdve már én azt fogom hinni, hogy igen, ártottam.

Próbált valaki egyeztetni az ápolókkal?

– Volt egy „nővéri megbeszélés”, ahol a főápoló úgy kezdte az egészet, hogy lehet föltenni kérdéseket, amire tud válaszolni, arra válaszol, amire nem lehet válaszolni, arra úgysem fog válaszolni. És hiába kérdeztük bármi dologról, semmire konkrét választ nem adott.

(...)

És közben ezt hangoztatják, és a köznép ezt hallja, hogy „70 százalékos béremelés”. Ez a 70 százalékos béremelés 2017-ben kezdődött, és jövőre lesz vége. Ez azt jelenti, hogy elosztották 5-10-15 és 30 százalék… vagy nem tudom, milyen százalékokban van elosztva már a béremelésünk, de ami az idén, 21-ben lett volna emelés, ezt előre vitték. Úgyhogy tavaly novemberben megkaptuk, és a következő béremelésünk, az utolsó, az 30 százaléknak van kikiáltva. Ezt fogjuk jövőre megkapni, de azt tudni kell, hogy a 17-es alapbérünkből számolva. Tehát hiába emeli a bért, megnézi, hogy ennek az emberkének 17-ben volt 220 ezer forint vagy 260 ezer forint az alapbére, akkor ahhoz számolom a mostani 30 százalékos emelést. És nem azt nézi, hogy hoppá, ennek az embernek azóta már ugye a közalkalmazotti bértábla és egyéb miatt már megemelkedett a bére minimálisan, de a 17-es alapbérből számolja még mindig.

Átlagosan most, aki nem nyugdíj előtt van, hanem mondjuk, ilyen tíz-tizenöt éve, az egészségügyben, ők mennyit visznek haza? Mert szerintem ők teszik ki most a döntő részét, nem?

– Nem, a nyugdíj előttiek. Alig van új nővérünk. Az új nővérek, tehát a fiatal nővérek egy-két hónap után azt mondják, köszönik szépen, ők ezt a munkát ennyiért nem csinálják. Egy segédnővér, aki most jár iskolába munka mellett, hazavisz innen a Covid-ból ilyen 150-160 ezer forintot.

(...)

Az, hogy én nyugdíj előtt két évvel a Covid-ból hazaviszek 40 óra, meg 60 óra túlórával durván 500 ezer forintot: ez szégyen és gyalázat! Az informatikus gyerekem, aki tíz éve dolgozik, szerintem olyan közel 600-at visz haza…

(...)

A felvetett problémákkal a lap kereste a Szegedi Tudományegyetemet és az Országos Kórházi Főigazgatóságot is, de az egy hete elküldött kérdéseikre nem érkezett válasz.