A hibák felfedését minden szinten ösztönözni kell!

Elegendő, jól képzett munkaerő, az események észlelése és jelentése, a kompetenciák meghatározása és fenntartása, a hibák okának felderítése és értékelése annak érdekében, hogy nemkívánatos események ne fordulhassanak elő újra. Malőr esetén nem a felelős pellengérre állítása a cél, a hibák önkéntes feltárásának – hacsak nem szándékos, vagy súlyos gondatlanság okozta azt – nincs személyre ható következménye. A munkatársaknak 24 órás mentális segélyszolgálat áll rendelkezésükre a poszttraumás stressz legyőzésében –. mindez a légtér légiforgalmi biztonságára ügyelő HungaroControlnál működik így. A cég biztonsági igazgatójának, Székely Zoltánnak az előadása a II. Betegbiztonsági Konferencián hangzott el, s azt bizonyítja, van hazai példa a nemkívánatos események kulturált kezelésére, még ha nem is a magyar egészségügyben.

Míg a légi balesetek tanulságait felhasználják a repülés biztonságosabbá tételére, a gyógyításban nem tanulunk a hibákból. A nem várt eseményeket a véletlenek szerencsétlen összejátszásának tekintjük; mindennek a hibáztató, nem elfogadó szervezeti kultúra is az oka – derült ki több előadásból. A magyar hibáztató típusú társadalom, amely a vétkeseket nem csak kalodába zárja, hanem még le is köpködi – jelentette ki Medgyaszai Melinda, a Magyar Élet- és Egészségbiztosítási Orvostani Társaság (MEBOT) elnöke. Szerinte a legnagyobb betegbiztonsági kockázat ma Magyarországon a burn out. Az egyetemistaként lelkes, segíteni akaró orvosok a gyakorlatban szembesülnek azzal, hogy nem tudnak mindenkit megmenteni, és bűnként élik meg betegeik elveszítését. Sorolva a szindróma tüneteit, az előadó megjegyezte azt is, az alkoholizmus és a droghasználat erősen jelen van a magyar orvostársadalomban, különösen a manuális szakmákban jellemző, egy amerikai kutatás pedig arra is rámutatott, az orvosok körében kétszer gyakoribb az öngyilkosság. A depressziós gyógyító betegénél hosszabb a felépülési idő, a burn out növeli a műhibák számát. A páciensek által sokat panaszolt minősíthetetlen viselkedés az apátia egyik jele, amely a kiégés konkrét megjelenési formája.

Ápoló nélkül nincs biztonság

A nővérek elégtelen száma 2 százalékkal, ha három egymás utáni műszakban kevés a szakdolgozó, az már hat százalékkal növelheti az ellátás közbeni hibák számát – hivatkozott egy másik tengeren túli felmérésre a MEBOT elnöke. Márpedig a magyar kórházakban kevés az ápoló, derült ki a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK)  Országos Hivatalának adatbázisának adataiból, amelyeket Babonits Tamásné, a szervezet általános alelnöke ismertetett. A fekvőbeteg ellátásban dolgozók utánpótlása kritikussá vált, különösen a műtőszolgálatoknál, a gyermekápolásban és a pszichiátriában, mindezt csak egy életpályamodell elfogadásával lehetne pótolni.

Az Egészségügyi Szakmai Kollégium Ápolási Tagozatának 2011-2014-2016-ban  végzett kutatásai azt mutatták, hogy a szakdolgozók 72 százaléka fokozott pszichés megterhelés alatt áll, 69 százalékuk erős stressz-állapotban dolgozik. A mentális és emocionális leterheltség feldolgozására az egy műszakos munkarendben dolgozó ápolók 60 százaléka, a több műszakban dolgozók 54 százaléka igényelné képzett szakember segítségét. Mindössze a megkérdezettek 36 százaléka érezte úgy, hogy munkájához rendelkezésre állnak megfelelő védőeszközök, a munkavédelmi szabályokat 56 százalékuk csak részben tudja betartani. Miközben Magyarországon az egészségügyi dolgozók közel felének családja 20.000 és 50.000 forint közötti egy főre eső jövedelemmel rendelkezik, így életük végéig szegénységre ítélve kell megfelelniük a betegellátás kihívásainak. A megkérdezettek 40 százalék nyilatkozott úgy, hogy saját jövedelme még a létfenntartásra sem elegendő.

