Miből, mire, mennyi?

Ami az utóbbi tételt illeti, míg idén 640 milliárd forinttal járul hozzá a központi költségvetés az egészségügyi kiadásokhoz, jövőre minimum 46 milliárddal csökken az összeg, s hogy bonyolultabb legyen utána számolni a ténylegesen egészségügyre fordítható résznek, az eredeti egyösszegű befizetést két tételre bontották. Eszerint – derül ki a parlamenti tárgyalásra váró előterjesztésből – egyszer 448,4 milliárdot utalnak át, majd tovább 140,3 milliárdot.

Az egyenleg első megközelítésben is 46 milliárddal kevesebb, mint amennyi tavaly volt. A kisebbik rész azonban teljesen elvész az egészségügy számára. E 140,3 milliárdot ugyanis azon a címen utalja a központi büdzsé, hogy részben ebből fedezzék a rokkant nyugdíjakat, illetve különféle rokkantsági járadékokat. Pótlólag ugyan kap 57 milliárdot az e- alap – 27 milliárd baleseti különadó befizetésére kötelezik a biztosítókat, s állítólag 30 milliárd jön be a népegészségügyi termékdíjakból – , de ha mindent összevetünk, 129 milliárd akkor is hibádzik [46 + (140,3-57)]a tavalyi átutaláshoz képest – nem egyszerű követni a központi költségvetés készítőinak logikáját.

A korhatár alatti rokkantak kifizetése egyszer korábban már szerepelt az egészségbiztosító költségvetésében, majd 2007-ben azzal a felkiáltással, hogy rendezik a társadalombiztosítási alapokat, s minden kifizetés oda kerül, ahová értelemszerűen való, áttették a nyugdíjbiztosítási alaphoz. Most a kormány úgy döntött, hogy minden kifizetést oda tesz, ahová értelemszerűen való, így visszatette e kiadási tételt az E-Alapba. A korhatár előtti rokkantak járadékának fedezete két helyről érkezik: a központi költségvetésből a már fentebb említett 140,3 milliárd, s a nyugdíjbiztosítási alapból további 206 milliárd. Összesen tehát 346,3 milliárd forintot fordítanak majd a kifizetésekre. Ám ezt is két tételre bontották: a korhatár alatti rokkantak kifizetésére 284,3, míg egészségkárosodási járadékra 62 milliárdot szánnak. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy az utóbbi tétel kikről szól, mivel a nyugdíjbiztosítási rendszer összesen két fogalmat használ 2008 óta: a rokkant nyugdíjat és a rehabilitációs járadékot.

Jövőre nem jár túl jól az egészségügy, a gazdasági minisztérium szakértői ugyanis egyetlen feladatra szánnak több pénzt, a járó- és fekvőbeteg szakellátás finanszírozására, amelyre idén 561,7 milliárd forint jutott, jövőre viszont 617,6 milliárdot szánnak. A nagy vesztesek között vannak a háziorvosok, akikre fillére annyi jut – 81 milliárd forint – mint 2011-ben, s a gyógyszerkassza. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár saját „erőből” mindössze 219 milliárdot fordít(ana) a medicinák árának támogatására, ami legalább 80 milliárdos csökkenés az idei egészségpénztári költéshez képest. A tervezők erősen számítanak viszont a gyártói befizetésekre, bár a számok ezzel kapcsolatban is meglehetősen kesze-kuszák, mivel a tételes felsorolásnál csak 43 milliárd forintos gyártói befizetéssel számolnak, a több száz oldalas költségvetésben viszont ugyanezen cím alatt szerepel egy 16 milliárdos gyártói befizetésből származó tétel is.

A legjelentősebb bevételi többlet a munkaadói és munkavállalói járulékbefizetésből származik. Az előbbiek esetében 1,5 (a jelenlegi 2 % helyett), míg az utóbbiaknak 1 (az idei 8 %-on túl) százalékkal kell többet utalniuk havonta e címszó alatt. Ily módon csak a munkavállalók közel 100 milliárd forinttal tesznek be többet az E-Alapba. Azt egyelőre nem tudni, hogy a járulékemelés csupán egyszeri pénzszerzést szolgál, vagy annak felismerését, hogy az 1993-ban még összesen 23,5 százalékos egészségbiztosítási járulékot hiba volt drasztikusan csökkenteni.

A biztosítók által fizetendő 27 milliárdos baleseti adót nyilván a kötelező gépkocsibiztosítással rendelkezőkre terhelik majd a cégek, ami pedig a népegészségügyi termékdíjat illeti, egyrészt nem tudni, vajon a 30 milliárdos bevétel megalapozott számítások eredményeként született meg, s hogy vajon végül tényleg megkapja-e az ágazat. Mindezek együtt semmiképp sem pótolják azonban azt a 80-90 milliárd forintos kiesést, amellyel az intézmények államosítása miatt kell számolni. A jelenlegi tulajdonosok, a megyei és települési önkormányzatok ugyanis megalapozottnak tűnő kalkulációk szerint körülbelül ennyivel járultak hozzá a kórházak és szakrendelők működéséhez.