hirdetés
2021. július. 25., vasárnap - Kristóf, Jakab.

A magyarországi demencia ellátás ápolásszakmai vonatkozásai, fejlesztési lehetőségei

2050-re 18%-ról 30%-ra nő a 65 éven felüliek aránya és négyszeres lesz a mozgásában korlátozott, önmagát ellátni képtelen, fizikai és mentális hátrányokkal küzdő idősek száma. Ennyi idős, nagyrészt demens beteg ember ellátására kell felkészülni.

hirdetés

BEVEZETÉS

A XXI. század első felében három nagy robbanás rázza meg a világot: az információ- és népességrobbanás, illetve az élettartam növekedése. Jelenleg 7,3 milliárd ember él a Földön, ebből 617 millióan 65 év fölöttiek, ez azonban 2050-re 1,6 milliárd főre emelkedik. A világ elöregedési statisztikáját Japán, illetve Európa országai vezetik. [3.]

1980-ban 20 fő 65.-/65 év feletti korú jutott 100 fő aktív korúra, ez az érték 2015-re 40%-al emelkedett. A szakértők előrejelzése szerint az OECD országokban 2050-re 53 fő 65.-/65 év feletti korú jut majd 100 dolgozó korúra, mely szerint a következendő 30 évben 90%-os emelkedés várható.[1.]

A demencia, mint népegészségügyi probléma/ Nemzetközi kitekintés

A WHO adatai szerint a világon jelenleg 47,7 millió fő a demenciával élők száma, ez évente kb. 10 millióval nő. Becslések alapján 2030-ra a várható demens érintettség 82 fő millió lesz, 2050-re pedig elérheti a 152 millió főt.[4.]

Az OECD becslése szerint 2000-ben 5,9 millió fő volt a demenciával érintett lakos az Európai Unió tagállamaiban, azonban az érintettek száma 2018-ban már 9,1 millióra nőtt a 60 év feletti lakosság körében (növekedési mutató: 54,23%). Jelenleg Nyugat-Európa népessége 169.533.500 fő, melynek 7,2%-a demens, és a 90 éven felüliek 30%-a érintett. [4.]

Az egyébként is riasztó adatok növekedési tendenciája miatt a demenciát népegészségügyi problémává nyilvánították. Bizonyítást nyert, hogy a kockázati faktorok kontrolljával 35%-kal csökkenthető a demencia kialakulása, ezért a megelőzés a népegészségügyi programokban prioritást élvez. [12.]

A demens betegek száma és a családok érintettsége Magyarországon

Az öregedés Magyarországon is egyre aggasztóbb méreteket ölt. Hazánk népessége jelenleg 9.675.000 fő. A népesség korösszetétel változásának és az elöregedés folyamatának legfontosabb indikátora az öregedési index. 2005-ben az öregedési index 99,9% volt, 2010-ben ez a szám már 112,6%-ra, míg 2019-ben 132,9%-ra emelkedett.[11.] Hazánkban a nyugdíjkorhatárt elérő lakosok 10%-a fogyatékossággal élő, 25%-a egy, vagy több krónikus betegségben szenved. A 60 évnél idősebb korosztály 61%-a nő, 47%-nak tartós betegsége van: 10%-nak három, vagy ettől több, a 75-80 éves korosztály 59%-a pedig teljesen egyedül él.[4.][6.]

2050-re 18%-ról 30%-ra emelkedik majd a 65 éven felüliek aránya és négyszeres lesz a mozgásában korlátozott, önmagát ellátni képtelen, fizikai és mentális hátrányokkal küzdő idősek száma.[9.] Ennyi idős, nagyrészt demens beteg ember ellátására kell felkészülnie mind az egészségügyi, mind a szociális rendszernek, hogy megbirkózzon a kihívásokkal.

