Mit hoz az egészségügyben az újabb négy év?
2018 áprilisában a Magyar Narancs oldalain hosszan értékeltem az egészségügy elmúlt nyolc évét. Ennek bővebb változata a blogomban 3 részben jelent meg. A MaNcs lehozta az új ciklusról írt jóslásaim, találgatásaim, közli Kincses Gyula.
Azt tudjuk, hogy így nem maradhat, de hány éve is mondjuk ezt? A szaktárca az „ezt, csak jobban”-t nyomja, az ágazaton kívüli erők inkább reformokat követelnek, de egyiket sem támogatja a költségvetés. Így nem könnyű. Hogy ki győz, és mi jön, még nem tudni. És Tusványoson megint nem volt szó az egészségügyről, tehát most sem került be a politika fontos kérdései közé.
Amúgy várhatóan a fenti irányok keveredése jön, melyben a hatások kellemesen semlegesítik egymást. Félő, hogy a pénzesőnek vége, a politikai bátorságot pedig más területekre, harcokra tartalékolja a kormány. De ugye tudjuk: ma a „nem csinálunk semmit” is aktív reform: a spontán folyamatokat, az egészségügy kettészakadását erősíti. A közszférában pedig marad a sodródás, a szétesés szakmai és morális értelemben.