Mit szeretnének a házi gyermekorvosok?

Hosszú ideje komoly gondokkal küzd a házi gyermekorvoslás, amelynek presztízse rendkívül alacsony. Nem vonzó a pálya a fiatalok számára, mert nem megfelelő a finanszírozás, a jövedelem, de a munkafeltételek sem: sok az adminisztratív feladat, a nem orvosi tevékenység –  sorolja a gondokat dr. Póta György, a HGYE elnöke, akinek adatai szerint jelenleg 1570-en dolgoznak a területen, ám az eloszlás nagyon egyenetlen, és 2014 őszére a betöltetlen háziorvosi praxisok száma 260-ra emelkedett, amelyből a házi gyermekorvosi praxisok száma 54. A rendszerben dolgozó orvosok korfája alapján a következő évtizedre a jelenleg is érzékelhető folyamat felgyorsulása várható; a szakmabeliek átlagéletkora ma 58 év körül van, míg 2010-ben 265-en, napjainkban már kb. 500-an dolgoznak 65 év felett.

Mivel a kormány és a szaktárca az alapellátás jelentős átalakítására készül, az egyesület megküldte javaslatait az egészségügyért felelős államtitkárnak és a Miniszterelnökségnek. Póta György és alelnök kollégái, dr. Muzsay Géza és dr. Pátri László úgy gondolják ugyanis, hogy még az elképzelések véglegessé válása előtt kellene világossá tenni, mi is a gond a rendszerrel, és hogy miként lehetne azon változtatni. Az ötletek nem feltétlenül újak, inkább mintegy csokorba szedték azokat az elmúlt időszakban született kezdeményezéseket, amelyeket rendre nem vettek figyelembe a korábbi döntéshozók. Ha azonban a kormány komolyan gondolja a korbban Vasgyúró néven megjelentetett gyermekellátási program végrehajtását, akkor tekintettel kellene lenni annak az alapvető célnak a megvalósulására, hogy „hazánkban minél teljesebb körben házi gyermekorvosok által valósuljon meg az elsődlegesen elérhető gyermek alapellátás” – mondja az egyesület elnöke.

Gyereket gyerekorvos lásson el!

Póta György nehezményezi, hogy az egészségpolitika mindeddig nem deklarálta, hogy a 0-18 évesek ellátásának szakmai okokból a gyermekorvosok feladatának kell lennie. Ez az állásfoglalás most azonban már elengedhetetlen, ugyanis ez nyithat utat a területi gyermekorvosi alapellátás országossá tételéhez, az ellátási egyenlőtlenségek felszámolásához. A HGYE szerint ehhez politikai döntésre, társadalmi konszenzusra van szükség.

A Házi Gyermekorvosok Egyesülete az OEP adatai alapján felmérte a házi gyermekorvosi rendszer helyzetét, az ellátandó gyermeklétszámot, és a korfa ismeretében, országosan elérhető ellátórendszer működését feltételezve meghatározta a jövőben szükséges házi gyermekorvosi létszámot. Ennek alapján megállapíthatók a gyermekgyógyászati rezidens képzés megfelelő számai is – magyarázza az elnök. Póta György nem először jelzi: a rendszer nem vonzó a fiatalok számára, pedig az utánpótlást biztosítani kellene. Jól jelzik ezt számaik: míg az 1990-es években évente mintegy 150-en tettek évente csecsemő- és gyermekgyógyász szakvizsgát, ez a szám mára 40 alá csökkent, így nem reális, hogy negyven szakember fedezze a klinikák, gyermekosztályok és az alapellátás teljes igényét. A rendszer ma csak csecsemő- és gyermekgyógyász rezidenst ismer, a házi gyermekorvosi rendszer részére önálló keretszám nincs. A tervezés így nem is találkozik a reális szükségletekkel, mondja Póta György, azt is jelezve: a  szakorvosjelöltek ma lényegében nem ismerik, így nem is lehetnek tisztában az alapellátás szépségeivel. A  graduális oktatásban a hallgatók nem is találkoznak rendszerszerűen ezzel az ellátási formával, ezért a HGYE azt javasolja, már az egyetemi évek alatt fel kell hívni e pályára a figyelmet tantermi és gyakorlati órák keretében, a szakorvosjelölteknek pedig kötelező legyen eltölteni legalább 2 hónapot az alapellátásban. Gond az is, hogy a területi munkát választó szakorvosjelölteknek nincsenek a gyermekgyógyászati klinikák által akkreditált oktató praxisai. A működő tutori hálózat a Háziorvostani Tanszékek szakmai felügyelete alatt a háziorvosok képzését szolgálja, ezért az egyesület szerint ki kell építeni az oktató praxis hálózatot és a házi gyermekorvosi tutor hálózatot.

Póta György úgy tartja, évtizedeken keresztül háttérbe szorult a házi gyermekorvoslás intézményi rendszere. Az egyetemek gyermekgyógyászati tanszékei nem foglalkoztak a területi gyermekellátás szakmai kérdéseivel. Önálló kollégiumi megjelenést is csak az utóbbi időszakban kapott, de országos intézeti háttere sem egységes, így nem is hatékony.  A HGYE úgy véli: elengedhetetlen a Házi Gyermekorvosi Módszertani Intézet létrehozása – akár az OGYEI keretein belül. Emelni kell a gyermekgyógyászati képzési kvótákat, de önmagában ez nem elegendő; az egyesület szerint a házi gyermekorvosi kvótába tartozók képzésének költségét teljes egészében a képző központok rendelkezésére kell bocsátani, a részt vevőkkel pedig ösztöndíjszerződést kötni.