Jelenleg a demenciával élők száma hazánkban 250-300 ezer főre tehető, ami azt jelenti, hogy az összlakosság közel 3%-a demenciától szenved.[4.] Kutatások világítottak rá arra, hogy demens betegek ellátásával összefüggésben pszichés zavarok, betegségek alakulhatnak ki a segítőknél is, így a családtagok, hozzátartozók, illetve a betegeket ellátó szakemberek 50%-a is érintett lehet. A segítőkben kialakuló zavarok, betegségek közül arányaiban a depresszió (75%) és az alvászavarok (45%) vezetnek.[6.] Az érintettek száma a betegekkel és a segítőkkel együtt több, mint 1 millió főre tehető, ami a teljes magyar lakosság 10%-át jelenti.[4.]

Ágyszámok, férőhelyek, szolgáltatások

A demencia szakterületi kompetencia szintjén a geriátria, neurológia, pszichiátria, ellátási szintjén pedig az egészségügyi és a szociális ellátások körébe tartozik - sokszor látványos átfedésekkel.

2018-ban a hazai egészségügyi ágazaton belül működő 164 fekvőbeteg intézményben a kórházi ágyak száma 69.286 volt, ebből az összes, működő krónikus ágyszám 26.959, melyből a krónikus ellátás 8907, a rehabilitációs ellátás 15.038, és az ápolás 3014 ágyon valósult meg.[13.] „Az ágyak területi eloszlása egyenetlen, a 10 ezer lakosra jutó ágyszám tekintetében tizennégyszeres különbség adódik a legalacsonyabb es legmagasabb érték között (0,6; 8,5)”.[2.]

Szakorvos hiányában Magyarországon elégtelenül működik az aktív geriátriai ellátás. A kórházak kevés geriátriai osztályt képesek működtetni a még praktizáló, idős szakorvosokkal. Jelenleg nincs geriátriai szakrendelés és geriátriai nappali kórházi rendszer- előfordulásuk, működtetésük esetleges, továbbá nincs geriátriai (mobil, térségi-területi) konzulensi rendszer sem.[10.]

2019 végén 52.154 idős embert gondoztak tartós 835 bentlakásos elhelyezést nyújtó intézményben . A 12 férőhely feletti ellátási formákat figyelembe véve 14.751 férőhellyel működik az idős-, krónikus beteg és fogyatékos ellátás lakóotthonokban és támogatott lakhatási formában (kihasználtság >96%). A lakók 92%-a 65 év feletti, magas arányú a 80–89 éves korosztállyal.[13.] Az ellátottak csupán 13,5%-a nem igényel szakápolást, így megdöbbentő, hogy 2015-ben a 835 lakóotthonokból csak 135 rendelkezett szakápolási tevékenységre jogosító működési engedéllyel (16,1%). 6 megyében egyáltalán nem voltak szakápolási engedéllyel rendelkező intézmények, amely jól ábrázolja a területi ellátás elégtelenségét, ugyanakkor megkérdőjelezi a működő bentlakásos intézetek 86,5%-ánál a lakók élethosszig tartó komplex ellátásának képességét és jogszerűségét.

A szabad kapacitások területi eloszlása és minősége változó, a hozzáférés egyenlőtlen. Két megye (Somogy, Szabolcs-Sz-B) 25 járásában az ellátottak száma meghaladta a férőhelyekét, de vannak olyan lefedetlen földrajzi területek is, ahol egyáltalán nincsenek bentlakásos intézetek, ápolási osztályok, így az idős/demens emberek ellátása nem megoldott. A hosszú, akár évekig tartó férőhely-előjegyzések 50%-a mindkét szektorban a rászorulók halála miatt szűnik meg, nem pedig azért, mert időközben sikerült megoldani az elhelyezésüket.

A szakápolás és a szociális gondozás anomáliái

2010-ben és 2015-ben végzett hazai tanulmányok igazolták, hogy a bentlakásos otthonokban élők mintegy 40-50%-a, a kórházi ápolási osztályokon ellátott betegek 25-30%-a középsúlyos-, vagy súlyos fokú demenciában szenved, folyamatos felügyeletet igényel, ezért szakápolási tevékenységek végzésére az egészségügyi-, és a szociális intézményekben is szükség van. [14.], [15.]

