Csak jövőre rúgnák be az alapellátási reform motorját

Az alapellátás stabilizálása, a háziorvosi praxisok finanszírozásának megerősítése és a szakdolgozók differenciált bérezése szerepel a 2027-re tervezett intézkedések között – derült ki az Egészségügyi Minisztérium alap- és integrált ellátásért felelős államtitkárának előadásából a Háziorvosok Online Szervezetének (HAOSZ) balatonalmádi konferenciáján. Bár Porpáczy Krisztinát első előadóként várták az alapellátók, csak a háromnapos esemény első napjának utolsó felszólalójaként, koraeste érkezett és mondta el, hogy másfél éve készülő reformprogramja első lépéseivel egyelőre a rendszer további leépülését szeretnék megállítani, a mélyrehatóbb átalakítások csak ezt követően, több év alatt valósulhatnak meg.

A háziorvosok több mint fele 60 év feletti, miközben a 40 év alattiak aránya mindössze 7 százalék, a betöltetlen praxisok száma elérte az 1025-öt, Nógrád és Heves megye egyes térségeiben pedig a 30 százalékot is megközelítheti az orvoshiány – sorolta az államtitkár, aki szerint ez már egy olyan válsághelyzet, amelynek fennmaradásához a mostani finanszírozási környezet is hozzájárul.

Többletpénz majd, integrált koordináció hamarosan

A háziorvosokat most semmi nem ösztönzi hosszabb rendelési időre, több beteg ellátására, a magasabb képzettségű munkatársak alkalmazására vagy a praxisban elvégezhető vizsgálatok bővítésére – hangsúlyozta a szakpolitikus, aki éppen ezért az alapfinanszírozás emelését ígérte 2027-re, ám erről egyelőre nem közölt részleteket.

A költségvetési egyeztetések október 15-én zárulnak, addig konkrét számokat nem ismertethetek – adott magyarázatot, ugyanakkor azt elárulta, hogy emelnék az ügyeleti óradíjakat, felülvizsgálnák az ügyeleti pontok elhelyezkedését és kihasználtságát, valamint magasabb bértámogatással ösztönöznék a pályájuk első tíz évében járó háziorvosokat. Végzettséghez igazítanák a szakdolgozói bértámogatást, más finanszírozási elemekkel pedig a további szakdolgozók bevonását is ösztönöznék. Többletpénzt szánnának arra, hogy az orvosok használhassák a már megszerzett kompetenciáikat a praxisokban, elsőként a belgyógyászat és a diabetológia területén.

A praxisjoghoz nem nyúlnának, de a munkavégzés feltételeit rugalmasabbá tennék – folytatta Porpáczy Krisztina, az utóbbi körbe sorolva, hogy lehetővé válna a részmunkaidős foglalkoztatás az orvosok és szakdolgozók esetében egyaránt, bővítenék a praxisteameket, a hosszabb rendelési időt pedig magasabb praxisalapdíjjal honorálnák. Továbbra is napirenden van a körzethatárok és a méretgazdaságossági szabályok felülvizsgálata, külön figyelemmel a gyermekpraxisokra.

A 164, egyenként 50-70 ezer lakos ellátását koordináló Integrált Egészségügyi és Szociális Centrumban (IESZC) főállású koordinátor, részmunkaidős háziorvos és szociális munkás segítené a térségi ellátás megszervezését. Az első évben a helyi szükségleteket, kapacitásokat és infrastrukturális feltételeket mérnék fel. A centrumokat az országos alapellátási központ fogná össze, amely módszertani, szakmai irányítási és fejlesztési feladatokat látna el – ismertette a szakállamtitkár.

