A dual practice csapdája: rendszerhiba vagy orvosi érdek?
A transzparencia hiánya és az állami-magán összefonódások miatt a rendszer hatékonysága elmarad a kívánatostól, írja a Válasz Online.
Ónodi-Szűcs Zoltán szerint az állami egészségügy megítélését három kritikus pont határozza meg: a hosszú várólisták, a rendelői várakozási idő és az orvoshiány. Diagnózisa szerint e problémák hátterében nem csupán forráshiány áll, hanem a köz- és magánellátás összefonódása, a dual practice, amelyben az orvosok ellenérdekeltek az állami rendszer hatékonyságának növelésében.
A várólisták paradoxona
Bár az állami szektor teljesítménye papíron nőtt, a várólisták nem rövidültek érdemben. Ónodi-Szűcs elmélete szerint a gyógyítók a hálapénz 2021-es kriminalizálása után a magánszektorban próbálják restaurálni jövedelmüket. Ez egy sajátos piaci mechanizmust szült: az állami ellátás nehézkessége (vagy mesterséges lassítása) teremti meg a keresletet a magánpraxisok számára.
A kutatás rávilágít, hogy Budapesten és Pest megyében – ahol a legfejlettebb a magánszektor – a protézisműtétek várakozási ideje 66-ról 90 napra nőtt, miközben a beavatkozások száma csökkent. Ezzel szemben a szemészet sikertörténet: az egynapos sebészet elterjedésével a várólisták ledolgozhatók voltak, ami azt bizonyítja, hogy a megfelelő finanszírozás és technológia képes ellensúlyozni a magánszektor elszívó hatását.
Állami-magán hibridek és bérverseny
Az elemzés egyik legfontosabb megállapítása, hogy az állami és magánszféra nem különül el élesen. Az állami egyetemek (Semmelweis, Szeged, Debrecen) saját tulajdonú profitérdekelt cégei robbanásszerű, 2,5–4,5-szeres árbevétel-növekedést produkáltak 2019 és 2024 között. Ez a növekedési ütem meghaladja a tiszta magánszolgáltatókét is.
A szektorok közötti dinamika főbb jellemzői:
-
Betegirányítás: Az orvosok direkt vagy indirekt módon a magánellátás felé terelik a betegeket a dual practice keretein belül (pl. 2026-os állami időpont vs. holnapi magánrendelés).
-
Finanszírozási olló: Míg a magánszektor profitmaximalizáló, az állami kórházak „kudarckerülők”. A teljesítményösztönzők kivezetése miatt az állami intézményeknek nem érdekük a betegforgalom növelése, hiszen az csak több kifizetetlen számlát eredményez.
-
Kommunikációs szakadék: Míg a magánklinikákon a személyzet 10%-a foglalkozik a betegek tájékoztatásával (call centerek), az állami szektorban ez a funkció gyakran a gyógyító személyzetre hárul, ami elérhetetlen diszpécserszolgálatot eredményez.
Konklúzió és kilátások
A magánegészségügy részaránya a járóbeteg-ellátásban a korábbi 44%-ról 37%-ra csökkent, ami nem a közellátás javulásának, hanem a lakossági vásárlóerő apadásának és a drasztikus áremelkedésnek köszönhető.
Az állam jelenleg az „államosítási” energiák (CT, MR, laborok) lekötésével küzd, miközben a menedzsment-módszerek elavultak maradnak a profi magáncégekkel szemben. A dual practice jelensége a WHO szerint is globális kihívás, de Magyarországon a transzparencia hiánya és az állami-magán összefonódások miatt a rendszer hatékonysága továbbra is elmarad a kívánatostól – állapítja meg hosszú, összefoglaló elemzésében a Válasz Online.
Ónodi-Szűcs Zoltán előadásairól és kutatási eredményeiről korábban a MedicalOnline-on is beszámoltunk:
Az elmaradt ígéretek nyomában – Várólista: több műtét, mégis több a várakozó beteg