A két területre jellemző a párhuzamos, nem összehangolt ellátás. Az ápolási tevékenységek néhol átfedéseket mutatnak még annak ellenére is, hogy azokat másfajta ágazati filozófia, eltérő hatáskörök, szakmai protokollok, szakmai minimumfeltételek, követelményrendszerek, bekerülési kritériumok, illetve egymástól különböző – mindkét szektorban jellemzően elégtelen- finanszírozás keretei között végzik. [2.]

Szakmai és betegbiztonsági szempontból aggályos lehet, ha az ápolói tevékenységeket az egészségügyi szakképzésben részesített szakápolók helyett szociális ellátásra trenírozott gondozókkal végeztetik, ugyanis jelentős különbségek mutatkoznak a képzések tartalmában, színvonalában, átjárhatóságában, valamint az érintettek küldetés- és hivatástudatában, szakmai attitűdjében, kompetenciáiban, miközben pl. ugyanazt az idős, multimorbid, demens beteget kell ellátni mind az egészségügyben, mind a szociális ellátás területén.

Magyarországon a magasan képzett, idős/demens ellátásában jártas egészségügyi szakdolgozói létszám elégtelen, a szakmán belüli elöregedés miatt csökkenő tendenciát mutat, visszapótlásuk nem megoldott. A MESZK Országos Felnőtt Ápolás Szakmai Tagozata a szakmai minimumfeltételeket(3) alapul véve 2016-ban számításokat végzett. Ennek alapján a 27.000 kórházi krónikus ágy mellett közel 9700 fő ápoló, 270 fő dietetikus, 540 fő gyógytornász, 450 fő gyógymasszőr foglalkoztatása az elvárt. Ezzel párhuzamosan az egészségügyi szakdolgozók jelenléte a szociális ellátásban jóval alacsonyabb. A humánerőforrás-ellátottság vizsgálata egy érdekes jelenségre világít rá. Ha a két ellátási terület munkaügyi és HR adatait kielemezzük feltárható a magyar egészségügyi és szociális működésre oly jellemző „fantomlétszám-jelenség”. Ennek lényege, hogy a szakemberek jelentős része másod és harmadállások révén ingázik a szektorok között, mert csak így lehet fenntartani és működtetni a két rendszert.

Ez a típusú szakmai átjárás jellemzi a demencia-centrumokat és járóbeteg ellátást, az akut és krónikus egészségügyi szakellátást nyújtó intézményeket, továbbá az alapellátást, az otthonápolási szolgáltatásokat és a szociális ellátás területét.

Az egészségügyben évek óta elmarad a krónikus szolgáltatások és a finanszírozás fejlesztése, pedig az igény óriási és folyamatosan növekedő tendenciát mutat. A demenciában szenvedő betegek ellátása költséges, így a probléma megoldása többnyire az állami fenntartású intézmények vállán marad. Óriási szakadék tátong az állami, illetve az egyházi-, alapítványi-, vagy magán szolgáltatások szakmai minősége és tartalma között.

A magyar társadalom egésze öregszik, ez alól az orvosok, ápolók sem kivételek, ezért priorizálni kell a dolgozói biztonság, egészségvédelem, munkakörnyezet javítását.

Nem halogatható tovább az orvosi és szakápolói létszámhiány okainak megszüntetése, a motivációs rendszer és az életpálya modell bevezetése.

A telemedicina kapcsolódására alkalmas rendszerek (pl. EESZT) kiterjesztésén túl teret kell engedni a robotika, mesterséges intelligencia, illetve más modern technológiai eszköz/rendszer alkalmazására a gyakorlatban.

A létszámproblémák enyhítése és az ellátásminőség javítása céljából a képzés, szakképzés átalakításra szorul. Az elöregedő szakszemélyzet és annak utánpótláshiánya miatt sürgős szükség mutatkozik geriáter, gerontopszichiáter szakorvosok, illetve a speciális szakápolók megfelelő színvonalú és létszámú képzésére.

Az idős és demens-ellátás minősége a képzés, szakképzés tükrében

Az orvosi egyetemeken a gerontológiai/geriátria 1998 óta kötelező tantárgy, 2000-től képeztek geriáter szakorvosokat, azonban az uniós harmonizáció miatt a ráépített képzés gyakorlatilag megszűnt, utánpótlásuk nem biztosított. [10.] [18.]