Milliárdok és indikátorok

Az indikátorrendszerben nagyobb szerepet kapna a tényleges ellátási eredmény – mondta Porpáczy Krisztina a finanszírozás átalakításáról szólva, példaként a cukorbetegek célértékre történő kezelését, a kardiovaszkuláris kockázatok felmérését és a racionális antibiotikum-használatot említette. Bár ezek a részletek még egyeztetés alatt állnak, egy olyan finanszírozási környezet kialakítására törekszenek, amelyben a praxis nem a minimális feladatellátásban, hanem a jobb minőségű, szélesebb körű betegellátásban érdekelt. Hogy ehhez milyen források állnak rendelkezésre, és azok jelenleg hogyan oszlanak meg az alapellátáson belül, azt már Kőrösi László, az újjászerveződő egészségbiztosítási pénztár ellátási főigazgató-helyettese számszerűsítette a konferencián.

A finanszírozási rendszer átalakításának szükségességét a számok is alátámasztják, bár az elmúlt években jelentős többletforrások kerültek az alapellátásba – jegyezte meg a szakember. A számokat ismertetve elmondta, hogy az Egészségbiztosítási Alap mintegy 5000 milliárd forintos éves kiadásából 3000 milliárdot fordítanak gyógyító-megelőző ellátásokra, ennek nagyjából tizedét teszi ki a háziorvosi és háziorvosi ügyeleti finanszírozás, az utóbbi mintegy 34 milliárd forintja azonban már az Országos Mentőszolgálathoz (OMSZ) kerül. Bár a háziorvosi ellátásra fordított összeg inflációval korrigálva is jelentősen emelkedett, a finanszírozás szintje továbbra sem elegendő.

A szakellátás terheit is a háziorvosok viszik

Magyarország egy főre jutó egészségügyi közkiadása az EU14 átlagának mindössze 44 százalékát éri el, de a visegrádi országokhoz képest is számottevő a különbség – adott nemzetközi kitekintést Kőrösi László, megjegyezve, hogy Csehország például közel kétszer ennyit költ egy lakos egészségügyi ellátására. – A kormányzat által bejelentett, évente 500 milliárd forintos többletforrás négy év alatt összesen 2000 milliárd forinttal növelhetné az ágazati ráfordításokat, a négy év kumulált többlete pedig 5000 milliárd forint lehet – összegezte a számokat.

A háziorvosi kassza mintegy 40 százalékát ma már a bértámogatások teszik ki, az indikátoralapú finanszírozás részesedése 10 százalék körüli, miközben a fix díjak súlya visszaszorult – mutatott rá az alapellátás finanszírozásának szerkezeti átalakulására. Egy felnőtt praxis átlagos havi finanszírozása mintegy 3,5 millió, egy gyermekpraxisé 3,3 millió, egy vegyes praxisé pedig 3,1 millió forint, ami azonban nem az orvos jövedelmét, hanem a praxis teljes működtetésére rendelkezésre álló összeget jelenti.

Az elmúlt 27 évben több mint ötszázzal csökkent a praxisok száma, eközben a bejelentkezett betegek száma 10,4 millióról 8,6 millióra, közel 19 százalékkal esett vissza. Ez azonban nem jelenti automatikusan a háziorvosok munkaterhének csökkenését. Míg 2004-ben mindössze 125 betöltetlen praxis volt, ma már 1025, így egyre több orvos kénytelen több körzet ellátását biztosítani.

A Covid előtti, évi 65 millió körüli háziorvosi kontaktusszám mára megközelíti a 71 milliót, vagyis mintegy 10 százalékkal nőtt, miközben a szakellátás több területén csökkent a betegforgalom – ismertette az adatokat a NEAK főigazgató-helyettese, aki mindezt részben az ellátási feladatok alapellátás felé történő eltolódásával magyarázta, aminek hátterében a szakellátáshoz való nehezített hozzáférés állhat. Az események 15-20 százaléka már telemedicinális formában történik.

A továbblépéshez a finanszírozási technikák módosítása mellett a területért felelős államtitkár által fentebb említett ellátásszervezés változtatására is szükség van, a finanszírozó ugyanakkor a saját működését is új alapokra kívánja helyezni.

