Oroszi Beatrix szerint kezelhetetlenné válhat a járvány

A koronavírus kínai tombolásakor már észlelte a magyar járványügy a helyzet jelentőségét?

Még annál is korábban: a járványügyben régóta dolgozó szakemberek már hosszú ideje figyelmeztetnek arra, hogy bármikor előfordulhatnak hasonló járványok, ezért készülni kell ezekre. Elég csak a 2002-2003-as SARS koronavírusra, a 2012-ben azonosított közel-keleti légúti tünetegyüttest (MERS) okozó koronavírusra, vagy a 2009-es pandémiás influenzára gondolni. Az új vírusok megjelenése és emberek közötti terjedése arra hívja fel a figyelmet, hogy vannak olyan vírusok, amelyek egyre gyakrabban törik át a faji határokat, és váltanak gazdaszervezetet. Ennek során az egyébként állatok között terjedő vírus genetikai változások során emberhez adaptálódik, és elkezd emberről emberre terjedni. Az új, emberre veszélyes kórokozók felbukkanása jól ismert jelenség, amit már évtizedek óta látunk. A mai globalizált világban ezek nagy sebességgel tudnak országhatárokon, földrészeken átívelve terjedni. Az más kérdés, mennyire vettek minket komolyan, mert hiába mondtuk többen már jóval korábban is, hogy ez a veszély itt van.

(...)

Rátérve a járvány őszi hullámára, hogy látja, kiszámíthatóan működik a vírus terjedése, ezt a hullámot is előre lehetett látni?

A vírus alapvetően kiszámíthatóan terjed. Ha jó adataink vannak, akkor a járványügyi folyamatok nagyon jól előre jelezhetők, a járványos terjedésnek ugyanis megvannak a biológiai, matematikai törvényszerűségei. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a korlátozó intézkedések feloldását követően, ahogy az emberek visszatérnek a megszokott, normál életritmusukhoz, és egyre több közvetlen kontaktusuk lesz, miközben lazítanak az egyéni óvintézkedések betartásán, előbb-utóbb újra beindul a terjedés.

És mit mutattak a hazai folyamatok az első hullámot követően?

Kezdetben mindenki nagyon óvatos volt. A kontaktusszám a korlátozó intézkedések feloldása után nem tért vissza rögtön a korábbi szintre, hanem csak fokozatosan nőtt. Az iskolák sem nyitottak újra tavasszal. Utána fokozatosan lazult a fegyelem, az alacsony esetszámok, a pozitív kommunikáció, hogy az első hullámon túlvagyunk, sok emberben azt a képzetet keltette, hogy lehet lazítani. Ha a kontaktusok száma visszaáll, és az emberek egyre gyakrabban találkoznak a megfelelő védekezési szabályok (fizikai távolságtartás, maszkhasználat) betartása nélkül, onnantól kezdve csak idő kérdése a robbanásszerű terjedés.

A terjedés először alig észlelhető, nagyon lassan kezd el felfutni, de ha utat tör magának a vírus, és egyre többen lesznek, akik továbbfertőznek, akkor a folyamat be tud gyorsulni. Ennél a vírusnál lehet tudni, hogy mielőtt robbanásszerű lesz a terjedés, egy darabig a látens fertőzési láncok dominálnak. Egy-egy kisebb járványkitöréssel azért néha megmutatja magát a vírus, hogy ott van, nem ment el. Ilyen figyelemfelhívó jel volt augusztus elején a pápai góc.

Ha a gócos terjedést nem sikerül felszámolni, akkor a következő állomás az országos szintű, robbanásszerű közösségi terjedés. Ez be is következett augusztus utolsó heteiben, aminek a fő okát abban látjuk, hogy főleg a fiatalok a nyár végén egyre több kontaktust létesítettek, összejöttek gólyatáborok, esküvők, egyéb tömegrendezvények kapcsán, és közben a vírus már olyan szinten felépítette a fertőzési láncait a népességben, hogy amikor ez a kettő időben egybeesett, akkor a járvány berobbant.

Az is előre látható, hogy a vírus mikorra robban be az ellátórendszerbe?

A járványmatematikai modellező és epidemiológiai kutatócsapat erre vonatkozóan is adott előrejelzéseket, amelyek utólag helyesnek bizonyultak. Augusztus elején Pápán észleltünk egy komolyabb járványgócot, mi akkor jelentettük először, hogy az R érték egy fölé ment.

