Eskü nélkül nincs munka az egészségügy állami hivatalaiban
Márciustól több egészségügyi háttérintézmény munkatársai is kormányzati szolgálati jogviszonyba kerültek, s ha meg akarják tartani az állásukat, fel kell esküdniük az Alaptörvényre.
A napokban elhíresült, a kormányzati igazgatásról szóló, majd száz oldalas törvény rendelkezései alapvetően érintik a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK), az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK), az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) illetve a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) alkalmazottainak jogviszonyát, vagyis azokat a háttérintézményeket, amelyek úgynevezett központi hivatalként működnek. Az, hogy a váltás miként érinti a munkatársaikat, ki nyer, s ki veszít az átállással, attól függ, hogy korábban milyen jogviszonyban dolgozott. Akiket állami tisztviselőként, köztisztviselőként alkalmaztak, s eddig 25 nap alapszabadsággal rendelkeztek, rögtön elveszítenek ebből öt napot, mivel az új törvény 20 napban határozta meg az alapszabadságot. Ezzel a korábbi közalkalmazottak látszólag nem veszítenek, hiszen nekik az alapszabadságuk eddig is ennyi volt. Csakhogy a szabadságnapok száma a ledolgozott évek alapján időről időre nőtt, elérhette, sőt meg is haladhatta az évi 30 napot, bár ehhez már több évtizedes munkaviszony kellett. Most viszont beosztástól függ majd a plusz szabadságnapok száma.
Tovább növeli a munkahelyen kötelezően elköltött időt az ebédidő kiemelése a napi munkaidőből. Annakidején egyébként még az első Orbán-kormány tette a napi nyolc órás munkaidő részévé az ebédidőt, most viszont ugyanők a nyolc órától elkülönítetten kezelik e napi félórákat. Így azokon a munkahelyeken – és az egészségügy jellemzően ilyen – ahol nincs kollektív szerződés, amelyben e kérdést is külön rendezve a nyolc óra része az ebédidő – éves szinten körülbelül 17 nappal többet töltenek majd munkahelyükön a munkatársak. Ehhez hozzáadva az alapszabadság csökkentését, a dolgozók e törvénnyel lényegében „nyernek” egy plusz 13. havi munkaidőt.
Bár a heti munkaidőt 40 – napi 8 – órában határozza meg a jogszabály, de beosztástól függően ez lehet akár napi 12, illetve heti 48 óra is. Az utóbbi esetben ugyan a rendkívüli munkaidő elrendeléséről értesíteni kell a dolgozókat, írásban azonban csak akkor, ha ezt az érintett beosztott kéri.
Egyoldalúan módosítható a kinevezés, az érintett munkatársnak mindössze négy nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy eldöntse folytatja-e új beosztásában vagy sem. Felmentését pedig csak akkor kérheti, ha illetménye nem éri el a korábbi 80 százalékát, változik a munkaideje, munkavégzésének helye a település határán kívülre kerül, s ha az új feladata nem végzettségének, szakmai tapasztalatának megfelelő. A munkatársak egyébként kinevezésüktől függetlenül is foglalkoztathatók, a belföldi „kiküldetés” – településen kívül! – pedig elérheti akár az évi 110 munkanapot is. Mi több, kormányzati érdekből bárki átirányítható egy másik kormányzati igazgatási szervezethez.
Jön a központosított álláshely állomány
Az egészségügyi háttérintézményekben dolgozók most besorolásukra várnak, ez tartalmazza majd az új fizetéseket is. Márciusban még a régi béreket utalják, hozzácsapva a szabadságmegváltásokat. Úgy tudni, hogy a besorolások azért késnek, mert még nem jelent meg az ehhez szükséges rendelet; mint ahogy késik az a további közel három tucat rendelet is, amelyek megjelentetésére a törvény hivatkozik.
A most bevezetett kormányzati szolgálati jogviszonyba került dolgozók munkáltatója lényegében maga a kormány, amely igyekszik erősen központosítani a munkaerő-gazdálkodást. Ennek megfelelően minden egyes kormányzati igazgatási szerv – például az egészségügyben a NEAK vagy az OGYÉI – alaplétszámát, s az ide tartozó munkatársak besorolását a kormány határozza meg, amely ezen belül bármit tehet: emelheti, csökkentheti, de akár változatlanul is hagyhatja az alaplétszámot és a besorolásokat. A miniszterek évente egy alkalommal tehetnek javaslatot a felügyeletük alá tartozó szervezetek alaplétszáma, illetve a besorolások változtatására, illetve kizárólag akkor fordulhatnak hasonló kéréssel a kormányhoz, ha ezt átszervezés, vagy esetleges feladat átadás-átvétel szükségessé teszi.
Kissé hajaz ez a rendszer a nyugdíjba vonuló, ám továbbdolgozni szándékozó orvosok kérelmének ügymenetére, s mint tudjuk, az sem nagyon működik. Jelen esetben persze nem maga a kormány, hanem egy, a jövőben létrehozandó, „kormányzati személyügyi igazgatásra” kijelölt szervezethez tartozik az úgynevezett „központosított álláshely állomány”, lényegében innen lehet majd igényelni a létszámbővítést, mint ahogy mindazon álláshelyek e szervezethez kerülnek vissza, amelyeket fél évig nem töltenek be. A munkatársak mindegyikének – függetlenül a beosztástól és besorolástól – fel kell esküdniük az Alaptörvényre, ha ezt nem teszik, automatikusan megszűnik a jogviszonyuk. Vagyis állás nélkül maradnak.
Négy fontos törvényt módosítottak nyolc év alatt
Egyelőre csak találgatni lehet, mi a kormány célja az új törvénnyel. Sokan úgy vélik, többek között a közalkalmazotti törvény kiüresítése, amely lényegében már a külön-külön megfogalmazott életpálya modellekkel megkezdődött; s nem véletlenül egy fegyelmezett, hadsereghez hasonló, erősen kézben tartható közszolgálati rendszer kialakítása. Nem tanulság nélküli az a jogszabály-alkotói kacskaringó sem, amelynek újabb állomásához idén márciusba érkeztünk.
1992-ig mindenkire a Munka Törvénykönyve vonatkozott, majd 1992-ben megszületett a közalkalmazotti, illetve a köztisztviselői törvény, amelyek egészen 2010-ig szolgáltak. 2010-ben megszületett a kormánytisztviselőkről szóló törvény, amelyet a második Orbán-kormány a köztisztviselői törvény helyébe léptetett. Ez azonban mindössze két évig maradt hatályban, helyébe a közszolgálati tisztviselőkről szóló paragrafusok léptek. Ennek a törvénynek egy része a kormánytisztviselőkről, egy másik része pedig a köztisztviselőkről szólt, bár ez utóbbi jogviszonyba ma már csak az önkormányzati dolgozók illetve például az Alkotmánybíróság munkatársai tartoznak. 2016-ban újból munkához láttak a jogalkotók, s megszületett az állami tisztviselőkről szóló törvény, ezt azonban megszüntette a most hatályba léptetett kormányzati igazgatásról szóló törvény. Nyolc év alatt négy fontos törvény – ugyan arról a foglalkoztatotti körről.