Tényleges eredményekhez kötnék a praxisok finanszírozását

A jelenlegi NEAK az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nevet visszakapva a tervek szerint a korábbinál hangsúlyosabb, értékalapú, betegközpontú szolgáltatásvásárlói szerepet töltene be. A finanszírozónak elsősorban nem azt kellene megfizetnie, hány beavatkozást végeztek el, hanem azt, milyen eredmény született az ellátás végén. A pusztán rendelkezésre állást díjazó fix finanszírozás és az egyes beavatkozásokat tételesen elszámoló rendszer között olyan megoldást kell találni, amely a tényleges egészségnyereséget ösztönzi.

Ennek alapjait részben már megteremtette a 2010-ben bevezetett háziorvosi indikátorrendszer, amely nemcsak az ellátási eseményeket, hanem bizonyos eredményeket – szűréseken való részvétel, krónikus betegek gondozásának egyes mutatói – is figyelembe veszi. Kőrösi László elismerte ugyan a rendszert érő kritikák jogosságát, ám szerinte ez az értékalapú finanszírozás kiindulópontja lehet.

Az egészségbiztosító mintegy 25 éve strukturált formában gyűjtött adatvagyona lehetővé tenné, hogy pontosabban értékeljék, ki, hol, milyen ellátást nyújtott, és annak mi lett az eredménye – jegyezte meg.

A háziorvosokon (is) múlik a népegészségügyi programok sikere

Az új finanszírozói szemlélet végső soron túlmutat a praxisok gazdálkodásán, felvetve azt a kérdést, hogy a közpénzből megvásárolt szolgáltatások mennyiben járulnak hozzá a lakosság egészségi állapotának javulásához. Ez pedig már nem pusztán finanszírozási, hanem alapvető népegészségügyi kérdés is, mutatott rá Oroszi Beatrix országos tisztifőorvos.

A tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok jellemzően az északkeleti és délnyugati térségekben koncentrálódnak, ahol lényegesen rosszabbak az egészségi mutatók – mutatott rá a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ vezetője. Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon az egészségben eltöltött várható élettartam csaknem öt évvel marad el az uniós átlagtól, a megelőzhető és a megfelelő ellátással elkerülhető halálozás pedig mintegy kétszerese az EU átlagának.

A népegészségügy és az alapellátás egymásra utaltak, mert a megelőzés, a kockázatok korai felismerése, a szűrési és oltási programok eredményessége elképzelhetetlen jól működő háziorvosi hálózat nélkül – szögezte le Oroszi Beatrix, aki szerint szakítani kellene azzal a gyakorlattal is, hogy az egymást követő népegészségügyi fejlesztési projektek a források kimerülésével lezárulnak, tapasztalataikat pedig nem értékelik és nem építik be a rendszer működésébe. – Pilotok helyett folyamatosan tanuló, az eredményeket visszamérő és azok alapján korrigáló rendszerre lenne szükség – hangsúlyozta.

2035-re 80 évre emelnék a születéskor várható élettartamot, négy év alatt pedig 10 százalékkal csökkentenék a daganatos halálozást – utalt a tisztifőorvos a Tisza párt Hugonnai Vilma egészségügyi programjában megfogalmazott célkitűzésekre. Ennek érdekében javítanák a vastagbél-, emlő- és méhnyakszűrések hatékonyságát és a részvételi arányokat, célzottan mérsékelnék a befolyásolható életmódi kockázatokat, mint a dohányzás és az elhízás, valamint az egészségfejlesztési irodák és a védőnők bevonásával csökkentenék a területi és társadalmi különbségeket.

A népegészségügyi munka társadalmi megtérülését Oroszi Beatrix szerint végső soron nem az új szervezetek vagy programok száma, hanem a megmentett életek és az egészségben megélt életévek gyarapodása mutatja majd meg.