Az idős, demens betegek ápolása, gondozása speciális szaktudást, több éves idősellátási gyakorlatot, megfelelő szakmai és szociális attitűdöt, fejlett empátiás készséget/ képességet, illetve élethosszig történő tanulást kíván.

A geriátriai szakápoló (klinikai szakápoló) (54), illetve a geriátriai és krónikus beteg szakápoló (55) képzés érettségire, OKJ (54)(55) ápolói végzettségre, továbbá 1 év ápolói szakmai gyakorlatra modulárisan ráépített szakképzés. A képzés tartalmában és színvonalában teljesen más, mint a szociális ápoló-gondozó képzés, amely akár 8 általános iskolai végzettségre is épülhet. Az egészségügyben a szociális ápoló-gondozók szakképzetlen munkaerőnek minősülnek, csak segédápolói, kisegítői feladatokat láthatnak el, ezért érthetetlen, hogy a szociális szférában mégis egészségügyi ismereteken alapuló szakápolói feladatok megoldását várják el tőlük.

Magyarországon 2003-ban indult a geriátriai szakápoló képzés. A MESZK adatbázisa(1) alapján a szakápolói létszám 2010-ben országosan 110 fő volt, melyből 36 fő rendelkezett érvényes működési nyilvántartással. 2020-ban az AEEK Működési Nyilvántartásában(2) 255 fő érvényes engedéllyel regisztrált geriátriai szakember található, ebből 244 fő OKJ (54) (55), és 11 fő MSc ápoló. A 244 fő szakápolóból a MESZK nyilvántartásában(1) csupán 162 fő azonosítható, melyből 110 fő tevékenykedik a felnőttápolás területén (a tagozati tagság 0,28 %-a). A nyilvántartások közötti eltérésből detektálható, hogy 82 fő a szociális ágazatban tevékenykedik. Ez a létszám mindkét szektorban elégtelennek minősül ismerve az ellátási igények jelenlegi mértékét, növekedésének ütemét.

2021-től a társadalmi, gazdasági, szakmai igények és az oktatás összehangolása céljából az egészségügyi szakképzés és felnőttképzés átalakul, melynek irányvonala az ITM „Szakképzés 4.0” középtávú szakmapolitikai stratégiája. Az új jogi és szakmai keretek megalkotásánál a döntéshozók (EMMI, ITM) elfogadták a MESZK és az EDK közös szakmai előterjesztését, javaslatait, melyek alapjaiban változatták meg a korábbi képzés irányvonalát, tartalmát. A megerősített osztatlan általános ápolói képzés struktúrája összhangban van az EU direktívával, a tanulók magas óraszámú (min. 155) elmélet és 70% gyakorlat keretében tanulnak majd geriátriát, geronto-pszichiátriát, geriátriai szakápolástant, ezen felül sztóma- és inkontinenciaellátást, sebkezelést.[16.][17.]

Az így megszerzett tudás további, szakmaspecifikus mélyítésére is lehetőség nyílik, mivel a geriátriai szakirányú ápolóképzés folytatódik a felsőoktatásban. A képzés első (BSc), illetve második szintje (MSc) után a kiterjesztett hatáskörű mester-, illetve a doktori PhD. képzésben való részvétel is lehetővé vált az ápolók számára.

BSc, MSc és Kiterjesztett hatáskörű specializált ápolóképzés az idős/demens betegek ellátásában

A OECD országok többségénél már régóta létezik az ápolói APN képzés. A kiterjesztett hatáskörű MSc Ápoló Mesterszak képzések 2016.-tól indultak Magyarországon, melynek egyik specializációja a geriátriai szakápolás lett. Jelenleg 11 fő regisztrált Okleveles Ápoló (geriátriai szakápoló specializáció) (MSc) tevékenykedik az egészségügyben. A kiterjesztett hatáskörű ápolók szerepe szükségszerűen nőni fog a geriátriai szakorvoshiány miatt, a háziorvos nélküli hátrányos helyzetű településeken, a járóbeteg szakellátások, centrumok, a fekvőbeteg ellátást nyújtó geriátriai, krónikus és ápolási osztályokon, a szakápolási szolgálatoknál, illetve a szociális ellátás területén pl. a bentlakásos intézményekben.

