„A hibákból a kórházakban is tanulni kell!”

Tavaly 889 millió forint többletkiadást generált hazánkban a leggyakoribb nosocomiális infekció (NI), a Clostridium difficile fertőzés kezelése (Clostridium difficile infection, CDI), amely így nemcsak súlyos egészségügyi, hanem komoly gazdasági terhet is jelent – mondta az IME egészségügyi szaklap nemrégiben tartott, IV. Infekciókontroll Konferenciáján dr. Kurcz Andrea, az Országos Epidemiológiai Központ (OEK)Kórházi-járványügyi Osztályának főorvosa.

A Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszer (NNSR) kötelező moduljába a kórházaknak jelenteniük kell a multirezisztens kórokozók (MRK) okozta NI-ket, a CDI-t, és a véráramfertőzéseket (VÁF, szepszis). Mivel a jelentés elmulasztásának nincs következménye, így a bejelentett esetek nagy valószínűséggel nem tükrözik pontosan a valós esetszámot.

Az elmúlt években az egészségügyi ellátással összefüggő CDI fertőzés hazánkban is kiemelkedő jelentőségű problémává vált, hiszen az egyik legnagyobb esetszámban bejelentett kórházi fertőzés, a Meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) mellett a második legjelentősebb nosocomiális kórokozó. Clostridium difficile okozta, egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket 2012-ben 82, egy évvel később 85, tavaly pedig 90 intézmény jelentett. A jelentő kórházak számának kis arányú növekedése azonban nem indokolja az esetszámok növekedésének ütemét. Három éve 4465, 2013-ban 6182, tavaly pedig már 6551 CDI-s esetet jelentettek a fekvőbeteg ellátók. Az egészségügyi ellátással összefüggő CDI átlagos incidenciája 10 ezer kibocsátott betegre vetítve 2012-ben 24,1, egy évvel később 31,8, míg tavaly 31,9 volt – derül ki az NNSR jelentésekből. Mindezeket az OEK főorvosa előadásában nem idézte, csupán annyit mondott: „itthon a jelentett fertőzések esetszáma jelentősen nem változott”. Szerinte egyébként az egészségügyi ellátással összefüggő CDI-k elérték a maximális esetszámot.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control, ECDC) becslése szerint az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések átlagosan minden huszadik kórházi beteget érintenek, emellett a CDI-k esetszámának további, jelentős emelkedésére is számítanak. A szervezet ajánlása szerint olyan nemzeti stratégiát kell kidolgozni, amely a kórházi fertőzések megelőzését és ellenőrzését a nemzeti közegészségügyi célkitűzések részeként tekinti, és amelynek célja, hogy az egészségügyi intézményekben csökkenjen ezek veszélye. A szakma hazánkban is összehangolt kormányzati intézkedéseket sürgetett két éve, mert „az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések emelkedése súlyos járványügyi veszélyhelyzetre utal”.

Mint arról korábban már beszámoltunk, 2013-ban, a szakma sürgető szavára Szócska Miklós akkori egészségügyi államtitkár arra hivatkozva, hogy az adatok nem tisztítottak, megtiltotta a NNSR 2012-es eredményeinek nyilvánossá tételét, amelynek adatai a kórházi fertőzések és az ehhez köthető halálozások számának emelkedését mutatták. Így a 2012. évi NNSR eredményeket az OEK honlapján nem közölték, igaz, a kórházak infekciókontroll szakemberei „nem nyilvános” megjegyzéssel megkapták azt, ugyanúgy, ahogyan a 2013-as anyagot is. Miután lapunk több ízben is jelezte Zombor Gábor államtitkárnak a közérdekű adatok hiányát, végül idén májusban, e cikkünk  megjelenését követően nyilvánossá tették az NNSR jelentéseket, és immár a tavalyi adatok összesítése is elérhető a központ honlapján. Azonban az NI-k visszaszorítására – így a biztonságos betegellátásra – sem az ECDC, sem a hazai infekciókontroll szakértők ajánlása nyomán nem született nemzeti stratégia, a konferenciáján ilyesmiről nem is beszéltek a szakemberek.

Abban viszont egyetértettek, hogy titkolózni nem szabad. Hiába vetette fel a közönség soraiból dr. Antal Gabriella, a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet főigazgatója, hogy „házon belül kell tartani” a NI-ket, Kovácsy Zsombor ügyvéd, egészségügyi szakjogász szerint sem szabad „megkímélni” a lakosságot az adatok ismeretétől, és úgy kell tálalni azokat, hogy a laikusok számára is befogadhatóak legyenek. A felvilágosítást el kell kezdeni Kurcz Andrea szerint is, aki mint fogalmazott, végigélte azt a két évet, amikor nem lehetett publikálni az NNSR adatait, ennek tanulságaként pedig azt a következtetést vonta le, hogy nem szabad titkolózni. Egyébként Nagy-Britanniában éppen a nyilvánosságnak, és a sajtóban közölt cikkeknek köszönhetően, társadalmi nyomásra kezdtek el kormányzati szinten foglalkozni az NI-kkel, olyannyira, hogy tíz évvel ezelőtt politikai kampánykérdéssé vált az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések visszaszorítása. Az adatok a klinikusok, a betegek és a sajtó számára is folyamatosan elérhetőek, azok közlését a „botrányok” idején sem tiltották le. A szigetországban zéró toleranciát hirdettek a multirezisztens kórokozókkal és az MRSA-val szemben is, és a kórházi fertőzések számának csökkentése az egyik legfontosabb prioritás a kormányzat számára.

A hibákból a kórházakban is tanulni kell – mondta előadásában Kovácsy Zsombor, aki az infekciókontroll-tevékenység jogi megítélésről szólva többek között azt is javasolta, az intézményekben csak olyan szabályozást alkossanak, amelyet képesek betartani. Bár a politika tökéletes standardokat gyárt, a szakma és a kórházak a legmagasabb szintű protokollokat igyekeznek megfogalmazni, ha a leírtaknak – akár külső, a finanszírozás hiányosságaiból eredő okokból – nem felel meg a beteg ellátása, a szolgáltatónak felelnie kell.