A háziorvoslás jövőjével foglalkozott a HAOSZ

„Nem a múltba, hanem a jövőbe kell tekintenünk, a krízishelyzetre reagálnunk kell! A háziorvosi, házi gyermekorvosi alapellátást meg kell újítanunk, meg kell erősítenünk!” – idézte a HAOSZ évről évre közreadott deklarációjának mottóját a szervezet alapítója, dr. Békássy Szabolcs háziorvos. Ezen gondolatok vezérlik a HaOSz vezetőségének tagjait mindennapi tevékenységük során. Békássy Szabolcs köszönetét fejezte ki az egész háziorvos társadalomnak, hiszen a háziorvosok számára a koronavírus-járvány idején különösen nagy kihívást jelent a biztonságos betegellátás megvalósítása, ugyanakkor a rendelkezésükre álló szerény lehetőségek ellenére kiválóan vizsgáztak, rugalmasan szervezeték át a betegellátást.

A járványügyi védekezés során számos problémával szembesültek, ezekkel kapcsolatos aggályaikat közvetítették a döntéshozók felé is. Az alapellátás megújítását három pillér – az egészségpolitikai törekvések, a szakmai célok és a kollégák részéről fellépő igények – mentén képzelik el, amelyek közös platformra helyezése véleményük szerint elengedhetetlen az alapellátás fejlesztésével kapcsolatos koncepciók megvalósulásához. Az egészségpolitikai egyeztetések során a HaOSz egyértelmű igényként fogalmazza meg a praxisokból kigazdálkodható – szakorvosi bérekkel megegyező – bérek garanciáját, a szakmai praxisközösségek létrehozásának elősegítését az önálló praxisok gazdasági függetlenségének megőrzése mellett. Kiáll a tartósan betöltetlen körzetek számának csökkentéséért, a többletszolgáltatások nyújtására képes, kizárólag önkéntes, gazdasági együttműködést is igénylő praxisközösségi együttműködés feltételeinek elősegítéséért. Szorgalmazza továbbá a finanszírozási struktúra átalakítását a kigazdálkodható bérek külön soron történő garantálásával, ugyanakkor a teljesítmény alapú finanszírozási elemek sérülésének elkerülésével. Prioritásnak tekinti egy új módszertani központ felállítását, amelynek igényét egy 2019-ben, háziorvosok körében végzett reprezentatív felmérés is alátámasztotta.

Napjainkban fókuszba került a praxisközösségek kérdésköre, amelyről szólva dr. Dózsa Katalin háziorvos, a Semmelweis Egyetem tudományos munkatársa utalt arra, hogy még mindig várat magára a praxisközösségek és csoportpraxisok kialakításának szempontjait meghatározó kormányrendelet. A szakma bízik abban, hogy a rendelet megalkotásakor a döntéshozó figyelembe fogja venni az EFOP-1.8.0-VEKOP-17 projekt során kikristályosodott javaslatokat. Dr. Becze Ádám háziorvos a háziorvosi rendelőben végzendő hatósági feladatokat, dr. Rósa Ágnes házi gyermekorvos a jogszerű helyettesítés feltételeit tekintette át. Recsákné Mazányi Judit osztályvezető pszichológus a közlekedési alkalmassági vizsgálatok rendszerét mutatta be, kitérve a jogosítvány elbírálása során végzett neuropszichológiai vizsgálatokra. A háziorvosi eszközparkkal kapcsolatban Dr. Hasitz Ágnes háziorvos, diabetológus ismertette a HaOSz 2020 májusában közzétett javaslatcsomagját. Hangsúlyozta: a háziorvosoknak törekedniük kell a minőségi eszközpark megteremtésére és küzdeni azért, hogy ennek szabályozott, kompetenciához és teljesítményhez igazodó finanszírozását elérjék.

Az alapellátás Covid-19 járvánnyal kapcsolatos eddigi tapasztalatait dr. Kovács Erzsébet háziorvos, belgyógyász foglalta össze, kitérve a háziorvosokra nehezedő felelősség kérdésére.  A gondolatmenetet dr. Taller Gabriella háziorvos, fül-orr-gégész folytatta, aki hangsúlyozta a telemedicina jelentőségét a személyes orvos-beteg találkozók csökkentésében. Elmondta: a betegek utánkövetése és gondozása mellett az influenza és a pneumococcus elleni oltóanyag beadása is pluszfeladatot jelent a háziorvosok számára. Ez utóbbi kapcsán a szakma védőoltásonként kétezer forintos NEAK finanszírozást javasol a térítésmentes védőoltások beadásáért. A háziorvosok úgy vélik, hogy a járvány idején a központi finanszírozásnak kellene biztosítania a szükséges védőfelszerelések többségét.

Az alapellátás jövőjéről szóló blokkban dr. Soós Zoltán háziorvos, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Háziorvosi Csoportjának vezetője rávilágított: az egészségügyi jogviszonyról szóló törvény – amelyben elfogadták a MOK bértábla-ajánlását – nem érinti az alapellátást. A MOK el kívánja érni, hogy a háziorvosi team ugyanazt a bért kapja meg a finanszírozáson keresztül, mint az állami, illetve önkormányzati egészségügyi dolgozók, a jogviszony törvényi kötelmei nélkül. Szorgalmazza továbbá, hogy hangsúlyosabban jelenjen meg a prevenciós szemlélet, amely megteremtheti a továbblépést az önkéntes módon szervezett praxisközösségi együttműködések irányába. Javasolja országos módszertani központ létrehozását, amely szakmai támogatást nyújt a háziorvosoknak és a kollegiális vezetői rendszerrel karöltve mind a háziorvosi praxisközösségek irányába történő átalakulást, mind a betöltetlen körzetek kérdésének megoldását biztosíthatná.