Ezek a szakemberek képesek önállóan komplex állapotfelmérést és fizikális vizsgálatot végezni, labor, képalkotó diagnosztikai, egyéb vizsgálatokat elrendelni, kiértékelni, diagnózist felállítani, terápiát elrendelni és módosítani, speciális beavatkozásokat elvégezni. Menedzseri ismereteik révén képesek a betegutak koordinálására az ellátásszervezői, esetmenedzseri, irányítói feladatok ellátására mindkét területen, vagy azok integrációja esetén.

Nemzetközi adatok igazolják, hogy a BSc ápolók létszámának 10%-os emelése 4-7%-al (9/1000 beteggel) csökkentette a betegek halálozási esélyeit. A BSc ápolók 60%-os arányra történő emelése, és az 1 ápoló/ 6 beteg arány 30%-ban képes csökkenteni a halálozást. Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy az APN ápolók geriátriai ellátás keretében történő alkalmazása során kevesebb volt a vizeletinkontinencia, a decubitus és az agresszív viselkedés kialakulása, illetve képesek voltak időskorú betegek hosszú ideje felül nem vizsgált gyógyszerelésénél megalapozottan, 50%-ban új terápiás javaslatot tenni (pl.: hatástalanság, diagnózisváltozás, beadhatatlanság, téves hatóanyag-,  dózis-, alkalmazási idő-, választott gyógyszerforma miatt). [16.]

Javaslatok a hazai demencia-ellátás javítására: Nemzetközi „jógyakorlatok” adaptálása

A demencia-ellátás átszervezését a prevencióra fókuszálva kell elkezdeni a külföldi jógyakorlatok és a hazai sajátosságok figyelembevételével. Jó példák vannak pl. a familiáris szolgáltatási modellre (Japán), illetve a szomszédsági közösségekben nyújtott szolgáltatások működtetésére (Hollandia, Németország, Japán), amelyek a demencia kezdeti szakaszában adhatnak megfelelő segítséget.

A 40 év feletti öngondoskodás keretében fizetendő, 3-5 évente felülvizsgálandó/korrigálható ápolásbiztosítás bevezetésével, a szolgáltatások nagy része, vagy egésze finanszírozható lenne. Az ápolási díj folyósítása esetkövető, a jogosultság a harmadik személy által végzett tevékenységek időigényéhez igazodik függetlenül az ápolás/gondozás helyszínétől. Hasonló rendszerek működnek Ausztriában (1993-tól) Németországban (1995-től) és Japánban (1997-től). [7.]

A betegosztályozási rendszer felállításával – ezen belül a betegsúlyossági kategóriák definiálásával- az ápolási tevékenységek normatív percértékeinek és eszerinti térítési volumenjeinek meghatározásával, megfelelő ápolási indikátorok alkalmazásával elindítható lenne hazai ápolásbiztosítás, ápolásfinanszírozás bevezetése. [8.]

Programalkotási irányvonalként a döntéshozók figyelmébe ajánlható pl. a Skót Stratégiai Terv, amely személyközpontú, az ellátási formák integrálásán alapul, a demenciával élők és ápolóik, gondozóik érdekeit és támogatását helyezi előtérbe, főként az otthonközeli ellátási formákat preferálja, részét képezi a fejlett demencia ellátás és a jó minőségű palliatív, életvégi ellátási program [4.]

A két ellátási forma estleges integrációja esetén az egészségügyben és a szociális területen egyaránt végzett szakápolói tevékenységek megfelelő finanszírozására iránymutató lehet az a hazai tanulmány, mely szerint az egészségügyben alkalmazott betegsúlyossági kategóriák a szociális területen bevezetett HGCS (Homogén Gondozási Csoportok) pontrendszerére vetítve méri és árazza be az ápolási/gondozási mozzanatokat. [14.]

