A gyerekkori jó koszt a gazdasági élet motorja
A fontos fölismerés egy sok évtizede folyó, hatalmas vizsgálat eredménye. Guatemalában, ahol a lakosság jelentős része éhezik, két faluban 1969 és 1977 között az összes gyerek születésétől kezdve minden nap kapott olyan táplálékkiegészítőt, amelyben megfelelő kalóriatartalom mellett az optimális tápanyagok és vitaminok egyaránt benne voltak. Két másik faluban is valamennyi gyerek kapott ugyanolyan külsejű táplálékkiegészítőt, de abban csak kevés kalória volt és nem tartalmazta a létfontosságú fehérjéket. Ezeknek a falvaknak a teljes lakosságát gondosan tanulmányozták, szükség szerint magas színvonalon gyógykezelték, csak az előbbi, táplálkozásban bevezetett különbséget tartották fenn. A kutatók dr. H. E. Freeman vezetésével már a hét évet meghaladó, táplálkozási beavatkozás után néhány esztendővel beszámoltak arról, hogy az igen tápláló és egészséges kiegészítőkkel kezelt kisgyerekek három- és hétéves koruk között lényegesen jobb gondolkodási teljesítményre voltak képesek, mint a szomszéd falvakban élő, gyengén táplált gyerekek.
A munkacsoport 1980-ban az amerikai közegészségügyi folyóirat, az American Journal of Public Health hasábjain fölhívta a figyelmet arra, hogy a lassan fejlődő országok szegény vidékein igen fontos volna olyan táplálkozást segítő programokat szervezni, amelyek főleg az éhező gyerekek életét és fejlődését javítaná.
A vizsgálat újabb eredményeit a Lancet szerkesztőségi közleményben is tárgyalja és foglalkozik azok társadalmi távolhatásaival. A kutatócsoport most már nem csak azt közli, hogyan alakult az iskoláskora azoknak a gyerekeknek, akik az alapvetően fontos táplálék-összetevőkkel gazdagított, megfelelő kalóriát tartalmazó ételt kapták, hanem megvizsgálta, hogyan alakult ezeknek a fiatal felnőttkora is.
Csaknem másfél ezer fiatal ember adatait dolgozták fel. Ezek valamennyien abból a 2392 főből álló csoportnak a tagjai voltak, akik születésüktől kezdve hétéves korukig vagy az aktív táplálékkiegészítőt-, vagy a látszólag ugyanolyat, de a hatékony elemeket és a kalóriát nem tartalmazó ételt kapták. Megnézték, hogy ma ezek a fiatal férfiak és nők milyen körülmények között élnek, mit dolgoznak, mennyit keresnek. Kiderült, hogy a hároméves korukig jól táplált fiúk azóta jobb munkát kaptak és átlagosan 46 százalékkal többet keresnek, mint azok, akik kiskorukban csak a gyenge kalóriájú, nem megfelelő tápanyagösszetevőket tartalmazó ételen növekedtek. Lányok esetében ezt nem sikerült bizonyítani, és nem volt különbség a fiúk között sem, ha olyanokat vizsgáltak, akik három esztendős koruk után kezdték el enni a följavított kosztot. Az amerikai munkacsoport az értékelés során figyelembe vette az életkörülményeket és az iskolázottságot is.
„A mi vizsgálatunk az első, amely közvetlen összefüggést bizonyít a gyerekkori táplálkozás és a későbbi életben kifejtett munkateljesítmény között” – mondotta a sajtótájékoztatón a cikk első szerzője, dr. John Hoddinott. Többen hangsúlyozták, hogy ezek konok tények, és a kormányzatok – ha valóban igyekeznek a szegénységet enyhíteni – első tennivalói közé tartoznék az iskoláskor előtti gyerektáplálás javítása.
Dr. Matos Lajos / MTI-Panoráma