A politika új ellenséget talált a Magyar Orvosi Kamarában
A politikai döntéshozatal általános kérdései lettek letesztelve az elmúlt napokban, írja Rékassy Balázs egészségügyi szakmenedzser a G7-en.
- Takács: Abszolút indifferens a kamara tagjainak száma! (Frissítve: kamarai reakció)
- A kamara megújulásának napja: több mint 33 ezer tag maradt (Frissítés: 33 911 IGEN a kamarára!)
- Gulyás Gergely szerint is indifferens az orvosi kamara taglétszáma
- Gulyás: Az orvosi kamara egyetértett, ezért nincs miről tárgyalni
- Gulyás: Majd meglátjuk, aláírják-e az ügyeleti szerződéseket a háziorvosok
- Álmos Péter hitvány kommunikációról, hazugságokról és újratervezésről
Az elmúlt hetekben a politika új ellenséget talált a Magyar Orvosi Kamarában, és egy hétvége alatt megszületett egy koncepciós eljárás, annak érdekében, hogy ellehetetlenítse egy potenciális véleményalkotó csoport működését. Az ügy azért érdemel nagyobb odafigyelést, mert messze túlmutat egy szakmai szervezet és a kormány viszonyán, itt a szakmai összetartozás, bajtársiasság, illetve a politikai döntéshozatal általános kérdései lettek letesztelve az elmúlt napokban – írja véleménycikkében Rékassy Balázs egészségügyi szakmenedzser, egészségpolitikai szakértő a G7 portálján.
Sajnos mára itthon a politikai vezetés megszokta, hogy egyedül, ellenvélemény nélkül vagy szakmai szempontok megkerülésével hozhat változtatásokat, saját kénye-kedvére. Itt a kezdetekben volt egy látszólagos szakmai együttműködés – az államtitkár elment az orvosi kamarába nyilvános egészségpolitikai egyeztetésre. A közös gondolkozás ott kapta az első lényeges pofont, amikor a kamara vezetősége és több tag is erőt és energiát nem kímélve a karácsony előtti napokban komolyan vette a minisztérium felhívását, és valóban véleményezni kezdte az egészségügyi államtitkárság reformelképzeléseit. Ebből az államtitkárság sajnos semmi lényegeset nem fogadott el, hiszen a véleményezési határidőre, illetve a nyilvános egyeztetésre a minisztériumi reformelképzelések már jogszabályi formában a közlönyt megjelenítő nyomdában voltak.
Az ügy jelentősége nem egy szimpla udvariassági gesztus be nem tartása, hanem egy szakma bevonása a róla szóló döntéshozatalba. Kicsit olyan ez, mint amikor egy autoriter apuka úgy hoz döntést a családi programról, hogy elfelejti megkérdezni a család többi tagját. Majd az általa szervezett családi program alatt csodálkozik, hogy nem minden családtag lelkes és együttműködő.