Helyben legyen biztonság

Több kórházvezető is megfogalmazta, hogy a minőség és betegbiztonság iránti igény kialakítása a kollektívában menedzsmentfeladat. A minőségirányítási rendszerek létrehozása, a guide line-ok betartása és a csekklisták alkalmazása zökkenőmentes ellátást biztosítanának. A betegbiztonságnak nagy ára van – fogalmazott Tamás László, a Petz Aladár Megyei Kórház főigazgatója, aki szerint ennek fedezetét csak a hiány növelésével lehet biztosítani. Mindeközben jó gyakorlatok és kezdeményezések, mint a műtéti csekklista, vagy a kézmosási szabályok betartása sok esetben a hiányos dolgozói létszám miatt halnak el – kontrázott Nagy Péter a Szent János Kórház orvosigazgatója. A közgazdász Dózsa Csaba szerint egyébként objektív adatokkal támasztható alá, hogy a betegbiztonsági intézkedések milyen megtakarítást hozhatnak az intézményeknek. Nem szolgálja a funkciók ellátásának hatékonyságát és biztonságát a centralizálás, a problémákat helyben lehet megoldani – állapította meg Oberfrank Ferenc, a MOTESZ ügyvezetője. A betegbiztonságnak nem csak kampányszerűen kell megjelennie az intézmények életében, arra a menedzsmenteknek komoly stratégiával, eszköztárral kell rendelkezniük, amihez az orvosokat is meg kell nyerniük. A hibák felfedését minden szinten ösztönözni kell, ami a hiteles társadalmi kommunikációt is erősítheti, ugyanakkor mindez ellentmondásban van a gazdasági fenntarthatóság kényszerével.

Titkolózás helyett kompenzáció

A nemkívánatos események hátterében 80-90 százalékban szervezési és tervezési hibák vannak, ezek hetven százaléka megelőzhető lenne – mondta Belicza Éva, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgató-helyettese, aki szerint a betegbiztonság javításában döntő szerepe lenne az orvosok és szakdolgozók ilyen irányú képzésének, azonban a legkiválóbb oktatás is hiábavaló, ha a gyakorlóhelyeken más szervezeti kultúra, mint amit elméletben elsajátítanak akár az egyetemeken, akár a továbbképzéseken. A betegeknek és a hozzátartozóknak is kiemelkedő szerepük van a betegbiztonság megteremtésében – hangsúlyozta Belicza Éva, ám ennek fontosságát még inkább kiemelte Kovács József, az SE Magatartástudományi Intézetének általános igazgató-helyettese, aki szerint a beteg az ellátás minden szereplőjével találkozik a takarítótól a professzorig, így ő a leginformáltabb a nemkívánatos eseményt illetően. A betegbiztonsággal kapcsolatos hibák jelentésének fogadására 24 órában készen kell állni, az azonnali beszámolót pedig jutalmazni kell. A beteg előtt fel kell tárni az ellátási hibákat, és a bocsánatkérés mellett kompenzációt kell felajánlani neki. Bár a feltárt hiba nem egy emberé, hanem a rendszeré, azt minden esetben a kezelőorvosnak kell páciense tudomására hozni.

Ha őszintén beszélnek, még nagyobb bajba sodorhatják magunkat, ezért vonakodnak az őszinteségtől az intézmények és az orvosok – adott ellenpontot az etikai szemléletnek Martini Jenő ügyvéd, szülész-nőgyógyász szakorvos, hozzátéve az állami kórházak ellen jelenleg 378 kártérítési per van folyamatban, 5,5 milliárd forint értékben. A páciensek 32 százaléka egyébként nem önszántából, hanem valaki másnak a tanácsára fordul jogi képviselőhöz, ebben csupán 24 százalékukat motiválja a kártérítésként kapható összeg, 20 százalékuk például csak több információt szeretne, mint amit az ellátótól megkapott. Az orvosi és a jogi szempontok nem egyeznek abban, hogy mi a szükséges és indokolt gyógymód, és a bírói gyakorlat sem egységes a peres eljárásokban.

A valóság messze áll attól, amiről az 1997-ban elfogadott egészségügyi törvény szól, és ennek nem a pénztelenség, vagy az időhiány az oka, mint inkább az, hogy senki nem igyekszik betartani az abban foglaltakat. Orvosi körökben is nagy a szórás a jogszabály megítélésében – vetette fel Rózsa Erzsébet, a Debreceni Egyetem Bioetikai Kutatócsoportjának vezetője, aki egy beteg történetén keresztül bizonyította: a német betegjogi szabályozás semmivel sem jobb mint a miénk, csak ott követik annak iránymutatásait az ellátásban. Martini Jenő ezzel szemben úgy vélte, az egészségügyi törvény vonatkozó paragrafusainak nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételei, így társadalmi részről túlzó elvárásokat generál, ugyanakkor frusztrálja és kriminalizálja a szakmát.