Megmenekült a szakmaiság
Bár az új Polgári Törvénykönyv változtat a szerződéses felelősség szabályain, egy törvénymódosítás gátat vet annak, hogy az egészségügy kártérítési felelőssége tovább szélesedjen.
Az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépésével esély volt arra, hogy az egészségügy kártérítési felelőssége tovább szélesedjen. Jelenleg egészségügyi szolgáltató és beteg kapcsolatára a szerződéses felelősség szabályait kell alkalmazni. Ez az új Ptk. hatályba lépése után azt jelentené, hogy az egészségügyi szolgáltató nem mentesülne a felelősség alól azzal, hogy igazolja az elvárható gondossággal járt el vagy teljes körűen tájékoztatott. A szerződéses kártérítési felelősség szabályai ugyanis úgy alakulnának, hogy csak az ellenőrzési körön kívül eső, előre nem látható körülményre hivatkozhatna a szolgáltató a kimentésnél és ide a súlyos üzemzavar, a természeti csapás, az embargo, stb. tartozna.
Ezt felismerve harcolta ki a szakma az Egészségügyről szóló törvény 244.§-ának módosítását. A 2014. március 15-én hatályba lépő szabály szerint az egészségügyi szolgáltatással összefüggésben keletkezett kárigényekre az új Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségi szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi szolgáltató továbbra is hivatkozhat arra, hogy tevékenysége nem volt felróható, tehát az elvárható gondossággal járt el, teljes körűen tájékoztatott. Nem változik tehát, hogy egy egészségügyi szolgáltató és a beteg között megbízási-fogyasztói szerződés jön létre, de a kártérítési felelősségre mégis a szerződésen kívüli károkozás szabályait kell alkalmazni.
Érdekesen változhat az egészségügyben gyakori közreműködők felelőssége is. Jelenleg sok egészségügyi szolgáltató úgy nyújt a betegnek ellátást, hogy a tényleges gyógyító tevékenységet a szolgáltató nevében egy másik cég, egyéni vállalkozó végzi. Jelenleg a közreműködők tevékenységéért az egészségügyi szolgáltató vállalja a beteg irányába a felelősséget. Abban az esetben, ha az egészségügyi szolgáltatással összefüggő kárigényeket széleskörűen értelmezzük, úgy az egészségügyi szolgáltató és a közreműködő közötti szerződés ellenére, erre az egészségügyi tevékenységre is az egészségügyi törvény fenti módosított rendelkezését kellene alkalmazni. Ez végső soron azt eredményezheti, hogy egy egészségügyi szolgáltató, ha igazolja, hogy a közreműködők kiválasztása, utasításokkal ellátása és felügyelete során nem járt el felróhatóan, akkor nem lesz felelős a beteg irányában, hanem a közreműködő közvetlen felelőssége merülhet fel. Remélhetőleg a bírói gyakorlat jogalkotói segítséggel ezt a tág értelmezést nem követi majd. Rendkívül érdekes lenne azonban, ha ugyanazért az egészségügyi szolgáltatásért eltérő elvárhatósági tartalommal, szerződésen kívüli kártérítési szabályokat kellene alkalmazni beteg és egészségügyi szolgáltató között és szerződéses kártérítési felelősségi szabályokat egészségügyi szolgáltató és közreműködő között.
Az új Polgári Törvénykönyv módosult rendelkezései közül az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelősségét érintheti a sérelemdíj intézménye is. Ez utóbbi a nem vagyoni kártérítési igény helyébe lép, a személyiségi jogok megsértése esetén. Felelősség iránt indított eljárásban az egészséghez fűződő jog vagy a teljes és egységes családi élethez fűződő jog megsértése önmagában, hátrány igazolás nélkül eredményezheti sérelemdíj megfizetését, aminek mértékét a bírói gyakorlat alakítja majd ki.
Természetesen lehetősége lesz a jövőben is a károsultnak arra is, hogy a személyiségi jog megsértésén túl hátrányt is igazoljon és a hátránnyal arányos, az előzőeknél magasabb sérelemdíjat kapjon.
Az új szabályok szerint esélye lesz a károsultnak arra is, hogy igazolja az őt ért sérelem súlya jelentősebb volt (pl. ma még nem ismert kirívó mulasztás történt, amit a bírói gyakorlat alakíthat ki) vagy, hogy a károkozások ismétlődőek voltak (ezért a jövőben foglalkozni fog a bíróság a mulasztások számával is). Ilyen feltételek esetén még az igazolt hátránynál magasabb összegű sérelemdíj is elképzelhető lesz majd.
