Konszolidáció nélkül maradhat idén az ágazat?
Az orvosi technológia és a gyógyítás jövője
Egyelőre nincs hivatalos információ az év végi konszolidációról – többek között ez is kiderült az Orvostechnikai Szövetség fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett konferencián.
Nem helyes, hogy csak az év utolsó hónapjaiban foglalkozunk az intézmények eladósodásával – így reflektált az Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetsége (Orvostechnikai Szövetség, OSZ) megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett konferencián Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója arra a felvetésre, hogy az év vége felé közeledve ismét konszolidációt várnak a kórházak és a beszállítók, enyhítendő az 50 milliárd forintosra duzzadt adósságállomány okozta problémákat.
Hivatalos forrásból egyelőre semmilyen információ nincs az adósságrendezésről – fogalmazott az egészségbiztosító vezetője, aki a szereplők helyében nem számítana arra, hogy a tavalyihoz hasonló, „működéstámogató” csomag áll össze az idén. A NEAK egyébként régóta javasolja, hogy a konszolidációra szánt pénzt tervezetten fordítsák a működésre, az intézmények minőségi paramétereinek értékelése alapján. Ugyanis jól látszik a szolgáltatók közötti különbség: van, ahol igyekeznek kézben tartani a gazdálkodást, másutt viszont a lovak közé dobják a gyeplőt.
Átalakítás vagy eladósodás?
Látszatintézkedés az adósságrendezés Rácz Jenő szakértő, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) korábbi elnöke szerint is, aki úgy vélte, a struktúra és az intézményi portfóliók átalakítása nélkül hiába osztanák ki előre az év végére felgyülemlő 50-60 milliárd forintot, az eladósodás megmaradna. Emlékeztetett arra is, hogy az első konszolidáció 23 évvel ezelőtt, a bázisfinanszírozás kivezetése után történt, akkor négymilliárd forintot költött erre az állam.
Az államosítás növelte az eladósodást – vezette le Sinkó Eszter közgazdász, egészségpolitikai szakértő. Míg 2010-14 között átlagosan 22 milliárd forintot költöttünk konszolidációra, addig ez a szám 2014-18 között 40 milliárd forintra emelkedett. Az önkormányzatok a központosítás előtt 120 milliárd forintot „tettek bele” a rendszerbe, mára ez az összeg 30 milliárd forintra mérséklődött. Azt egyértelműen a szakpolitika hibájának nevezte, hogy vannak alul-, illetve fölülreprezentált ellátások, a HBCS-revízió így nem halogatható tovább. Ez utóbbival egyetértett a NEAK főigazgatója is, ugyanakkor ismét elmondta, a biztosító arra törekszik, hogy a finanszírozásban ne csupán a teljesítmény, hanem az ellátás minősége is számítson.
Lehet adósság nélkül gazdálkodni, de ha mégsem, az nem csupán a közbeszerzési törvény hibája – jegyezte meg a kerekasztal mellett Csányi István, az Emberi Erőforrások Minisztériumának portfóliókezelési, vagyonkezelési és közbeszerzési ügyekért felelős helyettes államtitkára. Hangsúlyozta, hogy a jogi szabályozás értékalapú közbeszerzést ír elő valamennyi gazdálkodó állami szervezet számára, és bár azt elismerte, hogy az egészségügy számára nem kedvező a jogi háttér, ugyanakkor megjegyezte, hogy mivel uniós elveket kodifikáltak, így nincs lehetőség ágazatspecifikus közbeszerzésre – ahogyan azt a szereplők szorgalmazzák.
Azt egyébként Rácz Jenő jegyezte meg a vita során, hogy a politika csak akkor foglalkozik az egészségüggyel, ha az érdekeltségi-, vagy fájdalomküszöbét átüti a probléma. Úgy tűnik, ez egyelőre nem történt meg.
Amikor már ég a ház
Kettősség jellemzi a magyar egészségügyet, ahol a legmodernebb és az (nem feltétlenül használhatatlan) elavult technológiák együttélése tapasztalható – fogalmazta meg előadásában dr. Hodossy Lajos, az OSZ társelnöke. Miközben az orvostechnikai eszközök beszerzésénél valamennyi szereplőnek arra kellene törekednie, hogy a lehető legjobb eszközökhöz jusson hozzá a lehető legjobb áron – a verseny szűkítése nélkül –, kevés a figyelem a tudatos tervezésre. Rendszerszintű áttekintés helyett sok apró döntés születik akkor, amikor már ég a ház. Az ipari szereplők, a politika és a gyógyítók összefogásával tervezhető csak a jövő, ami nagy kihívás elé állítja a technikai robbanás kezdetén járó egészségügyet, a közös munkát azonban akadályozza az egymás iránti bizalmatlanság – jegyezte meg a társelnök, így felvezetve a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika főigazgató-helyettesének előadását a hazai kardiovaszkuláris ellátásban alkalmazott orvosi technológiákról.
