Sinkó Eszter: Egyelőre csak a feszültségek látszanak a béremelések nyomán

Csőbe húzta a Magyar Orvosi Kamarát (MOK) a kormány, vagy önmagukat navigálták lehetetlen helyzetbe a döntéshozók?

Inkább az utóbbi, de a kamarának is felelőssége van abban, hogy ezután mi fog történni. A MOK kulcsszereplő az eseményekben, hiszen sikerült magát egyenrangú partnerként elfogadtatnia a miniszterelnökkel. Még akkor is igaz ez a megállapítás, ha ehhez kellett a Covid-járvány és a belügyminiszter makacssága. Ha ez a kettő nincs, hiába is jelezték az orvosok több évtizeden át, hogy jár nekik egy nagyobb emelés, valójában döntéshozói szinten ez senkit nem érdekelt volna.

Van buktatója annak, hogy most mégis belátták, hogy szükséges megadni a fizetésemelést?

A kamara is tudja, hogy azáltal, hogy elfogadtatta ezt a lépést, egyúttal azt a hamis illúziót keltette a kormányban, hogy megoldódik a hálapénz kérdése, kitisztul a rendszer, és pihent orvosok várják majd a betegeket a közellátásban. Szerintem ez még messze van. Bár kétségtelenül és alapvetően a kormány dolga lenne, hogy ismerje a saját ellátórendszerét, de úgy tűnik, egyelőre nem látják át, hogy milyen környezetbe érkezett és milyen reakciókat váltott ki ez az intézkedéscsomag.

Ha átlátnák, visszalépnének?

A kirendelés vonatkozásában szinte biztos vagyok, hogy retirálásra kényszerül a kormány, hiszen az orvosok nagyon erős pozícióban vannak. Ha csak 15-20 százalékuk nem írja alá az új szerződését, akkor nincs törvény; márpedig úgy tűnik, ennél nagyobb tömegben tagadnák meg az aláírást.

És akkor a kormány egyszerűen visszavonja a béremelést is…

A kormány azért van csapdában, mert a béremelések vonatkozásban nem tud visszalépni. Ha mégis megtenné, azzal a társadalom előtt is hiteltelenítené magát. Amennyiben a MOK hideg fejjel lép, a törvény rendelkezéseinek átírásával, körültekintően kialakított kiegészítő rendelkezésekkel korrigálhatóak a szabályozás durva hibái. A kormány nem számol azzal, hogy a közellátó rendszeren belül is óriási feszültséget okoz, ha az orvosok nem foglalhatják el a többszörös státuszaikat. Ráadásul ez a szabályozás nemcsak az orvosokra, hanem a szakdolgozókra is érvényes. Így például, ha a kórházi nővérek nem tudnak másodállást vállalni az otthoni szakápolásban, annak kapacitásai akár a felére, harmadára eshetnek vissza, és betegek nagy csoportja marad ellátatlanul.

Végül is nem megtiltják, csak engedélyhez kötik a másodállásokat.

Csakhogy ezek akkora számosságban vannak jelen a mostani rendszerben, hogy egyedi engedélyekkel ez nem menedzselhető. Tény, hogy vannak fölösleges kórházi kapacitások, ezek felülvizsgálata, észszerűsítése helyénvaló. Ugyanakkor a most rendelkezésre álló humánerőforrás kevés ahhoz, hogy a szükséges ellátásokat mindenütt biztosítsa a betegeknek, ezért foglalkoztatják körbe az intézmények egymás alkalmazottait. Szakértők által kidolgozott pontos hálózati tervekre, és azok folyamatos, szisztematikus felülvizsgálatára volna szükség ahhoz, hogy lehessen dönteni arról, hol és milyen kapacitásokat teszünk elérhetővé a betegek számára. Ez az az aprómunka, amit az egészségügy irányítói nem végeztek el, most pedig az orvosok és a nővérek fizetnek rá arra, hogy a döntéshozók az elmúlt években képtelenek voltak korrigálni az ellátórendszer hiányosságait.

Nem éppen az említett munkaerőhiányt tervezik pótolni a vezénylésekkel?

Ez nem fog menni, mert ha az egyik helyről valakit elvezényelnek, ott kevesen maradnak az ellátáshoz. Az ellátórendszert úgy kell szűkebbre húzni, hogy a betegek érdekei ne sérüljenek, ehhez pedig ugyancsak tervezőmunka kell. Ha valahol egy kórházi ellátási pontot megszüntetnek, akkor helyette fejleszteni kell a járóbeteg-szakellátást, vagy biztosítani az egynapos beavatkozások elérhetőségét, a sürgősségi ellátás alapfeltételeit, vagy akár emelt szintű alapellátást kell nyújtani.

A szakdolgozói társadalom a közalkalmazotti státus elveszítését sérelmezi leginkább, de a bérek emelését is szorgalmazzák. Jogosan?

