Az inflációkövetés nem többletforrás
A 2019-es költségvetésből, minden erről szóló kormányzati híradás ellenére, nem jut több az ellátórendszernek. A Napi.hu mutatja, miért.
Az utóbbi időben egyre hangsúlyosabbá kormányzati megnyilvánulások egyértelműen azt sugallják, nincs szándék arra, hogy több állami pénz kerüljön az egészségügybe.
Az egészségbiztosítások kiadásai a 2018-as és a 2019-es költségvetési törvényt összehasonlítva 5,7 százalékkal (132 milliárddal), a 2019. évi költségvetési törvény-2018. évi módosított előirányzat viszonylatában pedig 4 százalékkal (94 milliárddal) növekednek. Azaz összességében nagyjából az inflációval nőnek a kiadások, elég nagyvonalúság ezt többletforrásként beállítani.
A pénzbeli ellátások mindössze 20 milliárddal lesznek magasabbak, ami 3 százalékos bővülés (nagyjából az infláció). Mintegy 10 milliárddal nőnek a táppénzkiadások, leginkább a bérszínvonal-növekedés miatt. A gyes kiadásai 16,5 százalékkal emelkednek.Több mint 7 százalékkal csökken viszont a rokkantsági, rehabilitációs ellátásokra szánt összeg.
Az egészségügyi ellátórendszer finanszírozása szempontjából a természetbeni ellátások finanszírozásának változása az érdekes. Ha a 2018-as és a 2019-es költségvetési törvényt vetjük össze, 7 százalékos, a törvény és a módosított előirányzat viszonylatában azonban már csak 4,55 százalékos a többlet. Csakhogy a gyógyító-megelőző ellátások törvényi-törvényi összehasonlításban csak 77,7 milliárddal nőnek, amiből az összevont szakellátásnál felfedezhető a 101 milliárdos plusz. Amely számok viszont az idei módosított előirányzat növekedése miatt már csak 39,455, illetve 23,1 milliárdot tesznek ki.
Ha feltételezzük, hogy a célelőirányzatokat egy az egyben az összevont szakellátásra költik el, akkor a 2018-as és a 2019-es költségvetési törvény viszonylatában a növekedés 63 milliárd forint (891-ről 954 milliárdra), a 2019-es költségvetést a 2018-as módosított előirányzathoz, vagyis az idei tényleges költéshez viszonyítva viszont csak 27 milliárd forint a plusz (927-ről 954 milliárd forintra). Ami vélhetően a béremelés fedezete, az ellátás fejlesztésére tehát már nem jut.
Kétségtelen tény a gyógyszerkassza 25 milliárdos növekedése (igaz, ebből 17-et a gyógyszeripar finanszíroz), a gyógyászati segédeszköz támogatásra pedig 6,7 milliárd forinttal jut több, ám ezek csak az igények természetes növekedéséből adódó többletek, amelyeket nem igazán lehetne megspórolni.