Speciális megfontolások

A demens betegek ellátásának javítása céljából magasan kvalifikált ápolók, betegszervezetek, demencia-barát közösségek bevonásával szükséges újratervezni és egyedi igények szerint kialakítani az ellátottak környezetét. Preferálni kell a személyes szabadság korlátozása nélküli, betegbiztonságot szavatoló építészeti megoldásokat. A biztonságtechnikai eszközök alkalmazása, a beteg állapotához igazodó beteg-elhelyezési ajánlások/eljárásrendek alkalmazása, a színes, ingergazdag környezet kialakítása emeli az ellátásminőséget és hosszútávon költséghatékony eleme lehet a szolgáltatásnak.

Az esetmenedzseri rendszer kialakítása segíti az ellátási területek összehangolását, koordinációját és egyben szerves részét képezi mind a szolgáltatási területeknek, mind a családtámogatási, oktatási és informálási folyamatoknak is. (Japán minta) [7.]

Az egészségügyi minimumfeltételek(3) biztosításán felül multidiszciplináris teamek nyújthatnak komplex segítséget a demenciával élőknek, melynek tagjai: kiterjesztett hatáskörű MSc ápoló/esetmenedzser és koordinátor, geriáter-, geronto-pszichiáter szakorvos, speciálisan képzett szakápolók (OKJ, BSc, MSc), szociális munkás, pszichiátriai szakápoló és gyógyfoglalkoztató, mentálhigiénikus, logopédus, ergoterápiás szakember, dietetikus, gyógytornász, gyógymasszőr.

Innováció

Az egészségügyre jellemző technikai és informatikai modernizációt jelenleg - többnyire a finanszírozás elégtelensége miatt - nem követi az ápolási, gondozási eszközpark fejlesztése. A beszerzések többnyire átgondolatlanok, a döntésekbe nem vonják be az ápolásszakma szakértőit. Az EBN alapú technológia, illetve eszközválasztással/ beszerzéssel jelentős javulást lehetne elérni az idős, demens betegek ellátásban. A modern, betegbiztonsági előírásoknak megfelelő multifunkciós ágyak, bútorok, illetve a speciális tehermentesítő ápolási eszközpark biztosításán felül az info- technológiai és telekommunikációs fejlesztésekre is fókuszálni kell.

Ezt igazolja az a 2007-ben készült tanulmány (idt=8 hónap, n=82) amely egy városi kórház ápolási osztályára(4) telepített betegmegfigyelő rendszer kipróbálásán alapult. A rendszer lényege: olyan informatikai- és rádióhullám vezérlésű, 0-24 órás időtartamban viselt csuklóérzékelő alkalmazása, amely a vevőberendezés/diszpécserközpont és azámítógép segítségével képes a betegről beérkező mérési adatok, információk tárolásra, feldolgozására, ezáltal segíti a szakszemélyzet munkáját az individualizált ápolás megvalósításában. [19.]

Az új technológia képes mérni a beteg makro és mikromozgásait, a bőrhőmérsékletet, riasztással jelezi a mozdulatlanságot és a szökést/elkóborlást, rögzíti az elalvás/ébredés időpontját az alvásciklusokat-, az állapotváltozásokat és képes összehasonlító elemzést végezni az előző négy nap megfigyeléseinek átlagával. Az ápolt szabad mozgásának megtartása mellett az ajtózáró funkció aktiválásával megakadályozza a kóborlást/szökést. Képes az ápolt adatainak, fényképének, gyógyszerelésének, megfigyelésének, baleseti információinak másodperc alapú rögzítésére, elemzésére. Alkalmazásával sikerült 50%-al csökkenteni a betegbalesetek számát és a nullára redukálni az kóborlási, szökési incidenseket. Az alvásciklus és a betegaktivitás képi megjelenítése igazolta a demens betegek napokig tartó hiperaktivitását és insomniáját (1. ábra), mely alapján sikeresen be lehetett állítani a beteg egyéni gyógyszerelését. A kipróbálás időtartama alatt csökkent az ápolókra háruló adminisztrációs- és „járőrözési” teher, javult a betegmegfigyelési hatékonyság. A beteg állapotáról érkező információk azonnal rendelkezésre álltak, lerövidült a reakcióidő, és lehetővé vált az azonnali terápiás és ápolási tervmódosítás. Vezetői szempontból beazonosíthatóvá váltak a beteggel folytatott ellátási tevékenységek (pl. mobilizálás, fürdetés, inkontinencia ellátás, sebkezelés, gyógyszerelés, táplálék és folyadékbevitel, stb) illetve azok időpontjai, időtartama és az azt végrehajtó személyek, továbbá javítható/ fejleszthető volt a korlátozó intézkedések kórházi gyakorlata a betegjogok és emberi méltóság tiszteletben tartása érdekében.

