Egészségturizmus: topon állni sem fenékig tejföl

Magyarországon – a WHO adatai szerint – 40, míg számos európai országban 75-85, de van ahol 100 fogorvos jut 100 ezer lakosra. A 12 éves gyerekek lyukas, hiányzó és tömött fogainak számát jelző index Európában nálunk a legmagasabb, 3,8. Ugyanez az érték Németországban 1,1. Nálunk jut a legtöbb szájüregi rák 100 ezer főre, miközben a magyar lakosság több mint 50 százaléka teljesen fogatlan – hangzott el az egészség-, s ezen belül a fogászati turizmust napirendre tűző Markáns Vélemények című rendezvény legutóbbi összejövetelén. 

A fenti adatokat elősoroló Gáspár Lajos arra is felhívta a figyelmet, hogy az 5600-5800 főre tehető fogorvosi szakma élesen polarizálódott. A doktorok 10-20 százaléka világszínvonalon versenyképes, jellemzőjük többek között a hálózati munka, a nagyon speciális ellátás, a legfrissebb high-tech alkalmazása, s az online marketing. A szakma nagyobbik része ugyanakkor mindennapi – köztük megélhetési – gondokkal küzd, sorolta az Ecto Derma Polyklinika Gyógyítási-, Oktatási-Tudományos Központ igazgatója.

De mint kiderült, hiába a világszínvonal, az élet a topon álló néhány száz fogorvosnak sem fenékig tejfel. Egy 2012-es nemzetközi felmérés szerint, amelynek keretében több mint ezer beteget kérdeztek meg, első helyre került a magyar fogászat. Ugyanakkor hihetetlen dinamizmussal igyekszik felfelé ezen a piacon többek között Románia, Lett- illetve Csehország. Nagyon sok állam szeretné megszerezni magának a fogászati turizmust, ezért egy nagyon koncepciózus, hálózatszerű, a marketing fejlesztésére is komoly hangsúlyt fektető munkára van szükség ahhoz, hogy hazánk meg tudja tartani első helyét, fejtette ki a Nemzetgazdasági Minisztérium egészségipari osztályának vezetője, Fényi Ágnes. 

Lejárt már az az idő, erősítette meg a hallottakat Váczi Zsuzsa, a Magic&Dent Fogászati Centrum vezetője, amikor a külföldi betegek az internetes keresőbe beírt „fogorvos Magyarországon” találatai alapján elindultak hozzánk, mondván lesz, ami lesz. Ma már elengedhetetlen az előzetes tájékoztatás, pontos felvilágosítást adva arról, hogy hányszor kell majd a kezelések miatt Magyarországra utazni, mennyibe kerülnek a különböző beavatkozások, mint ahogy gondoskodni kell az utókezelésről, s természetesen garanciát kell vállalni az ellátás egészére. Nagyon sokan mennek Törökországba, de voltak már olyan betegeik is, akik Lett- illetve Észtországban kapták meg implantátumukat.

A világ egészségügyi migrációja óriási, a fogászat terén elért magyar első hely oka Lantos Endre szerint elsősorban az ár. Az igen erős szakmai reputáción kívül azonban nagyon fontos tényező a sikerágazattá válásban a világszínvonlú fogtechnika is. A VitalCenter Fogászati Hálózat vezetője úgy véli, ma elsősorban az angolszáz piac dübörög, de már ezt is sikerült egy picit elrontani azzal, hogy kiutaztatva hazai fogorvosokat, magyar rendelők nyíltak, megteremtve ezzel a saját konkurenciánkat. „Néha nem a külfölditől, hanem a hazaitól kell félni” – tette hozzá.

A kormány a költségvetés tartalékából egy milliárd forintot adott a fogászati turizmus fejlesztésére, ám miután kiderült – tárta fel az ezzel kapcsolatos részleteket korábban a Heti Világgazdaság –, hogy a program végrehajtására létrejött cégcsoport, az Orvosi Turizmus Iroda Zrt. (OTI Zrt.) társtulajdonosa a miniszterelnök fogorvosa, az összeg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez került. Itt a keret 4,5 milliárdra hízott, sikerrel azonban csak azok pályázhatnak rá, akik vagy részt vesznek – az éves tagdíj több mint bruttó két millió forint! - az OTI Zrt. által kialakított Magyar  Fogászati Turizmus Programban, illetve abban sikerrel szerepelnek. Bár a fentieket a résztvevők nem említették, az állami beavatkozás árnyoldalairól igencsak sok szó esett.

Hollandiában, említette meg ezzel kapcsolatban például a Gazdasági Versenyhivatal munkatársa, most fogadtak el egy törvényt, amely erősen korlátozza az állam vállalkozási típusú beavatkozásait. A kinti versenyhivatal emellett feladatul kapta annak vizsgálatát is, hogy a közvállalatok versenysemlegesen jelennek-e meg a magánpiacon. Torzulások keletkezhetnek abból, tette hozzá Amberger Teréz, amennyiben nem tudják garantálni, hogy a támogatásokhoz versenysemlegesen juthatnak a piaci szereplők. „Az államnak óvatosan kell masiroznia a magánpiacon, nehogy megjelenése összeomlást eredményezzen.”

Ami, immár a fogászaton túl az egészségturizmust illeti, a KSH adatai szerint 2011-ben a turisztikai céllal Magyarországra látogatók 847, míg a hazaiak 268 milliárd forintot költöttek. Ebből gyógy- és egészségmegőrzésre a külföldiek 153, a belföldiek pedig 23 milliárd forintot fordítottak.  A külföldi látogatók mintegy 153 milliárd forintjának 23 százalékát költötték egészségmegőrzésre, 7,4 százalékát pedig gyógyászatra. Ráadásul, tette hozzá a fenti számokat elősoroló Fényi Ágnes, a KSH kizárólag a nagy szállodák adatait tartalmazza, a kisebb panziókét, s egyéb szálláshelyekét nem.

A lényeg, hogy ne csak fogászati ellátásra jöjjenek hozzánk a külföldiek. Ehhez azonban csomagokat kell kialakítani – ezen állítólag már dolgoznak -, nem elég azt mondani, hogy ebben vagy abban az egészségügyi ellátásban jók vagyunk. Tételesen fel kell sorolni – pontosan beárazva! -, hogy milyen ellátásokat tudunk biztosítani, mit tartalmaz pontosan a csomag, milyen a szállodai elhelyezés, kik a kapcsolattartó személyek stb. Óriásiak a versenytársak – Belgium, Dubai, Szingapur, a hihetetlen dinamizmussal feljövő Törökország - ezen a nemzetközi piacon.

A sikeres részvételhez elengedhetetlen a minősítés, az akkreditáció. A GYEMSZI saját finanszírozásában egyébként megkezdődött a fogászati akkreditációs programok kimunkálása, s bár ennek fókuszában a hazai betegek állnak, a cél hogy ők is minőségi kezelést kapjanak, ám ez természetesen nem független a külföldiek ellátásától, akiknek esetében egészen különleges problémákra kell választ adni. Más például a betegazonosítás, de ide sorolható a betegség előzményeinek nem kis kockázatot felvető beszerzése is.

Az egyelőre azonban a jövő titka, hogy mit lehetne még eladni a hazai egészségügyi ellátások palettájáról a külföldieknek. Megnézem azt a dél-angliai rokkant bányászt, aki hajlandó eljönni a hozzánk, ha fényképen meglátja a betegek rendelkezésére álló mellékhelyiséget, tette hozzá a fentiekhez az egyik klinikus.