Ez már annak a jele volt, hogy közösségi terjedés lehet az ország bizonyos területein. Augusztus végén, amikor még mindig napi 50-100 körüli esetszámok voltak, jeleztük, hogy az R érték a kockázatos tartományba került, és augusztus utolsó napján egy konferencián felhívtam rá a figyelmet, hogy 2 fölött van a reprodukciós szám, ami rendkívül kockázatos. Akkor még az esetszámokban ez nem annyira látszott, de a tendenciák változása és a terjedés előjelei már mutatkoztak. Akkor még sokan hitetlenkedtek, hogy a szakemberek csak riogatnak, de sajnos néhány nap múlva a robbanásszerű terjedés bekövetkezett. Azt is jeleztük akkor, hogy ha a fiatalok körében észlelt fokozott terjedést nem sikerül megfékezni, akkor ezt sajnos követni fogja az idősebb korosztályokra való átterjedés. Ezt a jelenséget azóta már tényadatok is alátámasztják. Az idősebb korosztályokra történő átterjedést pedig néhány héttel követik a kórházi felvételek, a súlyos lefolyású esetek gyakoriságának a növekedése és később a halálozás emelkedése is. Most már sajnos ezt is látjuk napról-napra.

A járványok terjedése tudományos alapon előre jelezhető, de csak akkor, ha adatok, tények, számítások alapján dolgozunk.

Valós félelem az, hogy a tesztelési kapacitások idehaza elérték a felső határt és ennek következtében a járványügyi szakemberek nem fogják látni az igazi folyamatokat?

A tesztelések száma valóban elérte a kapacitás-korlátot, heti 70.000 körüli értékről már nem nőtt tovább az elmúlt néhány héten. Persze lehetne, hogy ez azért van, mert a járvány terjedése lassult, és ezért elértünk egy platót, de mi nem ezt gondoljuk. Ha a járványügyi helyzet konszolidálódása miatt volna ez a megrekedés, akkor a pozitív tesztek arányának állandónak kellene lenni, vagy csökkenni kellene. Azt tapasztaljuk azonban, hogy az elmúlt hetekben a pozitív tesztek aránya pont hogy folyamatosan nőtt, már 10 százalék felett van. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása alapján az 5% feletti pozitivitási arány a tesztkapacitások elégtelenségét jelzi.

A járványgörbét a laboratóriumi vizsgálattal megerősített napi új esetek száma rajzolja ki, ezekből a vizsgálatokból azonban kevesebb van, mint amennyire szükség volna ahhoz, hogy az új eseteket azonosítani tudjuk. A surveillance rendszerünk tehát elérte a felső határát, kb. napi 800-1200 eset azonosítására képes. Nem tudhatjuk, hogy ha a tesztelési eljárásrend és kapacitás nem korlátozna, akkor naponta 1 500 új esetünk lenne vagy ennél is jóval több. Az viszont nem igaz, hogy egyáltalán nem ismerjük a járványügyi helyzetet, mert bár valóban kritikusan kell kezelni a napi megerősített új esetszámokat, de van sok más indikátorunk is, amivel meg tudjuk ítélni a járványügyi helyzetet.

Ezek alapján azt gondoljuk, hogy nem lassult érdemben a terjedés, és a platót sem érte el, hanem továbbra is növekvő tendenciát mutat.

Ilyenkor milyen alternatív indikátorokhoz nyúlnak?

A surveillance adatok megbízhatóságának megítélésében a pozitív tesztek arányának vizsgálata nagyon fontos. A laboratóriumi vizsgálattal megerősített napi új esetszám akkor lesz ismét jól használható az előrejelzések készítésében, ha a pozitivitási arányt sikerül 5 % körüli értékre leszorítani. Érdemes ezeket a mutatókat nemzetközi összehasonlításban is megvizsgálni. Ausztriában például a tesztkapacitás folyamatos bővítésével sikerül a pozitív tesztek arányát 5% alatt tartani, ez tehát egyáltalán nem egy lehetetlen küldetés.

További fontos mutatók a súlyos lefolyású kórházi kezelést igénylő esetek gyakoriságának növekedése és a halálozás alakulása. Ha nagyon romlana a helyzet, akkor a múltbeli adatokhoz viszonyított többlet-halandóság is fontos lehet. Sajnos azonban ezek az indikátorok már csak a folyamat végét mutatják meg. A folyamat elejéről, a járvány terjedéséről a leggyorsabb és legjobb információt a napi új esetek száma jelentené továbbra is, ha ez az információ megbízható adatokon alapulna.

Hazánkban a COVID-19 járványügyi tendenciák egyre kedvezőtlenebbek. Nem szabad levonni azt a téves következtetést az állandósuló napi esetszámokból, hogy hátradőlhetünk, a járvány a platóhoz ért, az R érték 1 körüli, mert ez nem így van. A közösségi terjedés változatlanul gyors, ezért lassítani kell. Külön kiemelném az egészségügyi dolgozókat: ma még a többségük a fertőzést nem a kórházban, hanem a közösségben kapja el, előfordulhat azonban, hogy a vírust épp ők fogják a fertőzés tünetmentesen zajló időszakában bevinni a kórházakba és ott tovább adni. Tehát a védekezésen nem szabad lazítani!

A teljes interjút a Portfolio közli.