A betegmegfigyelő rendszert - igazolt költséghatékonysága ellenére - nem telepítették le egyetlen hazai kórházban sem, pedig a kipróbálás óta 13 év telt el, amely alatt a technika rohamosan fejlődött és a beszerzés is olcsóbbá vált. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtásban hasonló, de csak alapfunkciókra képes rendszert alkalmaznak.

 

1. ábra

 

 

A pandémia hatásai a hazai demencia-ellátásra

A 2020.-ban kirobbanó COVID-19 pandémiára adott gyors hazai válaszok egyike volt az EESZT, vagyis az egységes informatikai környezet országos szintű bevezetése, amely a legmagasabb fokú adat és kibervédelemmel biztosít hatékony kommunikációt az egészségügyi ellátás résztvevőinek.

Az EESZT széleskörű alkalmazásával lehetővé válik a demencia a korai jeleinek észlelése, az anamnézis és a vizsgálati eredmények megismerésével körvonalazódik a kórtörténet, gyorsabbá válik a diagnózis meghatározás és a terápia beállítása. A rendszer támogatja az esetmenedzselést, betegútszervezést. Segítségével nyomon követhetők felírt gyógyszerek és a gyógyszerszedési szokások.  

A bentlakásos idősotthonok lakóinak koronavírus okozta járványügyi kockázati kitettsége hazai és nemzetközi viszonylatban is rávilágított arra, hogy sürgősen át kell gondolni és meg kell teremteni valamennyi bentlakásos szociális intézetben a szükségszerűen biztosítandó szakellátás, valamint a szakápolás tárgyi és személyi feltételrendszerét, amely megfelel az egészségügyi szabályozásnak és a szakmai elvárásoknak. Ennek érdekében teret kell engedni az egészségügyben jártas szakemberek részvételére az intézmények irányításában és a dolgozók oktatásában, továbbképzésében. Ez a szükségszerű korrekció valószínűleg pozitív irányba fogja elmozdítani a szociális területen nyújtott demenciaellátás minőségét is.

 

Felhasznált irodalom:

