„Láthatóan ez a kormány sem kívánja felvenni a kesztyűt”

Pillanatnyilag nem ismert, hogy van-e pénz az egészségügyi szolgáltatók konszolidációjára, ami azonban biztosan tudható: az ágazatnak többletforrásra van szüksége – mondta Sinkó Eszter a konferencián. Ha a kabinet nem tesz azonnal 40–50 milliárd forintot a rendszerbe, a betegellátás színvonala csökken, az egészségügyi dolgozók elvándorlása pedig tovább folytatódik majd. Láthatóan ez a kormány sem kívánja felvenni a kesztyűt – véli Sinkó Eszter, aki számos kritikát fogalmazott meg a kormány tevékenyégével kapcsolatban. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az ágazat vezetőinek nemcsak a kiadások megfékezéséért kell mindent megtenniük, a bevételért is harcolniuk kell.

Először is azt kell elérniük, hogy az ez évi kassza részeként az előző, szocialista kormánytól kapott többletforrás megérkezzen. Mint az köztudott, 2010 elején az egészségügyi szakmai érdekképviseleti szervek összehangolt akciója eredményeképpen a fekvőbeteg-ellátók adósságaik rendezésére 38 milliárd forintot kaptak gyorssegélyként. A konszolidációra kapott pénz finanszírozásának két forrása volt – emlékeztetett a közgazdász: 16 milliárddal megemelték az E-alap hiányát, és 22 milliárdot – mint központi költségvetési forrást – beletettek a rendszerbe. Vagyis ezért a 22 milliárdért az egészségügyért felelős államtitkárságnak most harcolnia kell.

Sinkó Eszter szerint nem vezet jóra, hogy az egészségpolitikusok túldimenzionálják a „József nádor tér” szerepét. A pénzügyi tárca, más minisztériumokhoz hasonlóan, végrehajtó feladatot lát el, minden fontos kérdésben a kormány dönt. A szaktárca vezetőinek az lenne a feladatuk, hogy meggyőzzék a kormányt, illetve a kormányfőt – és mikor, ha nem most van itt az ideje a helyzet tisztázásának?

A kormány október közepére akarja beterjeszteni a jövő évi költségvetés sarokszámait – állítja a közgazdász –, a nagy kérdés, hogy milyen összegű forrás áll majd a rendelkezésünkre. Ha a kormány a következő esztendőben a korábban előirányzott 3,84 százalékpontos államháztartás hiány helyett tartani szeretné a 3 százalékos hiánycélt, akkor a költségvetési kiadásokat hozzávetőleg 220 milliárd forinttal kellene csökkenteni. Ez azt jelentené, hogy az ágazat pozíciói tovább romlanak, ezért nagyon meggyőző érveket és cselekvési tervet kell felmutatniuk az ágazat vezetőinek ahhoz, hogy nyertesen kerüljenek ki a forrásokért folytatott harcból.

A közgazdász úgy gondolja, hogy szerencsétlen a kormány megyei közigazgatási hivatalok létrehozására irányuló szándéka; mint mondta, rengeteg tapasztalatunk halmozódott fel arra nézve, hogy Magyarországnak „nem áll jól” ha túl sok funkciót akar összevonni. Gondoljunk csak a 112-es hívószám esetére: annak idején elszántan bevezették, ma meg a mentősök könyörögnek, hogy továbbra is a 104-es hívószámot használjuk, mert emberéletek múlhatnak rajta. De említhetnénk az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalt, amely egyszerűen belebukott a szakdolgozók működési engedélyeik megújításába. Korábban ezt a feladatot zökkenőmentesen látta el az ETI, ma egyszerűen nem működik ez a rendszer sem. Jelenleg az egészségügyben amúgy is káosz van; a kormány rosszul teszi ha a szakmai érvek ellenében integrálni kívánja az OEP-et és az ÁNTSZ-t a kormányhivatalok alá. A világon sehol nem tesznek ilyen nagy horderejű lépést 4 hónap alatt – állítja Sinkó.

Látlelet a szakdolgozók helyzetéről

Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke a képzésről, a működési engedélyek megújításának nehézségeiről és a szakdolgozók kilátástalan helyzetéről beszélt. Mint azt elmondta, a jelenlegi bérek és juttatások egyáltalán nem kínálnak vonzó életpályát a fiatalok számára. Arról nem is beszélve, hogy a szakasszisztens- és ápolóképzés színvonala drasztikusan csökkent. A vállalkozók által kínált képzések egy része nem felel meg sem a magyar, sem pedig az uniós direktívának, emiatt pedig devalválódik a pályán lévők bizonyítványa és tudása.

A kötelező továbbképzések ára mostanra elviselhetetlenül megemelkedett, és a működési engedélyek megújításához szükséges továbbképzési pontok jóváírása „döcög”, így egy esetleges ÁNTSZ ellenőrzéskor a szakdolgozók kellemetlen helyzetbe kerülnek. Balogh Zoltán szerint a pontértékek jóváírása az ősz folyamán várható, ezért arra kéri az államtitkárság vezetőit, keressenek megoldást az ex-lex helyzetre.

