Ismét javasolják a járványos gyermekbénulás túlélőinek kárpótlását
Ismételten benyújtotta a járványos gyermekbénulást túlélő emberek kárpótlásáról szóló javaslatát Gyenes Géza és Kiss Sándor (Jobbik). A pénz novembertől járna; a javaslat tárgysorozatba vételéről kedden tárgyal az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága.
A Jobbikos képviselők tavaly novemberben már kísérletet tettek azoknak a járványos gyermekbénulást túlélt embereknek a megsegítésére, akik 1931. január 1. és 1960. december 31. között betegedtek meg, és a megbetegedésük idején magyarországi lakóhellyel rendelkeztek. A javaslatot akkor nem vették tárgysorozatba. Gyenes Géza és Kiss Sándor idén május közepén újra benyújtotta a törvényjavaslatot, amelynek további sorsáról újfent az egészségügyi bizottság határoz június 5-én.
A javaslat szerint a kárpótlás legkisebb összege valamennyi kárpótlásra jogosult esetében a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított 2012 .
január 1-t ől érvényes bruttó személyi alapbér kötelező legkisebb összegének, azaz a minimálbérnek a huszonötszöröse lenne.
Gyenesék korábban a minimálbér ötvenszeresének kifizetésére tettek javaslatot, amely az egészségkárosodás mértékének függvényében további összegekkel emelkedett volna. A mostani elképzelés szerint – ha a javaslatot tárgysorozatba veszi a bizottság és később a parlament is úgy dönt – az alapösszeg annak felével emelkedne, ha az érintett legalább 50 százalékban károsodott, és további 100 százalékkal nőne, ha a beteg 100 százalékban károsodott.
A megállapított összeg alanyi jogon járna az adott időszakban járványos gyermekbénuláson átesett minden személynek, és azt kérésének megfelelően egy összegben, vagy járadék formájában kellene biztosítani. Ehhez a kárpótlási igényt 2012 . november 1. és 2013. május 31. között kellene benyújtani a Nemzeti Rehabilitációs és
Szociális Hivatalhoz.
A javaslatot indokolja, hogy mint azt Gyenes Géza és Kiss Sándor megállapítja: az utóbbi hat évtizedben az egymást váltó történelmi korszakokban sorra elmaradtak a szükséges beavatkozások, így például a gyermekbénuláson átesett betegek rehabilitációja, amely alapjaiban befolyásolta állapotukat és hozzájárult az egészségük visszafordíthatatlan károsodásához. 1977 és 2000 között az állam jogsértő magatartása következtében nem volt a betegségcsoportra szervezett célzott rehabilitáció, nem volt megelőzhető pl. a betegség utóhatásaként jelentkező post-polio syndroma.
Az 1990 . évi népszámláláskor a fogyatékos személyek létszámát is felmérték. Akkor 368.000 személy volt fogyatékos, a népesség 3,5 százaléka. A fogyatékosok 40 százaléka, azaz 147.200 ember volt testi fogyatékos mozgássérült, közülük pedig 9.500-10.500-an "köszönhették állapotukat" a járványos gyermekbénulásnak.
Legutóbb május közepén esett szó a járványos gyermekbénulás sújtotta betegekről az Országgyűlésben. Garai István Levente (MSZP) akkor azt kérdezte: tervezi-e a kormány, hogy az egészségügyi ellátórendszer intézményi struktúrájának átalakításával összefüggésben megteremti a járványos gyermekbénulás még élő, teljes kiszolgálásra szoruló túlélői számára az állapotukból következő kórházi gyógyítás, ápolás feltételeit. Erre szerinte ugyanis a struktúraváltással itt lenne az alkalom.
Halász János államtitkár válaszában akkor azt mondta, a rehabilitációs hivatal adatai alapján 3600 olyan, 1911-1990 között született személy van, ahol a fenti diagnózis jelentősen befolyásolja az egészségi állapot romlását. Nekik állapotuk alapján több-kevesebb rehabilitációs szükségletük van, ami azonban nem csak rehabilitációs intézményben valósulhat meg. Létezik olyan csoport is, akiknél szükséges a célzott és komplex rehabilitáció, hazánkban két utógondozó áll rendelkezésükre. Itt évente átlagosan 160-170 beteg kezelését végzik. A képviselő a választ nem fogadta el, az Országgyűlés viszont 173 igen 72 nem szavazattal jóváhagyta.