  1. Botos K (2018) Az elöregedő társadalom problémái, Polgári Szemle, 14. évf. 4–6. szám, 2018, 95–104., DOI: 10.24307/psz.2018.1208
  2. Cseh B. Dózsa Cs., (2017): Átmeneti ellátások – a bentlakásos szociális intézmények keretén belül végzett szakápolási tevékenységek és az ehhez kapcsolódó egészségügyi szükségletek elemzése, IME Interdiszciplinaris Magyar Egészségügy, XVI. évf. 6. szám, 2017. június
  3. Demény P., (2016): Népességpolitika a közjó szolgálatában, KSH Népegészségtudományi Kutatóintézet, Budapest, European Commission (2018) Pension Adequ acy Report 2018.Current and Future Income Adequacy in Old Age in the EU., Publication Office of the European Union , Luxenbourg
  4. Egervári Á., Kázár Á.,  Kostyál Á., Kovács T., Skultéti J. Három Generációval az Egészségért Program: (2020):  A DEMENCIA korszerű szemlélete: megelőzési, szűrési és beavatkozási lehetőségek az egészségügyi és szociális alapellátásban, ws: https://gokvi.hu/sites/default/files/file/2020/07/06/3G_A%20demencia%20korszer%C5%B1%20szeml%C3%A9lete.pdf (lt:2020.10.29)
  5. Gyarmati A. (2019): Idősödés, idősellátás Magyarországon Helyzetkép és problémák, 2019 április, ws: https://library.fes.de/pdf-files/bueros/budapest/15410.pdf (lt:2020.10.29)
  6.  Jeszenszky Z. (2006) Demens idősek ellátásának alapelvei, ws: http://epa.oszk.hu/02900/02943/00027/pdf/EPA02943_kapocs_2006_6_01.pdf (lt:2020.10.29)
  7. J. Gao, C. Ding, F. Chen, M. Motozawa, M. Schmidt, G. Merkel (2012) Az idősápolás és az ápolásbiztosítás tapasztalatai Kína, Japán, Németország és az Európai Unió gyakorlata, Egészségügyi Gazdasági Szemle 2012/5–6. 36-48. oldal
  8. Kárpáti Z., (2009): Ápolással kapcsolatos indikátorok alkalmazása a fekvőbeteg-ellátásban, különös tekintettel a célérték meghatározására, IME, VIII. évf., 6. szám, 2009. július-augusztus 19-25. old.
  9. Kiss J., Légrádiné T.M., Nagy-Szűcs J., Vertetics V. (2015) Intézményi keretek között történő szakápolás- Idősügyi Munkacsoport-TÁMOP-5.4.12-14/1-2015-0003, ws: http://szolgalatfejlesztes.hu/wp-content/uploads/2015/10/intezmenyi-keretek-kozott-torteno-szakapolas.pdf (lt:2020.11.02.)
  10. Kosztolányi Gy., Csiba L.(2019) A hazai orvosi szakmák helyzete és perspektívái a 21. század elején I., MTA V. Orvosi Tudományok Osztálya, Budapest, 2019. 62-65
  11. Központi Statisztikai Hivatal/ KSH(2020): Időskorúak Gondozása - Idősek tartós bentlakásos elhelyezése, Budapest, 2020.07.13. ws: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/idos/idoskoruak_gondozasa/index.html (lt:2020.11.02.)
  12. Livingston G, Sommerlad A, Orgeta V et al. Dementia prevention, intervention, and care. Lancet 2017;390:2673-2734
  13. Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő/ NEAK (2019): Kórházi ágyszám és betegforgalmi kimutatás 2018. ws: http://www.neak.gov.hu/data/cms1023360/Korhazi_agyszamkimutatas_2018.pdf (lt:2020.11.02.)
  14. Med-Econ szakértői tanulmány (2010) Szociális intézmények és kórházi ápolási osztályok ápolási tevékenységeinek összehasonlító költségelemzése/ A tanulmányt a Med-Econ Humán Szolgáltató Kft készítette a Szociális és a Munkaügyi Minisztérium részére
  15. Med-Econ szakértői tanulmány (2015) Szakápolási mintaprogram: A bentlakásos szociális intézmények ápolási és szakápolási tevékenységének elemzése/ A tanulmányt a Med-Econ Humán Szolgáltató Kft készítette az EMMI Szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős Államtitkársága részére
  16. Oláh A.[szerk]. et. al  (2019): Javaslat Nemzeti Ápolásfejlesztési Stratégia elemeire- Vitairat, EA-Egészség Akadémia Supplementum, 2019. 10 évfolyam ws: http://www.apolasfejlesztesistrategia.hu/doc/Apolasfejlesztesistrategia_hu_.pdf (lt:2020.10.02.)
  17. Oláh A., Balogh Z (2020) Körvonalazódik az új egészségügyi szakképzés rendszere, Hivatásunk - Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Lapja- 2020/2. szám, 18-19. oldal,
  18. Tóth A., (2010) Gerontológia, geriátria oktatása a szakképzésben I. Országos Gerontológiai Oktatási Szakmai Kerekasztal, Debrecen 2010.
  19. Tóth A (2008) Innováció az egészségügyben: A VIVAGO betegmegfigyelő rendszer alkalmazási eredményei a kórházi környezetben, Betegbiztonság az egészségügyben, Kötelező szakmacsoportos továbbképzés, Miskolc, Budapest, Pécs, 2008. február 27, november 04., 27.
Tóth Andrea, minőségügyi és betegbiztonsági menedzser, egészségügyi szakmenedzser, diplomás ápoló, MESZK Országos Felnőtt Ápolás Szakmai Tagozat Országos Tagozatvezető
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés