A járvány adatai alapján nem teljesít jól a magyar egészségügy

A koronavirus.gov.hu-n közzétett adatok elemzésekor az alábbiak igazolhatóak:

• Az elhunytak átlagéletkora 75 év.
• A számok alapján igaznak bizonyul, hogy a 65 év feletti korosztály a legveszélyeztetettebb. Az elhunytak 85 százaléka volt 65 évnél idősebb, összesen 8487 ember.
• Korosztályos bontásban nézve a legtöbb elhunyt a 85 évnél idősebb generációhoz tartozott. Ők teszik ki a halottak egynegyedét (2520 ember)
• Majdnem fele-fele arányban haltak meg férfiak és nők a járványban. Valamivel több férfi (5146) van az elhunytak között, az arány 51-49 százalék. A 25–74 évesek között mindegyik korosztályban több férfi halt meg, mint nő a járvány ideje alatt. A nemi arányok csak amiatt egyenlítődtek ki az összesítésben, mert a 85 évnél idősebbeknél döntő részben már nők hunytak el azon egyszerű oknál fogva, hogy ebben a korosztályban a férfiak nagy része már nem él, több a nő, mint a férfi.
• A két legfiatalabb áldozat egy 18 és egy 19 éves fiú volt. Egyiküknél társbetegségként akut leukémiát, a másiknál bakteriális és gombás eredetű fülgyulladásból kialakult agytályogot jegyeztek fel társbetegségként.
• A 10 080 elhunyt közül 100-nál (0,9 százalék) nem szerepel semmilyen kimutatható alapbetegség, és 15 elhunythoz írták azt, hogy „jelenleg nincs adat” társbetegségről.

Itt már ingoványos területre tévedünk, ugyanis a hivatalos kormányzati koronavírus-oldalon közölt adatok az elhunytak alap- és társbetegségeiről nehezen összesíthetők. Miután az adatokat feltehetően kézműves módszerekkel rögzítik a kórházak, és nem egy egységes adatbázisba kerülnek, amelyben legördülő menük segítségével, egyféle terminológiát lehet csak használni, ember legyen a talpán, aki ezekből az adatokból rendes statisztikai elemzést tud majd végezni. Csak egy példa: a koronavírus egyik kiemelt rizikótényezője a hivatalos statisztikákban háromféleképpen szerepel: magasvérnyomás-betegségként, magas vérnyomásként és hipertóniaként. A most következő adatokkal ezért inkább csak a trendeket szeretnénk érzékeltetni:

• Az elhunytak 66 százalékánál szerepel a magas vérnyomás alap- vagy társbetegségként.
• Legalább 30 százaléknak volt valamilyen szívbetegsége. A pontos számot azért nehéz meghatározni, mert több elhunytnál többféle szívbetegséget is feltüntettek.
• Az elhunytak 25 százaléka volt cukorbeteg.
• 11 százaléknál állapítottak meg veseelégtelenséget (1176 fő)
• 10 százaléknál tüntettek fel valamilyen daganatos betegséget (1064 fő)

A KSH kutatói korábban az egyes évek átlagos halálozási számai közötti különbségek alapján mutatták ki azt, hogy a 2015 első negyedévében jelentkező influenzajárvány 5690-nel növelte meg az átlagos halálozást Magyarországon. Ehhez képest teljesen egyértelmű, hogy a koronavírus jóval súlyosabb következményekkel járt. Mint a cikk elején is említettük: két és fél hónap alatt legalább 9 ezer ember halálával volt összefüggésbe hozható a vírus.

A sok vagy kevés kérdésében érdemes nemzetközi kitekintést is tenni. A fő kérdés az, hogy a magyar egészségügyi rendszer milyen hatékonysággal képes megmenteni a súlyos állapotba kerülő koronavírusos betegeket. Ebben az összehasonlításban nagyon nem állunk jól. Lakosságarányosan, 1 millió lakosra vetítve a magyarországi Covid-halálozás azokéhoz az országokéhoz közelít, amelyekről az a kép alakult, hogy súlyosan érintette őket a járvány, és nem kezelték megfelelően azt.

Az egészségügyi rendszerek hatékonyságát más esetekben is úgy mérik, hogy hány olyan ember életét tudják megmenteni, akiknek megfelelő kezelés mellett nem lenne szabad meghalniuk. Eleve nem állunk jól ezekben a nemzetközi mutatókban, és több jel utal arra, hogy a koronavírus-járvány kezelése sem volt megfelelő ebből a szempontból.

Amennyiben volt elegendő lélegeztetőgép, volt elég ágy és elég szakképzett személyzet (utóbbi egyáltalán nem biztos), később elemzendő kérdés, hogy mi okozta a magas halálozási arányt nálunk azon túl, hogy a magyar lakosság egészségi állapota nem tartozik a legjobbak közé Európában.

A teljes elemzést a Telex közli.