Meg lehessen-e kerülni pénzért a várólistát?
Nincs szó tömeges és azonnali államosításról. A változtatások lényege a betegutak átszervezése, a tartalékok mozgósítása. Körülbelül egymillió vagy ennél valamivel nagyobb lélekszámú területenként létrehozzuk az úgynevezett Nagytérségi Egészségszervezési Igazgatóságokat – mondta lapunknak Szócska Miklós egészségügyi államtitkár, akinek a szavaiból kiderül: Budapesten lesznek még viták a fővárosi vezetéssel.
– Egy éve egy szakmai konferencián azt mondta, a rendszer újraindítására lenne szükség.Megtörténik?
– Megkezdődött. Az államtitkárság Semmelweis-terv című vitairatából kiderül: az egészségügy átalakítására, egy úgynevezett államilag menedzselt rendszer megvalósítására készülünk.
– Ez a kórházak visszaállamosítását jelenti?
– Nincs szó tömeges és azonnali államosításról. A változtatások lényege a betegutak átszervezése, a tartalékok mozgósítása. Gondjaink jó része abból fakad, hogy nincs olyan szereplője az egészségügynek, amely a beteg gyors és hatékony ellátásában érdekelt. Mi ezt a szereplőt telepítjük a rendszerbe, és körülbelül egymillió vagy ennél valamivel nagyobb lélekszámú területenként létrehozzuk az úgynevezett Nagytérségi Egészségszervezési Igazgatóságokat. E testület tagjai a helyi intézmények menedzsmentjeiből kerülnek ki, tehát megvan a feladat elvégzéséhez a kellő helyismeretük. Az igazgatóság gondoskodna az intézmények közti ésszerű feladatmegosztásról, a közös beszerezések, informatikai rendszerek működtetéséről, a betegkezelések megszervezéséről. Vagyis arról, hogy ha valakinek panasza van, akkor a megfelelő helyen, a kellő orvos vizsgálja.
– Ez az egyszer már felszámolt, irányított betegellátási modellkísérlet…
– Lehetnek áthallások a korábbi regionális együttműködési kísérletekkel, de országos rendszerként ilyen kombinált eszközökkel, amelyekkel mi élnénk, még nem dolgozott senki. És mindezeket tapasztalatokra építjük. Ha egy megye kórházai külön-külön szerződéssel biztosítják a gyógyszereik közbeszerzését, akkor azt 30 százalékkal drágábban veszik, mint a nagy egyetemek. Ezért a fővárosban például az egyházi kórházak önként csatlakoztak az egyetemi beszerzési rendszerhez. Ha így felszabadítható több tíz-, netán néhány százmillió forint, akkor ezt meg kell lépni.