A kardiológiában az elmúlt három évtizedből húsz év a gyógyszeres terápiákról szólt, azonban az utolsó tíz évben csupán néhány szerrel bővült a paletta, helyette olyan eszközök jelentek meg a szívbetegek ellátásban, amelyek mind az életminőséget, mind az életkilátásokat szignifikánsan javították – kezdte Becker Dávid. A technológia fejlődését vázolva elmondta, hogy míg a kórházi infarktushalálozás az 1960-as években 30 százalékos volt, a CCU és a defibrillátorok megjelenése nyomán egy évtizeddel később ez az arány megfeleződött, a trombolízis és a primer PCI bevezetése pedig már az egyéves halálozást is húsz százalék alá csökkentette. A ma rendelkezésre álló eszközöknek köszönhető, azonnali invazív ellátás okán az infarktushalálozás ma mindössze 5 százalékos.
Bár a hazai kardiológiai ellátásban nálunk is elérhetőek a világszerte alkalmazott, modern eljárások és eszközök, továbbra is katasztrofális helyzetben van alsóvégtagi érszűkület ellátás, ahol az új technológiák befogadása mellett a szakemberek utánpótlására, speciális finanszírozásra és a rehabilitáció biztosítására is szükség lenne – hívta fel a figyelmet Becker Dávid.
Mindent megváltoztat a MI
A döntéstámogató rendszereket a gyógyítás valamennyi szakterületére be kell illeszteni – ezt már prof. dr. Berényi Ervin, a Debreceni Egyetem Klinikai Központjának vezetője hangsúlyozta. A Magyar Radiológusok Társaságának elnökeként pedig azt emelte ki: „az egekbe ment a szeletszám”, így a radiológia a teljesítményre fókuszál az értékelés helyett, miközben a képalkotó vizsgálatok 30 százaléka felesleges, amin pedig a klinikai döntéstámogatással lehet javítani. Az eszközpark fejlődése lehetővé teszi, hogy tíz másodperc alatt „lehúzzanak” egy teljes embert, azonban hiába, mert az így nyert információk szintetizálása nem történik meg. Ezért a professzor szerint automatizálni kell a döntéselőkészítés teljes folyamatát a gyógyításban, ami csak a mesterséges intelligencia (MI) programok kiterjesztésével lehetséges. Ennek érdekében az adatokat egységes elvek mentén, egységes szervereken kellene összegyűjteni, erre törekszenek – egyelőre nem túl sok sikerrel – a stroke-ellátásban is. Mint Berényi Ervin megjegyezte, a trendek ismeretében biztosak lehetünk abban, hogy húsz éven belül a MI fogja meghatározni mind a diagnosztikát, mind a terápiát.
Mostoha GYSE
A technológia fejlődése kardinális változásokat hozott a gyógyászati-segédeszközök (gyse) piacán is, ám ezt egyelőre nehezen követi a magyar ellátórendszer és a vonatkozó finanszírozási rendszer.
A szakmai kívánalmakat és a gazdasági lehetőségeket is figyelembe vették abban a komplex intézkedési tervben, amely 2009-ben készült a gyse-k ártámogatásához – idézte fel előadásában Cserháti Péter, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) főigazgatója. A 2010-ben még 44 milliárd forinttal tervezett kassza mára 70 milliárd forintosra bővült, rendre túllépve teljesítésben az előirányzatokat. A 2011-17 közötti időszakban 34 százalékkal nőtt a gyse receptek száma, a kasszanövekmény hátterében tehát a betegigények megugrása vélelmezhető. Bár az intézkedési terv néhány eleme az elmúlt közel tíz évben megvalósult, 2002 óta nem volt ártárgyalás és validálás, ami nem csupán a minőség romlását, hanem a korrupció növekedésének lehetőségét is eredményezte – jegyezte meg a szakember. A terület mostoha helyzetét tovább rontották az elmúlt évek háttérintézményi átszervezései és a bürokráciacsökkentési törekvések, amelynek következtében számos, ezen a területen jártas szakértő hagyta el mind a NEAK-ot, mind az Nemzeti Népegészségügyi Központot (NNK, volt ÁNTSZ).
Ahogyan a rehabilitációval, úgy a gyse-kkel szemben is meglehetősen nagy az érdektelenség, ami a társadalomról és a szakpolitikáról egyaránt elmondható. Cserháti Péter szerint a támogatáspolitika reformja csak akkor lenne lehetséges, ha saját felelőse lenne a területnek, akár egy miniszteri biztos személyében. Az érintett szakmai szervezeteknek azt is javasolta, hogy az érdekképviselet erősítése érdekében gondolják át egy kamara létrehozásának lehetőségét.
Rigid és túlszabályozott a technológiai értékelés rendszere – jegyezte meg a gyse-finanszírozás kapcsán Kiss Zsolt, hozzátéve, hogy a betegszám folyamatos növekedése, és a plusz tíz százalékos kiáramlás miatt nehézkes a kassza tervezése, így szerinte is megérett a helyzet a teljes átvilágításra.
