Az új szimptómák kezelésére nem alkalmasak a régi eszközök
Míg korábban a paraszolvencia reményében az állami intézményekbe igyekeztek minél több beteget bevinni az orvosok, a hálapénz betiltása nyomán kiesett jövedelmeiket most a kórház falain kívül igyekeznek legálisan pótolni – hangzott el egy keddi, budapesti konferencián.
A jövedelem restaurációja zajlik, és ennek a változásnak a tünetei mutatkoznak meg a betegellátásban – fogalmazott Ónod-Szűcs Zoltán, a Debreceni Egyetem egészségügyi kancellár-helyettese az IME egészségügyi szaklap XIX. Egészségpolitika és egészségügyi rendszerek konferenciáján. A „dual practice” térnyerését – azaz amikor az orvos az állami munkahelye mellet a magánszférában is dolgozik –, a paraszolvencia kivezetése nyomán indult el, és gyorsan terjed – hívta fel a figyelmet a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság (MEMT) keddi rendezvényen az ex-államtitkár.
Mindez tovább növeli a lakosság egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos, általános megélését: hosszú várólista, hosszas várakozási idő és orvoshiány, amiért aztán inkább a privát szférában keres megoldást betegségének orvoslására – belépve ezzel az ördögi körbe.
A kettős jogviszony jelensége a nemzetközi szakirodalomban nem ismeretlen, így azt is tudjuk, hogy bizalomvesztést eredményez a közellátás iránt, növeli a várakozási időt, csökkenti az állami ellátás minőségét, hozzájárul a munkahelyi hiányzásokhoz és a területi egyenlőtlenségek növeléséhez – sorolta Ónodi-Szűcs Zoltán, és arra hívta fel a figyelmet, hogy ebben az új helyzetben a régi eszközök nem működnek.
Bár a menedzsmenteknek helyben is van lehetősége fellépni a jelenséggel szemben – első sorban kommunikációs eszközökkel és helyi munkaszabályozással – ugyanakkor központi szabályozás híján nagyon nehéz gátat szabni az egyre szélesebb körben zajló folyamatnak. A nemzetközi gyakorlatban teljes tiltással, az engedélyek és licencek, valamint a munkaidő- és jövedelemkorlátozások mellett teljes tiltással is igyekeznek fellépni „dual practice” jelenségével szemben. A volt államtitkár szerint ideje lenne, hogy a magyar állam is fellépjen a kettős jogviszonnyal szemben, mert hiába vezették be a páciensek közérzetére és az egészségügyről alkotott – meglehetősen rossz – véleményére rendkívül pozitív hatással bíró Járóbeteg Irányítási Rendszert (JIR), ha a „dual practice” a korábbi negatív szimptómákat erősíti.
Maradékelvű finanszírozás helyett humántőke befektetés
Időtlen idők óta keveset költünk egészségügyre, pedig a maradékelvű finanszírozás helyett a szükségletekhez igazított forrásokkal kellene orvosolni a helyzetet – vélte előadásában Pogátsa Zoltán közgazdász, aki azt vette górcső alá, milyen helyzetet teremt az egészségügynek a gazdaság, és az egészségügy a gazdaságnak.
A jó ideje stagnáló gazdaság, az évek óta tapasztalható, masszív államháztartási hiányt rendre megszorításokkal igyekszik kezelni a kormány, míg a Soproni Egyetem docense szerint a kártékony restrikció helyett a humántőkébe – egészségügy, oktatás, szociális ellátás – fektetett minél több pénz vezetne a társadalmi egyenlőtlenségek mérsékléséhez és a gazdaság gyorsabb felíveléséhez.
Nem az a baj, hogy magas az államadósság – Japánban ez például az éves GDP kétszerese –, hanem az, hogy olyan inproduktív, értelmetlen dolgokra költ az állam, mint reptérvásárlás, stadionok, MNB-alapok, vagy az M1 autópálya kiszélesítése.
Míg a magas státuszú magyarok egészségi állapota eléri a nyugati államok lakosainak szintjét, a szegényeké alaposan lefelé húzza ezt a mutatót. Bár a betegségben töltött napok száma többi országhoz viszonyítva nem kiugró, ugyanakkor a kutatások azt is igazolták, hogy a magyarok betegen is dolgoznak. Az elkerülhető halálozások aránya háromszorosa a benchmarkhoz képest – sorolta a közgazdász, aki szerint az egyenlőtlenségeken a humántőke finanszírozásával lehetne változtatni.