Dr. Muzsay Géza házi gyermekorvos a házi gyermekorvoslás misszióját, az ellátás jelenlegi helyzetét és jövőjét, valamint a remélt eredményeket összegezte. Mint mondta, a szakma célja egy országosan lefedett, megújulásra, szakmai fejlődésre képes gyermekgyógyászati alapellátó hálózat biztosítása, a települési szerkezetnek megfelelő, hozzáférési korlát nélküli, alapellátó szakorvosi ellátás megteremtése. Mindehhez stabil működést biztosító finanszírozásra van szükség inflációkövető automatizmussal. Olyan összegre, amely a praxismenedzsment munkáját és a vállalkozói kockázatot is fedezi, ahogy öt év távlatában a praxisjog vásárlás kiadásait is. 

Dr. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász rávilágított: olyan finanszírozási ösztönző rendszer kialakítására van szükség, amelyben az esetleges teljesítménybeli különbségeket detektálják. A finanszírozási reform azonban önmagában nem elegendő, szükség van strukturális és szervezeti átalakításokra is. Nem csökkenhetnek a jelenlegi egyéni praxisokra jutó bevételek, erősítendő a helyi szintű döntéshozatal és finanszírozási többlettel kell ösztönözni a nagyobb felelősségvállalást az ellátói oldalon, illetve bónusz-szolgáltatásokkal az ellátást igénybe vevők oldalán. Többféle praxismodell egyidejű létezésére kell módot adni és fenn kell tartani az önkéntes csatlakozás lehetőségét.

Dr. Szabad Zoltán, a Magyar Orvosok Szakszervezetének elnöke rámutatott, hogy az újonnan elfogadott egészségügyi jogviszonyról szóló törvény rendeleti szabályozásra ad lehetőséget, ami jogbizonytalanságot fog eredményezni. Gondot jelent, hogy a törvény nyomán el fog tűnni a szakszervezetiség és az érdekvédelem, és mivel a közfinanszírozott egészségügyben dolgozó orvosok nem vállalkozhatnak, veszélybe kerülhetnek egyes ellátások.

Az előadásokat követő szakmapolitikai fórumon dr. Kozma Gábor háziorvos, országos háziorvosi szakfelügyelő az alapellátás humán erőforrás helyzetéről szólva rámutatott, hogy a háziorvosok egyharmada nyugdíjas korú, egytizede 73 évnél idősebb, a szakdolgozók derékhadát pedig a 41-60 éves korcsoport képezi. A fiatalok nem szívesen lépnek be a háziorvosi rezidensképzésbe, mert az egyetemi képzés során nem ismerték meg eléggé a háziorvosi munkát, alacsony a szakma presztízse a társadalomban és az orvosok körében is és alacsony a jövedelem. Ha e feltételek közül bármelyik kettő pozitív irányban változna,

Dr. Soós Zoltán szerint 30 százalékkal többen választanák a háziorvosi szakmát. Motiváló lehetne az ösztöndíj, amely a kamara javaslatai között is szerepel, ám elsősorban a háziorvoslás pozitívumait kellene megismertetni az orvostanhallgatókkal annak érdekében, hogy vonzónak találják ezt a hivatást. A MOK Háziorvosi Csoportja felmérésének előzetes eredményei szerint a válaszadó háziorvosok 70,4 százaléka szívesen szerezne meg újabb jártasságokat és licenceket, ha annak révén szélesebb hatáskört és magasabb finanszírozást realizálhatna. A válaszadók 42 százaléka rendelkezik, illetve beszerezne olyan eszközöket, amelyek révén a ma még járóbeteg ellátásban finanszírozott, de az alapellátásban is elvégezhető vizsgálatokat biztosítana a betegeinek többletfinanszírozásért, és 29 százaléka akár anyagi ráfordításra is hajlandó lenne ennek érdekében. Ugyanakkor a kérdőívet kitöltők több mint fele elutasítja a praxisközösségi munkát, vélhetően a kötelező jellegtől tartva. Erre reflektálva Dr. Békássy Szabolcs elmondta, hogy a HaOSz csak abban az esetben tud támogatni bármilyen fejlesztési koncepciót, ha garantált a praxisok szakmai és gazdasági függetlensége, és a csatlakozás önkéntes alapú. Ezzel egyetértett Dr. Szabó János, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Háziorvosi Tagozatának elnöke is. Ugyanakkor a praxisközösség nem képzelhető el többletszolgáltatást nyújtó szakemberek nélkül. A szükségletek meghatározásában fontos feladata lenne annak az országos módszertani intézetnek, amelynek felállítását évek óta szorgalmazza a szakma. 

A kerekasztal résztvevői kitértek az APN (advancedpracticenurse, non-doctor) munkatársak jelenlétének szükségességére is. Koordinátori közreműködésükre számítanának a praxisközösségekben, de hatékonyan segíthetnék az egyéni praxisokban dolgozó háziorvosok munkáját is. Dr. Muzsay Géza a védőnők és házi gyermekorvosok összehangoltabb együttműködését szorgalmazta. A résztvevők megvitatták a háziorvosi ügyelet aktuális kérdéseit is és egyetértettek abban, hogy a rendszer átalakítására van szükség a sürgősségi ellátás teljes újragondolásával. A tartósan betöltetlen háziorvosi körzetek rendezésére a Magyar Orvosi Kamarával együttműködésben a HaOSz komplex javaslatcsomagot tett le Pintér Sándor belügyminiszter asztalára – tájékoztatott Békássy Szabolcs. Ennek az origójában a konferencia során többször említett módszertani központ helyezkedik el, amelynek egyfajta felügyeleti jogot adnának a tartósan betöltetlen körzetek esetében.