Mitől (is) függ a betegbiztonság?

A gyógyszerelési hibák a recepttel kezdődnek – derült ki dr. Hankó Balázs, a Semmelweis Egyetem Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézete igazgató-helyettesének előadásából. A kézzel írt receptek olvashatatlansága, a félreérthető rövidítések nem megfelelő terápiához vezethetnek, de a vényíró programokban is lehetnek hibák, ezért az így íródott vényeket is ellenőrizni kell.

Az átláthatatlanság, a kézzel, olvashatatlanul bejegyzett utasítások a lázlapon ugyancsak tévedést okozhatnak a gyógyszeres terápiában. Ugyancsak kockázati tényező a betegek gyógyszerelésénél az eltérő hatóanyag tartalmú, ám hasonlóan hangzó gyógyszernév, a leggyakrabban azonban a hatóanyagot eltérő koncentrációban tartalmazó, ám csomagolásában hasonló orvosságos dobozok okoznak tévedéseket. Tovább növeli a kockázatot, ha a csomagoláson található íráskép is hasonló, márpedig egyre jellemzőbb, hogy egységesedik a gyártók portfóliója. Ezért a szakember szerint betegbiztonsági szempontból érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egyészségügyi Intézet (OGYÉI) a törzskönyvezési dokumentációban feltételül szabjon bizonyos hasonlósági paramétereket. Kockázatcsökkentési lehetőség lehet a gyógyszereléssel összefüggő nemkívánatos események elkerülésében a minőségirányítási standardok bevezetése a készítmények tárolásra, készletezésre, kiosztásra egyaránt. A beteg biztonságát növeli a megfelelő dokumentáció, így az áttekinthető gyógyszerelési lap, amely még megbízhatóbb elektronikus formában, és így – az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) bevezetése után – az e-kórlaphoz is csatolható.

A gyógyszeres terápiában a nem gyógyszernek minősülő termékek 45 százaléka potenciálisan, 15 százaléka klinikailag relevánsan befolyásolja a terápiát – figyelmeztetett prof. dr. Botz Lajos, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Gyógyszerészeti Intézetének igazgatója. E termékek köre – amelyek 57 százalék étrend-kiegészítő, 12 százaléka gyógyvíz, 8 százaléka gyógytermék, 2 százaléka gyógyászati célra szánt tápszer, de ide tartoznak még egyes kozmetikai szerek, vagy orvostechnikai eszközök is – engedélyezés, minőség és nyilvántartás szempontjából egyaránt diverz és áttekinthetetlen. Ugyanakkor számuk exponenciálisan nő, a lakosság körében rendkívül népszerűek – egyharmaduk részesíti előnyben ezeket a készítményeket az orvosságokkal szemben –, nagy arányban szerzik be a kórházba, gyógyszertárba rendszeresen járó betegek is. Különösen a fiatalok tartják célszerűnek a nem gyógyszer termékeket kezelésre, megelőzésre egyaránt.

Nemzetközi felmérések adataira alapozva a szakember szerint a hazai sürgősségi ellátásban évente 600–850 esetet látnak el a sürgősségi osztályokon az ilyen készítmények, illetve az ezek okozta gyógyszerkölcsönhatások miatt. A PTE saját felméréséből egyébként az is kiderült, hogy krónikus betegeik 85 százaléka szed valamilyen kiegészítő készítményt, 36 százalékuk a termék szedését a kórházi kezelés ideje alatt sem hagyta el. Mindez a betegdokumentációk 88 százalékába be sem kerül, miközben a használt szerek 14–16 százaléka klinikailag relevánsan befolyásolta a gyógyszeres terápiát, aminek összességében negatív költségnövelő hatása van az egészségügyben.

A mintacsere jelenti a legnagyobb betegbiztonsági kockázatot a laboratóriumi diagnosztikában – mondta dr. Vásárhelyi Barna, a Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet igazgatója, hozzátéve, a hibák döntő hányada a preanalitikai szakaszban történik, amikor a nővér rossz csőbe, vagy kevés vért vesz le. A laboratóriumi diagnosztikával összefüggő nemkívánatos események legnagyobb veszélye, hogy rossz diagnózist, és így nem megfelelő terápiát eredményeznek, ugyanakkor megfelelő, pontos dokumentációval kivédhetőek. Ugyancsak meghatározó lehet a dokumentáció, a műtéti csekklisták alkalmazása a sebészeti beavatkozásoknál, azonban Nyírády Péter, az SE Urológiai Klinikájának igazgatója azt is elmondta, minél képzettebb a beavatkozást végző orvos, és minél kevésbé invazív az adott műtét, annál rövidebb a hospitalizációs idő, így exponenciálisan csökken a nemkívánatos események kialakulásának kockázata.

A pszichoterápiában a terapeuta személye gyógyító és a veszélyeztető ágens egyaránt lehet – derült ki a pszichés betegek ellátásbiztonságával foglalkozó előadásokból. Simon Lajos, az SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának docense arról beszélt, hogy a nem megfelelő pszichoterápia lelki, érzelmi, viselkedési károsodásokat okoz, a szakemberek részéről gyakorta hiányzik a tudás, a képzettség és a képesség, de az is előfordul, hogy a terápiát nem megfelelő képzettséggel rendelkező személy engedély nélkül végzi. A terapeuta folyamatos képességfejlesztése a betegbiztonság szempontjából kiemelten fontos, ám a túlterheltség miatt sokszor nincs lehetőség a szupervízióra.

Kockázatbecslő skálák segítségével néhány perc alatt felmérhető, hogy a beteg veszélyes-e önmagára vagy másokra, ami gyors segítség a döntésben – erről már Szekeres György, a Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) osztályvezető főorvosa szólt, hozzátéve azt is, nem minden pszichiátriai beteg agresszív, valójában csupán az erőszakos cselekmények töredékét követik el ők. Kezelésükben veszélyeztető tényező lehet, hogy a jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy kötelezzék a pszichiátriai betegeket az ambuláns ellátásra; saját, vagy hozzátartozóik belátására bízzák, hogy igénybe veszik-e az ellátást. Az agresszív pszichiátriai betegek biztonságos ellátásában kiemelkedő szerepe van a személyi és infrastrukturális feltételek megteremtésének.