Egy kis kritika

A Magyar Orvosi Kamara elnöke hét éve vesz részt a járóbeteg-szakellátók konferenciáján; első nyilvános szereplése idején a terem zsúfolásig telve volt, a mostani konferenciára viszont kevesen jöttek el. Úgy véli, a résztvevők száma is jelzi, hogy az ágazat irányításában résztvevő szakemberek hitüket veszették, kiégtek. A kamara elnöke azt állítja, hogy most reális esély van arra, hogy ez a helyzet változzon. Mint mondta, kíváncsian és nem kis izgalommal várják az orvosok és a szakdolgozók egyaránt, hogy mi lesz az ágazat szakmai felügyeletének sorsa, mekkora összegből gazdálkodhatnak majd az intézmények. Éger István szerint hamarosan színt kell vallania a kormánynak arról is, hogy továbbra is fenntartja-e a társadalombiztosítás rendszerét, vagy áttér az állami egészségügyi ellátórendszer finanszírozására.

A köztestület elnöke elismerte, hogy keveset tud a járóbeteg-szakellátás helyzetéről, csak benyomásai vannak. A szektor érdekérvényesítő képességét nem tartja hatékonynak; mint mondta, az elmúlt években még a rendelkezésükre álló, így például a kamara által kínált lehetőségekkel sem éltek a szakellátók vezető tisztségviselői. Támogatni kellene az úgynevezett letelepedett szakorvosokat, segíteni kellene helyzetükön – véli, és ideje lenne, ha a drága és költséges kórházi ellátás helyett a járóbeteg-szakellátás kerülne fókuszba. A kamara elnöke szerint főként a diagnosztikai ellátások hozzáférésén kell javítani, a szabályozókat úgy kell módosítani, hogy a betegellátás folyamata felgyorsuljon, hogy a beteg minél gyorsabban korrekt diagnózishoz jusson.

Mindent lehet a jónál jobban csinálni

Az ÁNTSZ első embere, dr. Paller Judit bemutatkozó beszédében a közigazgatási reform kétes kimenetele miatt óvatosan fogalmazott. Mint mondta, egyelőre ő sem ismeri a kormány döntését, vagyis pillanatnyilag nem tudni, hogy a megyei kormányhivatalok alá tagozódnak-e a tisztiorvosi szolgálat regionális intézetei. Paller Judit emlékszik még arra, mit jelent két urat szolgálni, „mindig az a fontosabb úr, amelyik a pénzt adja” – mondta. Ez pedig jelen esetben a kormányhivatal lesz, a szakmai irányítás pedig így elveszítheti „jelentőségét”. Az átszervezés következtében a régiós vezetők felelőssége viszont növekedni fog.

Az új tisztifőorvos azt vallja: „mindent lehet a jónál jobban csinálni, főleg ha nem jól csináltuk”. Ezért azt ígéri az egészségügyi szolgáltatók számára, hogy a jövőben külső minőségbiztosítási tevékenységükkel nem hátráltatni, hanem segíteni fogják munkájukat. A bürokrácia csökkentésére törekszik, ennek érdekében pedig az engedélyezési gyakorlatról szeretne áttérni a bejelentési kötelezettségre.

Paller Judit önkritikusan elismerte, hogy a szolgálat munkatársainak is szükségük van a szakmai fejlődésre, a jelenleginél jóval több jogász foglalkoztatására törekszik. Mostani feladatai közül kiemelte a kapacitás-kihasználtságról szóló OEP javaslat felülvizsgálatát; ennek a törvénynek ezt a passzusát most figyelmen kívül hagyná. Úgy gondolja ugyanis, hogy bár néhány ágyat most ide-oda lehetne tologatni, de a halaszthatatlan struktúraváltás úgyis felülírná ezeket az intézkedéseket. A szaktárcának ezért azt javasolta, tekintsenek el ettől. Ez azt jelenti, hogy egyelőre változatlan formában, a jelenlegi kapacitással működnek majd az egészségügyi szolgáltatók.

Tűzoltás és állapotfelmérés

Cserháti Péter, az egészségügyért felelős helyettes államtitkár a konferencia résztvevői számára hosszú perceken át sorolta, milyen nehézségekkel szembesültek, mikor átvették a tárcát. Nagyjából most jutottak el oda – mondta –, hogy a tűzoltást és az állapotfelmérést követően hozzáláthatnak az érdemi munkához. A tárcánál 12 munkacsoport alakult, amelyek szakterületenként, problémacsoportonként vizsgálják meg, hogy mit tehetnének a rendszer hatékony működtetéséért. A kórházi szektorban a súlyponti kórházak helyett visszatérnek a progresszivitás szerint tagozódó háromszintes rendszerre: városi, megyei és a speciális feladatokat ellátó 7–8 nagy centrumra épülne az ellátás a jövőben. Terveik szerint a szociális feladatokat leválasztanák az egészségügyről, ezzel is jelentős forráshoz juthat az ágazat. Állítja, hogy az EU forrásból épült 24 kistérségi járóbeteg-szakrendelő nagy problémát okoz a tárcának, hiszen azon kívül, hogy méretükből adódóan nem lehet optimálisan működtetni őket, nincs elegendő orvos és szakdolgozó sem a területeken.

Dolgoznak az életpálya-modell kidolgozásán is; a helyettes államtitkár úgy véli, hogy ha a kormány bevezeti a 16 százalékos jövedelemadót, akkor az automatikusan javít az ágazatban dolgozók bérhelyzetén. De a jövedelmek növelésére szeretnék fordítani azokat a forrásokat is, melyek a struktúra átalakításából adódóan szabadulnak fel az ágazat költségvetésében. Az azonban biztos, hogy semmiképpen nem egységesen, hanem a teljesítményt elismerve szeretnék emelni az orvosok, nővérek bérét.