Nem az egészségügy feladata az adóbeszedés!
A jó társadalombiztosítás védelmet nyújt az elszegényítő, túl magas, az állampolgárokra viselhetetlen terhet rovó egészségügyi kiadásokkal szemben – derült ki Evetovits Tamás, a WHO barcelonai irodavezetőjének európai kitekintést nyújtó előadásából. A katasztrofális elszegényedést okozó kiadások mediánmértéke háromszorosa azokban az országokban, ahol nem mindenki biztosított – sorolta az adatokat.
Elavult és rossz gyakorlat, hogy a közfinanszírozott ellátásokhoz való hozzáférés alapja a biztosításfizetés fizetés, és megoldható, hogy senki ne legyen kizárva a közellátásból – hangsúlyozta, és hozzátette azt is, a jó egészségbiztosítási rendszer nem a jogosultság ellenőrzésére, hanem a betegterhek csökkentésére fókuszál. A jó egészségbiztosító minimalizálja a betegterheket – például a gyógyszer finanszírozásban fokozott védőmechanizmusokat alkalmaz a rászorulók számára, amire számos jó gyakorlat ismert az Európai Unióban.
Ne használjuk az egészségügyi intézményeket adósságbehajtó tevékenységre, mert az ellátás megtagadása nem fokozza az adófizetés hatékonyságát, különösen, hogy Magyarországon az egészségügyi kiadások több mint felét nem a járulékokból, hanem a mindenki által megfizetett adóból – első sorban az ÁFÁ-ból – fedezik. „Hagyjuk az adóbeszedést az adóhatóságra, az egészségügyi rendszer az ellátással foglalkozzon!” – szögezte le a finanszírozási szakértő.
Az elvesztegetett lehetőségek nyomában
Számos ígéretes kezdeményezés történt az elmúlt 30 évben az ágazatban, amikből aztán nem lett semmi – derült ki Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász elemzéséből. A MEMT elnökhelyettese megemlítette az azóta struktúrájában és szervezetében is átalakított, egykor megyei önkormányzatokra támaszkodó Országos Egészségbiztosítási Pénztár megalapítását a 90-es évekből, az Irányított Betegellátási Rendszer (IBR) veresegyházi pilotját, vagy a svájci-projektben tesztelt praxisközösségi munkát, ami három év alatt fordult termőre.
A mára kialakított keretrendszert újra kell gondolni egy újfajta irányítási rendszer és struktúra létrehozásával – mondta a helyzetet áttekintve, és megállapította azt is, hogy a jövő évi költségvetés számai nem biztatóak. Sinkó Eszter szerint ennek az az oka, hogy a büdzsé tervezése során nem az előző évben többször módosított, tényleges költésből, hanem az előzetes tervekből indulnak ki, miközben menet közben több 100 milliárd forintot pörgetnek be a rendszerbe.
Munkát és adósságot is monitoroznak
Folyamatosan monitorozzuk az adósság alakulását a Nemzetgazdasági Minisztériummal közösen, és ha szükséges, beavatkozunk – jelezte a konferenciát záró előadásában Takács Péter egészségügyi államtitkár, aki arról is beszélt, hogy nem igaz, hogy az eszközraktározás és logisztika központosításával megszűnnek az intézményi konszignációs raktárak. – A kórházi forgókészletek továbbra megmaradnak is helyben, és szükség szerint lehet berendelni az ellátáshoz használt eszközöket a pátyi központból.
Az ágazatvezető kiemelten foglalkozott az európai egységes egészségügyi adattér (European Health Data Space Regulation, EHDS) bevezetésével, a digitális átállás aktuális helyzetével, és beszámolt arról is, hogy a tavaly indított állami CT/MR programban már aláírták a beszerzésre irányuló szerződések többségét, és annak érdekében, hogy a beépítések során is biztosítható legyen az ellátás egy mobil CT és MRI készüléket is beszereztek.
Bevezetjük a minőségi indikátorrendszert az ellátásban, és következménye lesz annak, ha valahol nem fogadják a pácienseket – ígérte a szakpolitikus, aki azt mondta, folyamatosan monitorozzák az orvosok munkáját Országos Kórházi Főigazgatóság fenntartása alatt álló intézményekben, hogy megfelelnek-e az idén bevezetett teljesítmény előírásnak.