Lassan jöhetne a ráépített szakvizsga

A legtöbbet azonban a házi gyermekorvosi ráépített szakvizsga javítana a szakma presztízsén és emelné az elvárható kompetenciaszintet is – vallja a HGYE elnöke, aki néhány év türelmi idő után vezetné be az új rendszert, elkerülendő azt a ma meglévő problémát, hogy a jogszabályok szerint jelenleg ugyanazt a szintet láthatja el egy négy hónapig ezt tanuló háziorvos, mint egy öt évig tanuló, gyermekgyógyász szakvizsgával rendelkező. Mindehhez szerinte speciális szakszorzót is társítani kellene a finanszírozásban. Mint jelzi, a Szakmai Kollégium Csecsemő- és gyermekgyógyászati, valamint Gyermek-alapellátás Tanácsa egyhangúan elfogadta a házi gyermekorvosi ráépített szakvizsga létjogosultságát.

A HGYE ma más szervezetekkel is vitában van a finanszírozás kérdéseiben – mondja az elnök. Ők ugyanis úgy gondolják, hogy „ha egységes pénzbeáramlás lesz a rendszerbe, azzal csak a mai hibákat konzerváljuk”, azaz attól még a hálózat, a munkavégzés, a nem megfelelő szerkezet nem javul. A szervezet szerint a „fehér foltokon adókedvezménnyel, járulékenyhítéssel, letelepedési támogatással” kellene változtatni. A munkafeltételek javítását, a tartalmi munka fejlesztését az adminisztratív feladatok rovására látják megvalósíthatónak.

A területi egyenlőtlenségeket rugalmasabb ellátószerkezeti formákkal orvosolnák (pl. csoportpraxis), és megújult tartalmú együttműködést szeretnének az önkormányzatokkal is.

Fiatalok és idősek gondjaira egyaránt megoldást jelentene az a javaslat, amelynek értelmében az eladhatatlan praxisok működtetői végkielégítést kapnának. A praxist felosztanák (amennyiben az ellátási érdek nem sérül), és a megszűnő praxis bázisfinanszírozásának másfél éves összegét odaadnák a nyugdíjba vonuló kollégának. Minderre azért is szükség lenne, mert ez előfeltétele a HGYE által elképzelt, a mainál nagyobb létszámú (a mostani átlagosan 900 fős helyett akár 1500-2000 fős), a jelenleginél kevesebb gyermekorvosi praxis infrastrukturális és finanszírozási feltételeinek megteremtéséhez.

Hogyan lehetne magasabb színvonalú az ellátás?

Ma Magyarországon az alapellátásban a gyermekek háromnegyedét gyermekgyógyász szakorvos, negyedét viszont vegyes praxist ellátó háziorvos látja el. A lakhely szerinti és az ellátók képzettségéből adódó szakmai különbségek jelentősek. A HGYE szerint ezért olyan ellátórendszert kell  létrehozni, mely szakmailag és gazdaságilag megerősített gyermekorvosi praxisokkal, vagy ahol ez szükséges és lehetséges, ott egészségközpontokkal, egyenlő, egyenletes és a jelenleginél magasabb színvonalú ellátást biztosít a gyermeknek és a fiataloknak. Magyarország településszerkezete, infrastruktúrája, a gyermekorvosi ellátás hagyományai lehetőséget adnak egy ilyen szisztéma kialakítására – vallja az egyesület, amely szerint a centralizációs folyamatot a gyermekgyógyászat fejlődése és a jóléti államok viszonylagos finanszírozási korlátai egyszerre kényszerítik ki.

A HGYE nem a praxisok jelentős politikai, szakmai és gazdasági kockázattal járó szervezeti integrációját támogatja, hanem a funkcionális koordinációt részesítené előnyben a jelenlegi szolgáltatási szintet meghaladó szakmai program elfogadása mellett. A HGYE szerint alapvető feltétel az orvosok jogi, gazdasági és szakmai együttműködésének kialakítása, ami jelenthet orvosközösségeket és csoportpraxisokat egyaránt. A szervezet szerint ugyanakkor ezek nem hierarchiát, hanem társult praxisokat jelentenek, melyek kialakulását elősegíthetnék finanszírozási könnyítésekkel (degresszió csökkentése, pontszám korrekció stb.). Önkéntes alapon a közös gazdasági társaságban történő működést is lehetségesnek tartják; ezzel rendszerré válhat a társulások kistérségi finanszírozása.

A praxisok díjazásáról

Az előző kormányzati ciklusban három alkalommal volt finanszírozás-emelés, ami enyhítette a praxisok működési gondjait. A HGYE azonban a praxis működésének költségeit elismerő, illetve a tisztes orvosi egzisztencia-teremtést lehetővé tevő díjazást tart szükségesnek, amelyhez véleményük szerint aktualizálni kell az önkormányzati felelősségvállalást is egészségügyi fejkvóta, illetve pontosabb felelősségi kör meghatározásával. Változtatna a HGYE az iparűzési adón is, oly módon, hogy a közfeladat ellátására kapott összeg kerüljön ki annak hatálya alól, azaz az alapellátást nyújtó vállalkozásoknak csupán más (iskola-egészségügy, ügyelet, oktatás, kutatás stb.) bevételei képezzék az iparűzési adó alapját. Hasznosnak tartanák, ha ezt az összeget célzottan vissza is forgatnák az alapellátásba pl. preventív programokhoz kötődően.

A HGYE a jelenlegi finanszírozási rendszeren belül is újragondolna egyes elemeket, így például a degressziót, ami eredeti szándékától eltérve ma a praxisok mintegy felét sújtja, valamint az indikátorrendszert. Fontosnak tartják az országos átlag felett teljesítők díjazását, valamint egyes esetekben a limit eltörlését is.