Surján az ÁSZ-nyilatkozatról
Mindenfajta ellenőrzés hatása eltörpül az egyéni és intézményi érdekeltség mellett, írja Surján László volt népjóléti miniszter a Magyar Időkben.
Örömmel olvastam Domokos László véleményét, amelyhez csatlakozva állítom: nemcsak azt kell elérni, hogy e maradványpénzeket ne vonják el az eredményesen gazdálkodó intézményektől, hanem azt is, hogy minden egészségügyi intézmény tudja, hogy e maradványokról szabadon rendelkezhet. Mindenfajta szabály, ellenőrzés, piszkatúra hatása ugyanis eltörpül az egyéni és intézményi érdekeltség mellett.
Felvetheti valaki, hogy a maradványérdekeltség az ellátás színvonalának csökkenését eredményezheti. Pénzéhes, erkölcsi gátlások nélküli vezető esetén ezt nem zárhatjuk ki. Vannak azonban módszerek, amelyek ezt meggátolják. Egyrészt a szakmai és pénzügyi ellenőrzések is ebbe az irányba hatnak, másrészt az, ha nem merev és felső korlátokkal nehezített betegutak jönnek létre, hanem észszerű szakmai korlátok mellett lehetővé tesszük a betegek részére a szabad intézményválasztást. Ha a betegekért verseny alakul ki a kórházak között, akkor senkinek sem jut eszébe, hogy csökkentse az ellátás színvonalát.
Az egészségügyi kormányzat a legfontosabb területekre fókuszáló népegészségügyi programja, a fegyelmezett gazdálkodás és az egyéni érdekeltség bevezetése, továbbá a nagyvonalú beruházások összességében az egész ágazat jelentős fejlődéséhez vezethetnek. Kérdés, hogy az orvoskamara képes lesz-e az elengedhetetlen etikai színvonalemelés elérésére.
Surján László, az Antall-kormány népjóléti miniszterének kommentárját a Magyar Idők közli.
