hirdetés
2021. június. 20., vasárnap - Rafael.
hirdetés

Életvégi döntések – járvány idején

Társadalmi vitára van szükség, és annak eredményeként törvényben kell szabályozni azokat a kérdéseket, amelyek egyértelművé teszik, mit tehet egy orvos akkor, ha nincs elegendő erőforrás, és választani kell, melyik beteg maradhat életben.

Ez az üzenete annak az ELTE ÁJK Büntetőjogi Tanszéke által online tartott konferenciának, amelyet dr. Filó Mihály jóvoltából rendeztek meg a koronavírus-járvány kapcsán felmerülő életvédelmi kérdésekről, s amelyet a többi közt az indokol, hogy – az adjunktus megfogalmazása szerint – a pandémia „évtizedekre muníciót ad” a jogtudománynak.

A témának külön aktualitást adott a Magyar Orvosi Kamara áprilisiban közzé tett veszélyhelyzeti etikai ajánlása, amely a konferencián elhangzottak alapján büntetőjogi szempontból aggályos, és bár az orvosok nagy része elfogadhatónak tartja azt, sokan etikai aggályaikat is megfogalmazzák. Dr. Matkó Ida aneszteziológus például az ajánlás áprilisi közzététele óta folytat vitát. Több mint 60 ezer altatással, intenzív osztályvezetői múlttal, betegjogi, bioetikai tapasztalattal a háta mögött kérte az állásfoglalás visszavonását, átdolgozását. Mint a konferencián egyebek között elmondta: elsősorban a lélegeztetőgép kikapcsolásának lehetőségét kifogásolta. Az ajánlás szerint ugyanis elkövetkezhet egy kritikus pillanat, amikor „élet áll élettel szemben” az eszközhiány miatt, s ekkor a kamarai ajánlás a jobban menthető életnek adna prioritást – akár úgy, hogy a kevésbé reményteljes beteg levehető a gépről – úgy is, hogy erről nem tájékoztatják.

Matkó Ida szerint egy ilyen ajánlás hirtelen bevezetése nem jó, nem veszi le a felelősséget az orvosokról, s csak fokozza a veszélyhelyzetben fellépő traumatizáltságot. Mindez új társadalmi szerződést indokol, lehetőséget ad a vitára. Véleménye szerint azonban jelentős zavart okoz, hogy az eddigi gyakorlat helyett egy „szélsőségesen haszonelvű diszkriminációnak” adnának teret – ami jelzése szerint a kényszereutanáziát propagálja, ami lényegében emberölés –, miközben a nemzetközi szakirodalom szerint sincs végleges álláspont a sorolással kapcsolatos kérdésekben. Ezt erősítette dr. Péter Orsolya (Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet) is egyik hozzászólásában. Az igazságosság és a sorolás problémáiról az Orvosi Hetilap tavalyi 45. számában összefoglaló közleményt író szakértő megjegyezte, hogy mára a pandémiában korábban megjelent bergamói ajánlás is túlhaladottá vált. A sorolás lehetséges szempontjairól az ókor óta megy a vita, de nincs konszenzus.

Forrás: 123rf
Forrás: 123rf

A konferencián előadó orvosok összességében azonban inkább elfogadni látszanak a MOK-ajánlást. Dr. Zubek László (Semmelweis Egyetem ÁOK) véleménye szerint például az intenzíven a túlélés önmagában nem kezelési cél, az életminőség is számít. „Rákényszerülünk a betegszelekcióra, ha elér egy szintet a betegek beáramlása”, az aki előbb érkezik, az jut intenzív kezeléshez elv fenntarthatatlan lehet, mondta, jelezve azt is, nem ért egyet azokkal, akik a kezelések korlátozását összemossák az eutanáziával. Háborús helyzetben az emberi jogok és az előzetes rendelkezések nem érvényesülhetnek megfelelően, a szakmai kérdések átpolitizálása nem szerencsés, a szakmai mellett társadalmi vita is szükséges.  

Dr. Élő Gábor gyakorló aneszteziológus, intenzív terapeuta is azt vallja, ha szükség van „kemény sorolásra”, akkor annak szempontjai legyenek egyértelműek. Matkó szerint azonban a járvány miatt nincs katasztrófahelyzet; az intenzív terapeuták triázsolás nélkül is tudják kezelni a helyzetet; a magyar egészségügy 20 éve vészhelyzeti üzemmódban működik az eszközök és terápiák elosztásának lehetőségeit illetően.

Az életvégi döntések témájában immár sokadik konferenciát szervező Filó Mihály jelezte: egy 2018-as miniszteri rendelet írja elő a kötelező triázsolást a sürgősségi ellátásban, s mivel a Covid-kézikönyv is utal rá, az a magyar jogrendszer részévé vált. Annak ellenére, hogy a kamara által készített „Megfontolások” kifejezetten a világjárvány idejére készült, és az ajánlás célja – adott helyzetben – a lehető legtöbb élet megmentése, az jelentős vitát generált. Bár e viták a jogtudományig nem jutottak el, itt volna az ideje, hogy mindezekről a jogtudomány is beszéljen – mondta Filó, aki nem kérdőjelezi meg a megfogalmazók humánumát, de jelezte, a triázsolás ma büntetőjogi kockázatot jelent. Nehéz volna bíróság előtt bebizonyítani, hogy egy-egy ilyen döntés ne valósítaná meg az emberölés tényállását, bár szerinte elképzelhetetlen, hogy a magyar ügyészség ilyen ügyekben fellépne. Az adjunktus már korábbi életvégi kérdésekről szóló konferenciáin is jelezte: az, ha egy orvos lekapcsolja a lélegeztetőgépet, vagy morfiumot ad egy haldoklónak, hogy végső szenvedéseit csökkentse, az a szándéktól függetlenül ok-okozati összefüggésben állhat a beteg halálával, de ezt a tényállást Magyarországon még sosem vizsgálta bíróság.

Filó Mihály szerint a triázsolással sincs probléma, ha nem csak orvosszakmai vélemények állnak mögötte. A jog ma nem enged különbséget tenni élet és élet között, ezért, ha megengedjük az életek közötti választást, azt nem rendeletben kell rögzíteni. Társadalmi vitára van szükség, és a jogbiztonság érdekében a járványtól függetlenül is törvényi szabályozás kell! A törvény azt fejezné ki, hogy melyik az az etikai elv, amit a társadalom többsége el tud fogadni, még ha nem is mindenki értene egyet vele.

Köbli Anikó
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés

Könyveink