Önmagában az, hogy az Munka Törvénykönyvének hatálya alá tartoznának, akár pozitívum is lehet – nemcsak náluk, hanem az orvosok esetében is –, hiszen nem kell „pitizniük”, hogy nyugdíjas korukat követően tovább dolgozhassanak. A vezénylésre vonatkozó passzusokat viszont nagyon is jogosan sérelmezik, hiszen úgy kerülnek sokkal rigidebb munkakörülmények közé, hogy komolyabb béremelésre nem számíthatnak. Arra számítok, hogy a kormány kénytelen lesz újabb és újabb összegekkel megfejelni azt a 300 milliárd forintot, amelyre a becsléseink szerint szükség lesz az orvosbérek rendezéséhez. Ebben egyébként a háziorvosi praxisoknak szánt összeg még nincs is benne.

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara felmérése szerint 30 ezer szakdolgozó harmada jelezte, hogy nem írja alá az új jogviszonyról szóló szerződését. Ez kritikus tömeg?

Ha az ápolók öt százaléka nem írja alá a szerződést, az már „megfekteti” az élére állított rendszert. A kormány nem mérte fel, hogy a szakmai szervezetek sarokba szoríthatják. Ki kell egyeznie, mert az ellátórendszernek – amely a Covid miatt most még sérülékenyebb – működnie kell. Ezért végső soron úgy tűnik, hogy a kormány szorult helyzetbe kerülhet, és nem dicsőséget, hanem pofont vásárolt magának.

Az új szabályok a rendszer tisztulását nem szolgálják?

Néhány orvos nagyon csúf játékot űz azzal, hogy a TVK-ra hivatkozva nem fogadja a betegeket az állami ellátásban, annak érdekében, hogy átterelje őket a privát szférába. Ez rendkívül tisztességtelen játszma, aminek véget kell vetni, ezért a kormánynak ez a szándéka helyénvaló. Abban az esetben, ha már vissza akarják terelni a betegeket a közellátásba, biztosítani kell számukra a hozzáférést, és garanciális szabályokat kell bevezetni arra vonatkozóan, mennyi időn belül juthatnak hozzá az ellátásokhoz. Ezért nem lehet tovább halogatni a TVK felülvizsgálatát.

A magasabb fizetésért cserébe nyilván elvárásai is lesznek az államnak. Jönnek a blokkolóórák a kórházakban?

Biztosan szigorodnak a szabályok, és nem lehet majd elmenni az osztályokról 4-5-6 óra munka után. Elképzelhető, hogy erre is lesz majd ráhatása a kórházparancsnokoknak. Bár a kormány valószínűleg úgy gondolja, hogy a jó színvonalú ellátást és a szakszerűséget azzal biztosítja, hogy rend és fegyelem lesz a kórházakban, csakhogy ehhez az egyéni teljesítménymérésen, az alaposan kidolgozott indikátorrendszeren keresztül vezet az út. Az szerencsés, hogy az egyeztetésekbe partnerként behívott MOK környékén vannak, akik tisztában vannak ezzel.

Mi az, ami még elengedhetetlen lenne?

 A betegutak teljes újratervezése, mert nagyon sokszor nagyon hosszúak, rengeteg felesleges kitérővel. A stroke- és infarktusellátás relatíve jó helyzetben van ebből a szempontból, mert a szakma évek alatt kilobbizta, és vannak garanciális szabályok is. De a daganatos betegek rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak a magyar ellátórendszerben. Bár működnek az onkoteamek, sok esetben hiányosak a szakemberek tekintetében. A betegnek magának kell kiharcolnia az ellátást, nincs esetmenedzser, nincs utánkövetés, a daganatgyanút későn észlelik a háziorvosok, mert hiányzik az érzékenyítés. Ezeknek a pácienseknek nagyon szigorú protokoll mentén „gyorsítósávon” kellene ellátást kapniuk a rendszerben, mert ha ez nincs meg, elvesznek, elkallódnak, és idejekorán, nagy számban halnak meg. A MOK-nak rá kell döbbentenie a kormányt, hogy kiegészítő rendelkezések sorát kell meghozni annak érdekében, hogy a betegek számára a szükséges ellátási garanciákat megteremtsék.

Komoly béremelést ígérnek a háziorvosoknak is, és bár több szakmai anyag is készült az elmúlt időszakban az alapellátást illetően, de előkerült az a javaslat is, amely ezért cserébe kötelezően terelné praxisközösségekbe a háziorvosokat. Járható ez az út?

Az alapellátásban eleve nehézkes a béremelés, hiszen praxisfinanszírozást kapnak a háziorvosok, és nem egyéni béreket; ennek technikájáról szólnak most az egyeztetések. Azonban a döntéshozóknak tekintettel kell lenniük arra, hogy sokan nem akarnak praxisközösségben dolgozni, ha pedig mégis erre kényszerítenék őket, tömegesen fognak felállni, miközben a körzetek kilenc százaléka már most betöltetlen, rengeteg az idős orvos, megoldatlan az utánpótlás. Eddig csöndben elszivárogtak az alapellátásból az orvosok, most viszont nagyon is hangosak lesznek a kötelező rendelkezés esetén.

Mi lesz a számla végösszege és szaldója?

Alsó hangon 500-600 milliárd forintba kerül csak az orvosi és a szakdolgozói béremelés, miközben sem érdemi beavatkozás, sem az alapvető rendszerhibák korrekciója nem tud megtörténni a kiegészítő intézkedések nélkül. Most van itt az időablak az összehangolt cselekvésre, amit muszáj megragadniuk a szereplőknek.