hirdetés
2024. december. 23., hétfő - Viktória.

A kormány csak véleményezési jogot adna az új köztestületnek

Kötelező "látszatkamarai" tagság

Az egészségügyi államtitkárság tervei szerint az új, kötelező tagságú Magyar Orvosi Kamara nem kapna egyetértési jogot az egészségbiztosítóval kötött szerződési feltételek kialakítására. 

A kamara vezetősége további egyeztetésekre készül, a tagság egy része pedig már a kormány által gesztusértékűnek szánt indítvány megismerése előtt is lázadozott, mert nem akarnak „látszatkamarát”. Most éppen azok gyűjtenek aláírást a kötelező tagság, s közvetve Éger István elnök ellen, akik őt annak idején pajzsukra emelték.

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökeIndulatoktól sem mentes élő fórumot tartott a napokban Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke a Webdoki portálon. A fórumozók többsége és az elnök közötti már-már ellenséges hangvétel azért hökkentette meg az orvosokat, mert annak idején a Webdoki „törzsasztala” lobbizott a legerőteljesebben Éger István megválasztása mellett, vagyis éppen azok, akik most eredményeit vitatják.

Az először 2003-ban megválasztott Éger István történelmet írt, mivel soha korábban nem fordult elő, hogy egy vidéki háziorvos vezesse a kamarát. Addigra vált nyilvánvalóvá, hogy az egészségügy feszültségei erőteljesen jelentkeznek a „frontszolgálatot” teljesítő orvosok körében, ezért magukhoz akarták ragadni a kezdeményezést, hátha az ő gyakorlatiasabb szempontrendszerük segíthet az érdekérvényesítésben. A „hatalomátvétel” módja is újszerű volt: az Égert támogató, a középnemzedékhez tartozó orvosok az interneten szervezkedtek, míg a korábban rendre győztes jelöltet állító főorvosi-professzori kör továbbra is a hagyományos személyes korteskedést választotta. Ezzel Éger olyan előnyhöz jutott a küldöttek között nagy számban jelen levő „plebejus” orvosok révén, amit az idősebb, egyébként jóval befolyásosabb orvosréteg nem tudott behozni.

Éger, a kamara arca

Éger István hamar megismertette az országgal az arcát; az a tény, hogy az orvosi hivatás sokféle formájáról vannak gyakorlati ismeretei, és az orvostársadalom gondjairól közérthetően és nyíltan beszél, népszerűvé tette a médiában. Személyisége pedig annyira meghatározó, hogy a kamara vezetősége gyakorlatilag láthatatlanná vált mellette. Még a tagság nagy részének is gondot okozna, ha a szűk vezetés egy-két másik tagját is meg kellene nevezni.

Éger elnökségének első hat éve rendkívül fordulatos volt, a Medgyessy-Gyurcsány kormány újabb és újabb reformötleteit az orvostársadalom nem fogadta el, az elnök pedig fáradhatatlanul ütközött. Tüntetést szervezett, törvényjavaslatot fogalmazott, orvos-szakszervezetet állított fel, ellen-egészségügyi fórumot teremtett. Vitathatatlan sikereket ért el, szerepe volt abban is, hogy az egészségügyi reform vitája teljesen áthatotta a társadalmat, ugyanúgy témává vált a piacokon, baráti társaságokban, mint a kormányüléseken.

Furcsa, de éppen akkor került nehéz helyzetbe, amikor azok kaptak felhatalmazást az egészségügy vezetésére, akikkel együtt küzdött például az ellátásszervezési reform vadhajtásai vagy a versengő több-biztosítós modell ellen. Elvei szerint az új kormányt megilleti a türelmi idő, ám szerdai sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy ez legfeljebb a jövő évi költségvetés hivatalos számainak megismeréséig tart. Ha igazak a sajtóban felröppent hírek az egészségügyre fordított összeg 23 milliárdos csökkenéséről, a türelem azonnal véget ér.

Az elmúlt évek folyamatos harcának legnagyobb eredménye az volt, hogy alig történt valami. Márpedig ez a sok sebtől vérző, a szocializmusból örökölt egyenlőségi elvvel, a feudális szerveződési viszonyokkal, a nagytőke profitszerzési ambícióival és persze a folyamatos elvonásokkal terhelt egészségügy számára – az ütközetek múltával – már nem tűnik nagy érdemnek.

Pedig az, hogy a kamara egyáltalán létezik, Égernek és csapatának köszönhető, ők tartották egyben, miután 2006-ban a második Gyurcsány-kormány egyik első egészségügyi intézkedéseként megszüntették a kötelező tagságot. Ám azokban a kérdésekben, amelyek a leginkább érdeklik az orvosokat, nem sikerült az országnak, s így neki sem előrelépnie. A közhangulat változását, a választások utáni „kegyelmi állapot” múlékonyságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az orvosok egy része a jelek szerint korántsem lelkesedik olyan nagyon a kötelező kamarai tagság visszaállításáért, mint az elnök maga. Így furcsa feszültség alakult ki: az elnök éppen az új kormányhoz intézett első kamarai kéréssel, a kötelező tagság visszaállításával vívta ki maga ellen az orvosok haragját.

Mindent vagy semmit!

Persze azt, hogy mennyire tekintélyes a berzenkedők tábora, egyelőre nehéz megítélni. A fórumoknak mindig is volt egy olyan „lelki funkciója”, hogy az oda írogatók kiengedik magukból a felgyülemlett gőzt. Az mindenesetre figyelmeztető jel, hogy közöttük található Szilvási István és Mánya Kristóf. Az előbbi a kamara korábbi alelnöke, az utóbbi pedig jelenlegi titkára, az egri kórházvédők egyik vezetője. Másrészt a már egy hónapja folyó szervezkedés még mindig nem jutott el odáig, hogy a nyílt levél megjelenhessen.

A lázongás a kormány számára is a türelmi idő lejártát jelzi, pedig a kötelező tagságot éppen gesztusnak szánták. Réthelyi Miklós már kinevezése előtt, a parlament egészségügyi bizottságának ülésén erről beszélt. Ám miközben 2006 után több mint 30 ezer orvos maradt az egyesületi kamarában, most azért mozgolódnak, hogy az orvostársadalom ne fogadja el a korábbi „gyenge” kamara visszaállítását, ehelyett egy osztrák vagy német „betontestületet” hozzon létre.

Az orvosok érdekérvényesítésének gyengeségét ugyanis többen azzal magyarázzák, hogy a korábbi kamarának a legtöbb esetben csak véleményezési joga volt. S miközben az egészségügyet már évek óta kőkemény piaci viszonyok jellemzik, az orvosokat érintő finanszírozási kérdésekben a köztestületnek soha nem volt érdemi befolyása. Az elmúlt években kétségkívül „elszakszervezetesedett” a kamara, legalábbis abban az értelemben, hogy a helyi érdekképviselet helyett leginkább országos szinten tudott akciókat szervezni. Pedig az ellátás minőségére a gazdasági igazgatóknak legalább akkora a befolyásuk, mint egy államtitkárnak.

A most formálódó nyílt levél aláírói viszont azt mondják, hogy ha a kormány nem megy bele egy kemény jogosítványokkal rendelkező kamara felállításába, akkor vissza kell utasítani a kötelező kamarai tagságot.

A lényeg: mire kér, és mire kap felhatalmazást a MOK?

Mindez ellentétes a kamara hivatalos álláspontjával; még áprilisban, a gyógyszerészekkel és a szakdolgozókkal közösen kérték a felálló új kormányt a kötelező tagság visszaállítására, júniusban pedig már el is juttatták az egészségügyi államtitkársághoz azt a törvénytervezetet, amelyet a három érdekvédelmi szervezet közösen jegyzett. Széles körű kamarai vita azonban nem volt erről, a javaslat ma sem nem érhető el a MOK honlapján és Éger a Webdoki fórumozóinak is kitérő választ adott, amikor arra kérték, hadd tekintsék meg a kormányhoz eljuttatott változatot. Mindez annál is furcsább, mert a Medical Tribune birtokában levő, idén június közepén kelt munkaanyag semmi különöset, titkolnivalót pedig végképp nem tartalmaz, elfogadása lényegében a korábbi, 1994-es törvény visszaállítása lenne. A cikk folytatásáért kattintson!

Mit jelent a kötelező tagság?

A törvényjavaslat értelmében visszaállna az a 2006-ban megszüntetett állapot, miszerint egészségügyi tevékenységet csak az végezhet, aki a hivatásrendi kamara tagja. A tagság kötelező tagdíjfizetéssel jár, ennek összege várhatóan havi 2700 forint körül alakul. A kamarából való kizárás gyakorlatilag a foglalkozástól való eltiltással egyenértékű. Ám erre csak első- és másodfokú etikai eljárást követően kerülhet sor, amit még bíróságon is meg lehet támadni. Az etikai büntetések két legsúlyosabbika a pénzbírság, amelynek legmagasabb összege a mindenkori minimálbér ötszöröse (jövőre várhatóan 400 ezer forint) lenne, illetve a kamarai tagsági viszony egy-hat hónapra történő felfüggesztése. Ez utóbbihoz az etikai bizottság kétharmados többségének szavazata kell. Az egyéb büntetésekhez elég volna a jelenlevő tagok szótöbbsége is.

Élő Anita
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)

Könyveink